Néhány tanács a gyermekekkel kapcsolatban

Mohamed Próféta (béke legyen vele) életében nagyon sok követendő példát találunk az élet minden területével kapcsolatban. Minél tovább tanulmányozzuk az életét, annál nagyobb lesz a haszna számunkra. Megtudhatjuk, mi a legmegfelelőbb számunkra az életben, és ez érvényes lesz azokra is, akik utánunk következnek. Allah mondja: „Valóban, Allah Küldötte a legjobb példaképe azoknak, akik reménykednek Allahban és az Utolsó Napban.”

A muszlim ember számára nagyon hasznos a Próféta (béke legyen vele) példája a gyermekneveléssel kapcsolatban is. Ha tanulmányozzuk, hogy a Próféta (béke legyen vele) hogyan foglalkozott gyermekeivel, akkor Allah segítségével mi is sikeresek lehetünk saját gyermekeink nevelésében.

Teljes emberként kell tisztelnünk gyermekeinket. Nekik is szükségük van a tiszteletre, de sajnos, a szülők gyakran nem mutatják ki tiszteletüket gyermekük felé. A Próféta (béke legyen vele) mindig kimutatta a tiszteletét a következő nemzedék iránt, és nagy becsben tartotta őket. Sza’d bin Malik még kisgyerek volt az Uhudi csata idején, mikor édesapja meghalt a harcban. A Próféta (béke legyen vele) így szólt hozzá: „Sza’d bin Malik?” Mikor a fiú válaszolt, hogy ő az. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Allah áldása legyen terajtad és az édesapád halálán.” Láthatjuk, hogy a Próféta (béke legyen vele) úgy bánt vele, mint egy felnőttel. Részvétét nyilvánította, akár egy felnőtt férfinak. Nem volt leereszkedő a gyermekkel szemben, rögtön elmondta neki, mi történt.

Több bizalommal kell lennünk gyermekeink értelme iránt, nem szabad alulbecsülnünk intelligenciájukat. Nagy becsben kell tartanunk, és tisztelnünk kell érzéseiket, és tanítanunk kell őket, hogy cserébe ők is tiszteljék a többi embert. Ilyen módon a gyerek értelmileg és társadalmilag is fejlődhet. Kritikus pont lehet a gyermeknevelésben, hogy a szülő miképpen szoktassa gyermekét a felelősség megfelelő kezeléséhez. Manapság, sokan közülünk, felnőttek és gyermekek egyaránt, hajlamosak arra, hogy kibújjanak a felelősség alól, és másokra hárítsák terheiket. Annak érdekében, hogy az ilyesmit elkerüljük, legelőször segítenünk kell gyermekeinket, hogy pozitívan gondolkozzanak saját magukról. Később, mikor már idősebbek lesznek, ez nagyon hasznos lesz számukra a felelősség kezelésében. A Próféta (béke legyen vele) nagy erőfeszítéseket tett a körülötte lévő ifjúság fejlődése érdekében. Egyszer valaki innivalót kínált a Próféta (béke legyen vele) számára. Ő elfogadta és ivott belőle. A jobb oldalán egy fiatal fiú ült, a balján pedig néhány idősebb férfi. Mivel a hagyomány szerint mindig a jobb oldalon kell kezdeni a kínálást, a Próféta (béke legyen vele) a jobb oldalán ülő fiúhoz fordult, és megkérdezte: „Megengeded, hogy először őket kínáljam meg?” (Sahih Muslim) Így tanulja meg a gyerek, hogyan kell viselkedni, s ezáltal személyisége erősödik, elméje élesedik. Nem alakul ki negatív, szegényes öntudat.

Mindig és mindenben igazságosnak kell lennünk gyermekeinkkel szemben. Az igazságosság kiemelkedő fontossággal bír a gyermek biztonságérzetét illetően. Megelőzi az egymás iránto féltékenységet, és segít elkerülni a testvérek közti versengést. Az igazságtalanság előfordulhat olyan kis dolgokban is, mint például: az egyik gyermeket többször puszilja meg a szülő, vagy többet mosolyog rá, mint a másikra, esetleg az egyik gyermek több ételt vagy ruhát kap, mint a másik.

Egyszer Bashir ajándékot adott fiának, Al-Nu’mannak. Elment hát a Prófétához (béke legyen vele), hogy tanú legyen a tettéhez. A Próféta (béke legyen vele) megkérdezte tőle: „Ó, Bashir, rajta kívül van-e más gyermeked?” Mikor Bashir azt válaszolta, hogy van, a Próféta (béke legyen vele) azt kérdezte: „Mindegyiknek adtál ajándékot?” Bashir azt válaszolta, nem. A Próféta (béke legyen vele) azt válaszolta erre: „Akkor ne kérj engem arra, hogy tanúd legyek. Nem leszek tanú egy igazságtalan tetthez.” (Sahih Muslim)
Mindig barátságosnak, és néha játékosnak kell lennünk gyermekeinkkel. Szükségük van a vidámságra és a játékra, természetesen az iszlám szabályainak keretein belül. Azonban ne vigyük túlzásba a játékot és az odaadást, nehogy gyermekeink elkényeztetetté váljanak. Ugyanakkor ne is legyünk túlzottan visszafogottak, s ne vonjuk meg a törődésünket és a játékot tőlük, amire természetükből fakadóan szükségük van.

Ha ezt tennénk, gyermekeink befelé fordulóak lesznek, és félni fognak a többi embertől. Aisah (Allah legyen vele elégedett) elmondta: mikor gyermekként a Próféta (béke legyen vele) mellett volt, gyakran játszott más lányokkal, akik eljöttek hozzá. Mikor a Próféta (béke legyen vele) belépett hozzájuk, visszahúzódtak. Ekkor Ő (béke legyen vele) visszaküldte a lányokat, hogy tovább játszanak Aisah-val. A gyermekektől nem szabad megtagadni a játékhoz való jogot. A játék felpezsdíti, felélénkíti a gyermekeket, természetesen, ha az a megengedett határokon belül történik. Segíti a gyermekek személyiségének fejlődését és érzelmi világuk gazdagodását. Azért kell küzdenünk, hogy Allahnak tetszően neveljük gyermekeinket, és ne azért, hogy jobbnak tűnjenek mások gyermekeinél. A jó magaviseletre kell ösztönöznünk őket. Pusztán csak megfedni őket nem a leghatékonyabb módszer. Szép szóval közelítsünk hozzájuk, és legyünk számukra élő példa.

Egyszer Mu’awiyah kalifának a következő tanácsot adta egyik embere: Történt, hogy Mu’awiyah megharagudott a fiára, Yazidra, ezért kerülni kezdte őt. Al-Ahnaf észrevette ezt, és így szólt: „Ó, hívők vezére, a gyermekeink a szívünk gyümölcsei és pillérek, akikre majd támaszkodhatunk. És mi vagyunk nekik a fejük feletti égbolt és a talaj a lábuk alatt. Mikor bosszúsak, engeszteld ki őket, s ha kérnek, adjál nekik. Ne légy akadály az életükben okot adva rá, hogy gyűlöljenek téged, és a halálodat kívánják.