Az isztihare

Az isztihare szó azt jelenti, Allahtól tanácsot kérni. Megtudni, hogy egy cselekedet amit elterveztünk jó-e vagy nem, tanácsos –e megtenni vagy nem , ha tanácsos akkor azonnal tegyük vagy jobb még várni vele, és szívünk belenyugvását kérni ebbe a dologba.
Ha olyan kérdéssel kerül szembe az ember, amiben bizonytalan, a legjobb amit tehet, hogy Allah segítségét kéri, útmutatást kér Tőle, így elkerülve a hite esetleges megrendülését, hibák elkövetését vagy akaratlanul is a bűnbe sodródását.

A boldogság az isztihare imával valósul meg (Hakim)



Cabir (Allah legyen vele elégedett) erről számolt be : A Próféta (Béke legyen Vele) , ahogy a Korán szúráit tanította nekünk, úgy  tanította meg, hogy minden döntésünk előtt végezzük el az  isztihare imát és azt mondta:
„-Ha valamelyikőtök vágyat érez megtenni egy cselekedetet , akkor  imádkozzon a kötelező imákon kívül két rakát majd  fohászkodjon így:

isztihare.jpg



Uram! A Te tudásod szerinti jót kívánom, a hatalmadból erőt kérek , a Te hatalmas tudásodat kérem. Mert Te Mindenható vagy , én nem vagyok, te tudsz ,én nem tudok, te a rejtett dolgokat is ismered. Uram! Ha te ezt a cselekedetet az én vallásom, multam, jelenem , jövöm és végem vonatkozásában helyesnek találod , értesd meg velem és tedd könnyűvé számomra.Ha ezt a cselekedetet az én vallásom , múltam, jelenem, jövőm és végem vonatkozásában helytelennek találod , fordítsd el tőlem és engem tőle , bárhol is van a helyes (tett) add meg azt nekem , és aztán tégy vele elégedetté. (Amin)"


Mikor és milyen esetekben kell az isztiharét elvégezni?

Az isztihare az istenszolgálatnak egy formája amit a Prófétánk (Béke legyen Vele) tanított a népének. Ezért minden esetben, kis dologban nagy dologban, fontos vagy kevébé fontos ügyekben, javasolta az elvégzését, hogy megtudjuk tanácsos- e az vagy elvetendő, a hasznunkra lesz-e vagy a kárunkra.
Nem szabad az isztiharét jóslásként használni vagy jóslatként értelmezni. Ha valaki mégis így tesz az bűnt követ el.
Az isztihare imát még azelőtt kell elvégezni, mielött az eltervezett cselekedettel kapcsolatos gondolatok, érzések elhatározássá, szándékká formálódnának.
Nincs szükség az elvégzésére akkor, ha egyértelmű, hogy a tervezett dolog jó e vagy nem. Megengedett-e az Iszlámban vagy nem. Kizárólag olyankor van rá szükség ha ez nem egyértelmű.
Például nem végezzük el olyan kérdésekben, mint imádkozzam-e vagy sem,  fizessek-e zakatot vagy sem, igyak-e alkoholt vagy ne...
A Cabirtól (Allah legyen vele elégedett) idézett hadíszban tehát a „ minden dologban” csak a kétséges dolgokra vonatkozik, a kötelező, ajánlott, szunna, tiltott vagy elvetendő dolgokban nincs helye olyan kérdésnek, hogy  megtegyük-e vagy sem.

Napjainkban a tanácskérő imát leginkább a házasság kérdésében végzik. Ebbe is nagyon sok  helytelen szokás keveredett már. Például abban a kérdésben, hogy  valaki megházasodjon-e vagy sem, nem végezhető isztihare ima az előbb említett okok miatt, hisz a házasság szunna cselekedet, így ha valaki anyagi és erkölcsi értelemben megteheti és van rá lehetősége akkor nem kérdés, hogy házasodjon-e.
Viszont abban a kérdésben, hogy melyik jelöltet válassza az ember, a menyasszony/vőlegény megfelelő-e a számára, elvégezhető, és tanácsos is elvégezni az isztihare imát , de nem szabad elfelejteni, hogy minden esetben először azt kell megvizsgálni , hogy az helal-e (megengedett-e) , megfelel-e a vallás előírásainak.
Ha az ember egy kérdésben önmaga nem tud dülőre jutni, a legmegfelelőbb az, ha egy olyan emberhez fordul, akinek megfelelő tudása van abban a témában és azt részletesen átbeszélve tanácsot kér tőle , ez az „isztisare”.
Fontos ebben az esetben, hogy akihez fordulunk megbízható, tapasztalt és megfelelő tudással rendelkező ember legyen.
A Korán így ír erről:

