Hogyan tanítsuk a gyerekeket a Szunna szerint

gyerekek5An-Nawawijah gyűjtemény 19. hagyományának elemzése 1. rész

Biszmillahi ar-Rahmani ar-Rahím

Bizony a dicsőség Allahot illeti. Neki adunk hálát, az Ő segítségét kérjük. Allahnál keresünk menedéket a saját lelkünk gonoszától és a bűnös cselekedeteinktől. Akit Allah az igaz útra vezet, azt senki sem vezeti tévútra. Akit pedig Ő tévelygésbe küld, azt nem vezetheti senki. Tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható isten, kivéve Allah, és tanúsítom, hogy Mohammed (szalla Allahu 'alejhi wa szelam - Allah áldása és békéje legyen rajta) az Ő szolgája és küldötte.

A mai témánk insa Allah (ha Isten úgy akarja) egy hadísz (Prófétai hagyomány), amelyről azt mondták a tudósok, hogy a hitünknek az egyik alapvető része. A hadísz az An-Nawawijah féle Negyven hagyományban található, ott a 19. hagyomány.

 


Abu al-Abbász, Abdullah ibn Abbászra hivatkozva – Allah legyen elégedett velük – azt mondta: „Egy napon a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) mögött voltam. (A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam)) azt mondta nekem: „Ó te ifjú! Én bizony meg foglak tanítani néhány szóra: Őrizd meg Allahot, megőriz téged! Őrizd meg Allahot, és magad előtt találod! Ha kérsz valamit, akkor Allahtól kérd! Ha segítségért fordulsz, akkor Allahoz fordulj! És tudd meg, hogy ha az egész közösség (vagy az egész emberiség) összegyűlne azért, hogy hasznodra legyen valamiben, nem lesz hasznodra, csakis abban, amit Allah már leírt számodra. És ha összegyűlnének azért, hogy károdra legyenek valamivel, nem válnának károdra, csakis azzal, amit Allah már elrendelt számodra.
Felemeltettek a tollak és megszáradtak a lapok.”
Ez a hadísz a történet első része, amelyet at-Tirmidi jegyzett fel, és azt mondta erről a hadíszról, hogy jó és hiteles hadísz.
Ennek a hagyománynak van egy másik változata. Eszerint: A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) a következőt mondta: „Őrizd meg Allahot, és magad előtt találod. Emlékezz meg Allahról a jó időkben, megemlékezik rólad Allah a rossz időkben (vagy nehézségekben). És tudd meg, hogy ami eltévesztett téged, nem érhetett volna el, és ami elért téged az nem téveszthetett volna el! Tudd meg, hogy a győzelem türelemmel jár, a megkönnyebbülés nehézségek (vagy csapás) után jön, a nehézséget mindig könnyebbség követ.”
Azt mondta Imám Ahmed erről a hadíszról, hogy jó hadísz.

Próbáljuk megnézni, hogy mit is jelent az elhangzott hadísz, hogy érthető legyen a számunkra. A hadísz elején azt mondta Abu al-Abbász, Abdullah ibn Abbász, hogy „Egy napon a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) mögött voltam.” Tehát eszerint a hadísz szerint a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) valamin utazott, és ez a fiú – ibn Abbász – akkor mögötte volt, mögötte utazott. Majd a magyarázatban, más hadíszok szerint látni fogjuk, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) sokszor szamáron ült, és ibn Abbászt sokszor maga mögé ültette. Sokszor tanította őt ilyen helyzetben.
„…azt mondta nekem: „Ó te ifjú!...” Az értelmezések szerint, itt Ibn Abbász itt tíz év körül lehetett. Az arab szó, „gulam” (rengetegszer olvashatjuk ezt a szót a különböző hadíszokban) körülbelül három évtől tíz éves korú gyermekekre vonatkozik. Ibn Abbász itt körülbelül tíz éves lehetett a magyarázók szerint. A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) igyekezett felhívni a gyermek figyelmét, felkelteni az érdeklődését, egy jóféle kíváncsiságot kelteni benne azzal, amikor azt mondta: „Ó te ifjú! Én bizony meg foglak tanítani néhány szóra”
„…Őrizd meg Allahot, megőriz téged!...” - folytatta a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) 


Mit jelent az, hogy őrizd meg Allahot?
Azt jelenti, hogy őrizd meg Allah utasításait, előírását. Ezt úgy lehet megőrizni, hogy azt csináljuk, amit az Isten szeret, amit az Isten parancsol, és távol tartjuk magunkat minden olyan dologtól, amit az Isten nem szeret, amit az Isten tilt. Isten utasításainak megőrzése pedig az élet majdnem minden dolgára vonatkozik. A legfontosabb ami ezek közé a dolgok közé tartozik, az iszlám öt pillére. A Tanúságtétel után elsősorban az ima, az imádkozás. Úgy tudjuk megtartani az imádkozást – hogy az Isten is megőrizzen bennünket – hogy időben imádkozzuk a napi kötelező imákat.
Őrizzük meg a látásunkat, vagy a szemünket minden olyan látványtól, amit Allah nem szeret. Tehát ne használjuk a szemünket olyan dolgokra, vagy ne lássunk a szemünkkel olyan dolgokat, amelyek vallásunk szerint tiltottak.
Őrizzük meg a hallásunkat minden olyan dologtól, ami tiltott, vagy ami nem válik hasznunkra. Nem mindegy, hogy valaki mondjuk Koránt, hadíszt, előadásokat hallgat vagy zenét, pletykát stb.
Őrizzük meg a nyelvünket minden rossztól. Legyen ez a rossz egy hazugság, pletyka, csúnyabeszéd stb.. Használjuk inkább minden olyan dologra, amit az Isten szeret. Korán olvasás, dáwá-zás (Iszlámra hívás, iszlámra tanítás), jó tanácsadás, stb. … Természetesen, mint az előbb is mondtam, majdnem minden dolog ide sorolható az életben, hogy miben tudjuk megőrizni Allahot. Őrizzük meg a vallásunkat, őrizzük meg Allah utasításait azzal, hogy azt csináljuk, amit az Isten szeret és tartsuk távol magunkat minden olyan dologtól amit az Isten tiltott és nem szeret. Ha mi ezt megtettük, akkor Allah ((Szubhanahu wa Ta'ala) -Allah minden tökéletlenségtől mentes, Ő a Fenséges)) megőriz minket.

gyerekek

 

„…Őrizd meg Allahot, megőriz téged!...” Hogyan őriz meg minket az Isten? Isten számára ez nagyon egyszerű dolog, hiszen Ő mindenre képes. Megőriz például azzal, hogy csak jó útra vezet, megajándékoz jó társasággal, olyan barátokkal, emberekkel, akik segítenek a jó úton haladni. Könnyűvé teszi számunkra a hitet. Könnyűvé teszi számunkra azt, hogy teljesítsük a parancsait. Megszeretteti velünk a jócselekedeteket és fordítva, megutáltat velünk minden tiltott dolgot. Távol tart minket minden rosszra hívó dolog tényezőjétől.
„…Őrizd meg Allahot, és magad előtt találod!...” Ha megőriztük Allah utasításait, akkor mindig azt fogjuk tapasztalni, hogy segít bennünket, mindenben, mindenhol, minden korban.
„…Ha kérsz valamit, akkor Allahtól kérd!...” Itt arról van szó, hogy az olyan dolgokat, amit az emberek nem képesek megadni mi muszlimok csakis egyedül Istentől kérjünk. Ha pedig egyszerű dolgot kell kérnünk - ami a mindennapi életben előfordul, amelynek a megadására az ember is képes – azt természetesen nem tiltja a vallásunk, hogy egymástól kérjük. De az olyan dolgot, amelyre csak az Isten képes, azt csak Allahtól kérjük. „…Ha kérsz valamit, akkor Allahtól kérd!...” ebben nyilvánvaló bizonyítékot találunk arra, hogy tévednek azok az emberek, akik emberekhez, angyalokhoz, dzsinnekhez, vagy halottakhoz fohászkodnak. A halott legyen az akár egy próféta, kalifa, imám vagy bárki, már nem képes, vagy nem is volt képes és halál után még inkább nem lehet képes a kérések, teljesítésére. Ha fohászkodunk, akkor csak Istenhez fohászkodjunk, ha olyan nagy segítség kell, amelyre csak az Isten képes. Csak Hozzá fordulunk ezért a segítségért. Szépen, finoman, illő módon lehet jó tanácsot mondani azoknak az embereknek, akik emberektől vagy halottaktól kérnek ilyen segítséget, vagy fohászkodnak hozzájuk. Emlékeztessük őket arra, hogy miket szoktak olvasni az Al Fatiha, a Megnyitó szúrában, minden imában. „Ijjeke na’budu va ijjeke nasztaín” („Csak Téged imádunk, és csak Tőled kérünk segítséget”) ez az egyik legegyszerűbb példa, amit lehet ezeknek az embereknek mondani. Sokan közülük nem is tudatosan cselekszenek így, hanem lehet, hogy olyan helyen születtek, ahol így gyakorolták a vallást, és ha találkoznak egy olyan testvérrel, aki szépen finoman elmondja nekik insa Allah így el is fogadják, be is tartják, a helyénvaló tanácsot. 