„és akik Urukra hallgatnak , elvégzik az istentiszteletet, és akik megtanácskozzák egymás között az ügyeiket....” ( 42:38)

Ugyanakkor felhívja a figyelmet a megfelelő ember fontosságára, hogy ne tanácskozzunk olyannal, akinek gondolkodása és hite ellentétes a mienkkel:


"Ti hívők! Ne fogadjátok gyámolítónak az én ellenségemet és a ti ellenségeteket! Barátsággal fordultok hozzájuk, holott nem hisznek abban, ami az Igazságból eljött hozzátok, s elűzték a küldöttet és benneteket azért, mert hittetek Allahban, a ti Uratokban. Ha kivonultok, hogy harcba szálljatok az én utamon, s hogy a tetszésemet keressétek, de közben, titokban barátságot mutattok irántuk, holott én vagyok a legjobb tudója annak, hogy mit rejtetek el és mit nyilvánítotok ki? Aki eképpen cselekszik közöttetek, az eltévelyedett az egyenes úttól. Ha erőt vesznek rajtatok, akkor ők a ti ellenségeitek lesznek, s kezüket és nyelvüket gonoszul kinyújtják ellenetek, és azt szeretnék, hogy bárcsak hitetlenek lennétek." (60:1-2)

Tehát egy elővigyázatos hívő nem tárja fel a problémáit, kétségeit minden szembejövőnek, nem kéri ki bárki tanácsát, mert abból gyakran félreértés adódhat vagy visszaélés a kimondott szavaival, valamint a nem megfelelő személy tanácsa is bűnbe sodorhatja , sokszor a helytelen tanács alapján való, elkapkodott döntés következményét egy életen át viseli az ember.
Mohammed Próféta (Béke legyen Vele) aki életének minden cselekedetével példát állított elénk, minden döntés előtt a családjával és a társaival tanácskozott, kikérte az ő véleményüket és csak így kezdett bele minden dologba. Természetesen ő egy próféta volt, akinek Allahtól származó tudása mindenkinél nagyobb volt, de mégis minden kérdést amiben nem volt biztos tudása, a társaival beszélt meg és mindenkinek ugyanezt tanácsolta , amit az alábbi hadísz is bizonyít:

„ Aki isztiharét végez  nem éri csalódás, aki megtanácskozza ügyeit az nem bánja meg  a takarékos ember pedig nem kerül szűkös helyzetbe” (Taberani)

Imam Ghazali azt mondta az isztihare és az isztisare hasznáról:
„Az isztiharét végző ember nem lesz megfosztva a jótól és az isztisárét végezve a megfelelő útra találáló sem az igazság meglelésétől.”
Amennyiben a megfelelő emberrel való tanácskozás eredményeként egyértelmű választ kapunk arra, hogy a tervezett cselekedet helyes-e, megfelelő-e vagy nem, nincs szükség az isztihare imára. Ha mégis történt volna az is, akkor nem az azt követő megérzésre hanem a tanácskozás eredményére kell hagyatkozni. Ha mondjuk két egyértelműen nem összeillő ember házasságáról van szó, akik az isztihare ima alapján érzett jel miatt mégis megházasodnak, és később jönnek rá az összeférhetetlenségre az nem az isztihare hibája hanem azé, hogy nem megfelelő esetben lett végezve.

Hogyan kell értelmezni az isztihare eredményét?