„…És tudd meg, hogy ha az egész közösség (vagy az egész emberiség) összegyűlne azért, hogy hasznodra legyen valamiben, nem lesz hasznodra, csakis abban, amit Allah már leírt számodra. És ha összegyűlnének azért, hogy károdra legyenek valamivel, nem válnának károdra, csakis azzal, amit Allah már elrendelt számodra. Felemeltettek a tollak és megszáradtak a lapok.”


Ez a szakasz a sorsról beszél. Ha valaki megtanulja ezt, amit most felolvastam, jól megérti és a szívében és a fejében tartja ezt a pár mondatot, az az ember nem fog szomorkodni, aggódni, izgulni, hogy mi lesz vele a jövőben.
Ha mindenki összegyűlne, hogy valamit intézzenek, valamit adjanak, valamiben hasznot szerezzenek neked, nem tudnának semmi mást csinálni, semmi mást adni neked, mint amit már elrendelt az Isten számodra.
Nyugodtak lehetünk a mindennapi keresetünkkel, nyugodtak lehetünk mindennel, ami csak történik velünk nap-mint nap, mert hiszünk benne, hogy úgysem tudnak adni, csak azt, amit Allah (Szubhanahu wa Ta'ala) már előírt számunkra.
Ha a tolvaj hinne ebben, akkor lehet, hogy nem lopna többé. Mert tudná, hogy ha ez a dolog el van rendelve neki, a részére már leírta az Isten, így akkor azt úgyis meg fogja kapni. Az ember türelemmel legyen, mert úgyis meg fogja kapni ha ez van neki megírva. Nem tiltott hanem helál forrásból. Vagy fordítva: az az illető, aki valamit meg akar szerezni és valami miatt az Isten nem rendelte azt el neki akkor akármit csinál, akármit tesz, akárkivel esküszik össze az ügy érdekében, akkor sem fogja elérni azt.
Tehát a mindennapi életünkben óriási nagy segítség ennek az észben tartása. Legyen szó munkahelyről… ha elrendelte az Isten azt a munkahelyet, akkor megkapod akárkik is esküsznek össze ellened, ha meg nem, akármit csinálsz, akkor sem fogod megkapni… vagy legyen ez bármi más a mindennapi életünkben.
„…És ha összegyűlnének (az emberek, az egész emberiség) azért, hogy károdra legyenek valamivel, nem válnának károdra, csakis azzal, amit Allah már elrendelt számodra...”
Természetesen ugyan azt jelenti, amit az előbb mondtam.
A hadísz végén olvashatjuk:
„…Felemeltettek a tollak és megszáradtak a lapok.”
Ez azt jelenti, hogy véget ért az írás, véget ért az egész emberiség sorsának a leírása. Fel lettek emelve a tollak és megszáradtak a lapok. Itt nem szabad összehasonlítanunk ezt az emberi ésszel felfogható dolgokkal, mert itt rejtett dolgokról van szó, aminek igazi, valódi voltát Isten tudja.
Itt most nem megyek ezzel a témával tovább, hanem majd a következő alkalommal térek ki az Elrendelés témájára bővebben insa Allah. A továbbiakban most egy pár tanulságot szeretnék az eddigiekhez elmondani insa Allah.

 

gyerekek3


Ibn Abbasz, aki a hadíszt mondja arról beszél a történet elején, hogy: „Egy napon a Próféta mögött voltam…”
Ebben a tanulság az, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) mennyire szerény volt. Egy szamáron ült, és maga mögé helyezte a fiút – ibn Abbászt – aki meséli nekünk ezt a hadíszt. Más prófétai hagyományok is szólnak hasonló történetekről.

Van egy másik hadísz, amelyet Mu’ad mesélt nekünk mely szerint Mu’ad ibn Dzsebel (Radi Allahu anhu – Allah legyen vele elégedett) – a történet idején szintén kis fiú volt -, azt mondta: „Egyszer a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) mögött ültem (de itt meg is mondja a hadíszban hogy) egy szamáron. Azt mondta nekem a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam): „Ó Mu’ad, tudod-e, hogy mi az Isten joga az emberek felöl? És mik az emberek joga az Isten felöl? Akkor Mu’ad azt válaszolta, hogy: „Allah és a Próféta tudja” Erre azt mondta a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam): „Allahnak az a joga az emberek felöl, hogy csak egyedül Őt imádják, és ne társítsanak Mellé senkit. Az embereknek a joga az Isten felöl, hogy nem fogja megbüntetni azokat, akik nem társítanak Mellé senkit, semmit….” Itt még még folytatódik tovább a hagyomány. 

Ez a hadísz a Bukhari és Muszlim gyűjteményben van. Azért mondtam el ezt a hadíszt, mert a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) szerénységét említettem, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) egy szamáron ült, maga mögé ültette itt Mu’ad-ot, a másik hadísz szerint pedig Abdullah ibn Abbászt. Ez ma vagy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) idejében is elképzelhetetlen lenne, egy magasrangú embertől, hogy maga mellé rakjon egy gyereket és úgy utazgasson vele, tanítva őt. Ez régen is elképzelhetetlen volt a magas rangú emberek között, a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) mégis megtette. Ez is tükrözi, hogy milyen kitűnő jellemmel bírt és mennyire szerény volt.
Ami még tanulság ebből a részéből a hagyománynak, az az, hogy lehet egy jószágra ültetni egy másik embert is, ha a jószág bírja, hiszen a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) nem egyszer ült szamáron, és gyermeket ültetett maga mögé. Ha a jószág ezt bírja, akkor lehetséges, ha nem, akkor nem lehet.


Folytatva a hagyományt:
A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) azt mondta a hadísz tanúsága szerint Ibn Abbásznak: „Ó te ifjú!...”
A hadísz tanulsága hogy, a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) mennyire foglalkozott a gyerekekkel, tisztelte őket, törődött velük, kísérte, vitte, tanította őket.
A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) a két hadíszból, abból amit Ibn Abbász és abból amit Mu’ad mondott el kiderül, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) nem csak az idősebb kortársakat tanította, hanem a gyerekeket is. Elsősorban a Tauhidra (egyistenhit) tanította őket. Tehát ez a hadísz: „…Őrizd meg Allahot, megőriz téged! Őrizd meg Allahot, és magad előtt találod…” tiszta aqida (- iszlám hittan). Lehet, hogy akadnak olyan emberek, akik azt mondják: „hát, még kicsi, még gyerek, ez egy nagy téma”… De nem. Ez az első, a legfontosabb és az alap téma, amit már ebben a kicsi korban kell megtanítani a gyerekeknek. A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) több hadísz szerint a gyerekeknek tanította a hitet, mutatva ezzel számunkra is, hogy lényeges, és az alap. Nekünk is ugyan úgy kellene tanítani a gyerekeinket, és a tauhidra, elsősorban a hit alapjára. Erre épül minden. Ha nincs meg ez az alap, akkor az összes többi gyenge lesz. 