Ahogy azt Cabir (Allah legyen vele elégedett) által hagyományozott hadíszból is láthatjuk, az isztihare egy imából és fohászból álló istenszolgálat. Mindezekkel együtt az embernek erős és őszinte  hitre is szüksége van, hogy eredményt kapjon. Aki ezzel rendelkezik és szívből kötődik Allahhoz, az ima és fohász után ha a cselekedetre gondol  amivel kapcsolatban  elvégezte, akkor ha az tanácsos cselekedet, a szívében nyugalmat, boldogságot fog érezni.
Amennyiben rossz érzés, feszültség, nyugtalanság fogja el, az az ellenkezőjét jelzi, hogy a cselekedet elvégzése nem tanácsos számára.
Manapság elterjedt az az álláspont, hogy az isztihare formái lennének „isztiharét aludni” (megálmodni azt) , illetve az álomban fehér-zöld, fekete-vörös színeket látni és ebből eldönteni a kérdéses terv helyességét illetve helytelenségét, de ilyesmiről egyetlen hadísz sem tanúskodik.
Néhány misztikus irányzat szerint az isztiharéban az imán és a fohászon kívül az álomnak is van jelentősége. Eszerint lefekvés előtt el kell végezni az isztihare imáját majd a fohászt majd a rituális tisztaság állapotában a kibla (imairány) irányában kell lefeküdni. Sőt egyesek szerint még jobb ha egy jó erkölcsi érzékű, bűntelen ,tiszta, őszinte, pártatlan ember fekszik le (a tanácskérő helyett).
Ezek után egy olyan embernek kell értelmeznie az álmot aki jártas az álomfejtésben, mert abban csak a hozzáértők számára értelmezhető szimbolumok vannak.
Az alábbi eset egy jó példa rá:
Egy ember házasodni akart, és meg akarta tudni ,hogy megfelelő e számára a kiválasztott lány ezért végzett isztihárét. Álmában magát látta amint joghurtos spenótot eszik. Végeredményben úgy értelmezi, hogy a joghurt fehér a spenót zöld, így illenek egymáshoz a lánnyal, tehát összeházasodnak. Ezután egyre több ellentét alakul ki köztük, folytonos konfliktusok, majd a házasság úgy megromlik, hogy elválnak. Később az álmot elmeséli egy hozzáértő embernek aki így magyarázza: Ez a házasság eleve rossznak ígérkezett. Ugyanis a spenót az álmodban akármennyire is zöld, egy meleg étel, a joghurt pedig bár fehér, hideg. A hideg és a meleg ellentétei egymásnak,és nem maradnak meg egy helyen.
Az isztiharéval kapcsolatban fennmaradt  hadíszokban azonban egy szó sincs alvásról és álomról, ezek később lettek hozzátéve, az isztihare amit a Próféta (Béke legyen Vele) tanított nekünk az ima, a fohász,  majd utána az első érzés, gondolat, ami a szívünkbe, eszünkbe költözik.

Az isztihare döntése.

A vallástudósok nyomatékosan felhívják a figyelmet még egy nagyon fontos dologra az isztihare utolsó részeként: Miután elvégeztük legyünk elégedettek és hálásak a Mindenható Allah tanácsáért, döntéséért és cselekedjünk annak megfelelően.

„Ádám fiának egyik útja a boldoguláshoz a belenyugvás Allah döntéseibe. A sikertelenségének egyik oka pedig, ha a Mindenható Allah tanácsát elveti. Ugyanígy a sikertelenség egy másik oka, ha nem nyugszik bele Allah döntéseibe.” (Tirmizi)

Hogyan végezzük isztihare imát:

Az isztihare ima, azokon az időkön kívül, amikor nem tanácsos imádkozni , bármikor elvégezhető éjjel és nappal, mert prófétai hagyomány nincs ami meghatározná az idejét.
Néhány vallástudós pl Imam Ghazali vagy imam Nevevi szerint az  első rakában a Kafirun a másodikban az Ikhlas szúrát ajánlott olvasni, de erről sincs egyetlen hadísz sem, sőt egyáltalán nem határozza meg egy sem, hogy melyik rakában melyik szúrát lenne tanácsos olvasni. Így az isztihare imában mindenki azokat a szúrákat olvashatja amit akar, majd utána a korábban idézett hadíszban olvasott fohász kell mondani, ezután meg kell határozni a dolgot amiben Allah tanácsát kérjük. Nem kell szavakkal kimondani, elég önmagunkban , a szívünkben megfogalmazni a szándékot.
A vallástudósok véleménye szerint , az isztihare, lévén olyan istenszolgálat amit az ember a testével is végez, nem csináltatható meg mással, az embernek magának kell elvégeznie, ellenkező esetben érvénytelen.
Amennyiben az isztihare eredménytelen lenne háromszor vagy hétszer megismételhető ugyanazon ügyben.

Ne felejtsük el, rengeteg dolog van ami számunkra jónak tűnik, nagyon vágyunk rá, bármit megtennénk, hogy elérjük, csakhogy valójában az a dolog számunkra rossz.
Számos olyan dolog is van amit rossznak gondolunk, igyekszünk megmenekülni tőle, pedig az számunkra jó. A dolgok igazi természetét, a rejtett valóságát kizárólag  Allah ismeri, mi nem tudhatjuk.
A Korán így ír erről:


"Lehet, hogy valami ellenetekre van, noha az jó nektek, és lehet, hogy szerettek valamit, noha az rossz nektek. Allahnak tudása van, ti azonban nem tudtok."
(2:216)


Ezért van az, hogy a Prófétánk a népének azt tanácsolta, minden kérdésben - legyen az kicsi vagy nagy, fontos vagy lényegtelenebb - csináljanak isztiharét.

Hatice

(Hatice előadása a Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány szemináriumán hangzott el)