Mondanék még több más hadíszt is, melyek szerint a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) társaságában voltak a gyerekek, és élvezte az ő társaságukat, mindenben. Utazáskor, mecsetben, imádkozás közben, evés közben. Ezeknek a hagyományoknak a tanúsága képen megláthatjuk, mindig mennyire foglalkozott a gyerekekkel. Nézzük meg, hogy vajon mi mennyit vagyunk a gyerekeinkkel. Mennyit foglalkozunk velük? Itt van a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) példája, akit követnünk kell, lássuk akkor, hogy Ő hogy foglalkozott a gyerekekkel.
Omar bin Abí Salama (Allah legyen elégedett vele) mondta: „Kis ifjú voltam, a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) társaságában. Evés közben úgy ettem, hogy az én kezem mindenhonnan kapott valamit. A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) azt mondta: „(Já, gulám!)„Ó ifjú! Mond biszmillah (- Isten nevében) és egyél jobb kezeddel. És egyél onnan, ami felőled van! (nem innen-onnan, össze-vissza)(Mind Muszim mind Bukhari szerint hiteles hadísz) 

gyerekek2

 

Ez a hadísz arról szól, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) az illemre, az evés illemszabályaira tanította a gyermeket illetve a biszmillah is a tauhid része.
A következő hadíszban szintén gulám-ról (kisgyermekről) van szó. Ebből a hadíszból is látszik majd, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) mennyire tisztelte, becsülte a gyermekeket. Ez a hadísz és az előző is szintén a Rijad usz-Szalihin-ben található.


Szahl Bin Sza’ad (Allah legyen elégedett vele) mondja el ezt a hadíszt. Egyszer a Prófétának (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) hoztak innivalót. Ivott belőle és a jobb oldalán volt egy ifjú (kisgyerek), a bal oldalán pedig idősebbek voltak. A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) így szólt a kisfiúhoz:”Meg engeded-e nekem, hogy előbb az idősebbeknek adjam az innivalót?” Erre a kisfiú így válaszolt:” Nem, esküszöm nem! Az én részemet belőled nem adom oda senkinek!” Vajon miről lehet szó? Főleg az utolsó mondatban? Annak idején a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) idejében egy edényből ittak. Mivel a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) eszerint a hadísz szerint először ivott, és utána a szunna az, hogy mindig a jobb oldal felé kell tovább adni az ételt, italt. A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) jobb oldalán volt a kisfiú, a bal oldalán pedig az idősebbek. A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) tisztelte a kisfiú részét, és nem mondta, hogy ő kisgyerek és a következőnek adom. A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) kortársai nagyon-nagyon szerették a Prófétát (szalla Allahu 'alejhi wa szelam). Ahonnét ivott a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam), onnan - az edénynek annak a kis áldásos részéből - szeretett volna inni közvetlenül a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) után a gyermek, hogy részesedhessen a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) áldásos együttlétéből.
Aisa (Radi Allahu anha) mindig amikor adott valamit inni a Prófétának (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) igyekezett utána ugyan abból a helyből inni, mint ahonnan a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) ivott. Szerette és áldásosnak tekintette. Ugyan úgy voltak vele a kortársak is. Annyira szerették, tisztelték a Prófétát (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) és áldásosnak tekintettek mindent, ami vele kapcsolatban volt. Tehát a kisfiú ugyan abból a részből akart inni, ahonnan a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) ivott. De ha ő megengedte volna, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) másnak adja oda, akkor lehet, hogy az egyik kortárs ugyan abból a helyből ivott volna, és mikor odaér a fiúhoz, akkor a kisfiú már nem a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) áldásos helyéből inna, hanem más embernek a helyéből.
Ez a hadísz szintén egy nagyon-nagy leckét mond a számunkra, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) mennyire foglalkozott a gyerekekkel. Mennyire tisztelte őket. Lehet, hogy nem volt tíz éves sem ez a kisgyerek, és ott voltak az idősek, a kortársak. Ki tett volna ilyet annak idején, vagy a mai világban? Úgy gondolom senki. Megkérdezi, hogy „megengeded-e nekem?” Egy kisfiútól kéri, hogy adja meg az idősebbnek az engedélyt! A gyerek, ha nem a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) lett volna ott, akkor lehet, hogy más lett volna a válasza. Nem olyan határozottan válaszolt volna, hogy „Nem, esküszöm nem!” De tudta, hogy milyen a Próféta. Egyébként, ha nem a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) lett volna a kérdés feltevő, akkor lehet, hogy máshogy válaszolt volna, félelmében azt mondta volna, hogy „persze, tessék csak odaadni”. De tudta, hogy ez a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam), és ezért határozottan válaszolt, hogy „Nem, esküszöm nem! Az én részemet belőled nem adom oda senkinek!”
Ebben a hadíszban a gyermek Ibn Abbász volt (lásd Rijad usz-Szalihin 758-as hadísz).
Ezekből a hagyományokból is láthatjuk, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) nagyon szerette a gyerekeket, nagyon szeretett velük foglalkozni, élvezte a társaságukat. 

gyerekek4

 

Játszott-e a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) a gyerekekkel?
Igen, játszott. A szíra könyvek (A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) életrajzával foglalkozó könyvek) mondják, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) nem egyszer, amikor járt az utcán és látta, hogy a gyerekek játszanak ott, megállt, és kicsit játszott velük. Ez is tükrözi, hogy egy olyan nagy személyiség, mint a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) milyen egyszerűen, milyen szerényen viselkedett. Az utcán, amikor gyerekekkel találkozik, megáll és játszik egy kicsit. Most, hogy ha nagy ember gyerekeket látna játszani az utcán, akkor lehet, hogy esetleg odaköszönne még nekik, de menne tovább azzal, hogy elfoglalt, nincs ideje, de a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) nem sajnálta az időt és a gyerekeknek is adott az idejéből és a szeretetéből.
A Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) imádkozás közben, hogy ha hallotta, hogy a gyerekek sírnak akkor rövidített az imán. Ő nem olyan rövid ideig imádkozott, mint egyesek a mai világban, de ha meghallotta, hogy sírnak a gyerekek, akkor sokat könnyített. Kevesebbet olvasott, és igyekezett, hogy ne sírjanak tovább a gyerekek, vagy ha az édesanyák imádkoznak a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) mögött, akkor hogy minél hamarabb mehessenek a gyerekekhez és etethessék őket, vagy játszanak velük stb.
Hadíszok tanúsága szerint tudjuk azt is, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) egyszer imádkozott, és leborult, a földre téve a homlokát a vállaira meg a hátára másztak az unokái. Addig folytatta a szudzsúdot (leborulást az imában), amíg maguktól le nem szálltak róla a gyerekek.
Azt is tudjuk, hogy a Próféta (szalla Allahu 'alejhi wa szelam) imádkozás közben szunnaként hagyta ránk, hogy főleg ha sír a gyermek, akkor vegyük fel az imánk közben. Ha olvasott felvette, amikor meghajolt, vagy leborult akkor letette, majd amikor újra felállt, akkor ismét felvette a gyermeket. Ez is szunna és ebből a szép példából is tudjuk, hogy akinek gyermeke van és látja, hogy nyugtalan, vagy sír akkor szunna ilyenkor felemelni a gyerekeket. Ha pedig meghajolsz, vagy leborulsz akkor leteszed. Miközben mondjuk a tasahudot (az ima földön ülve elmondott része), ölbe lehet ültetni őket.
Tehát a gyerekekkel szunna imádkozni, szunna tanítani, szunna tisztelni őket. Ezeket a tanulságokat mind ezek a hadíszok mondják el nekünk. 

gyerekek1

 

Én itt most megállnék, és a következő alkalommal insa Allah folytatjuk az elkezdett témát magának az Isteni Elrendelésnek a rövid magyarázatával.

Jazakum Allahu khair (Allah adjon jót nektek), köszönöm mindenkinek a figyelmét és a türelmét. Insa Allah tudtam valami hasznosat mondani nektek és elsősorban magamnak is.

Forrás: Dr. Adel Ahmed Alsabahi internetes előadása
(2010. április 9.)
Ha ti is szeretnétek részt venni Dr. Adel Ahmed Alsabahi előadásain, amik általában péntek vagy szombati napokon megrib ima után vannak, akkor jelezzétek részünkre. Az előadások Skype –on hallgathatóak.
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink