iszlam.com

Nem. Az Iszlám a béke és az Istennek való alávetés vallása és a muszlimok számára az emberi élet a legfőbb érték, amit Istentől kaptunk. Ám egyes nyugati kommentátorok az Iszlámot rendkívül harcias vallásnak mutatják be, amelyhez vér tapad, és amely tűzzel és vassal éri el amit akar. Ezek mögött az állítások mögött azonban szándékos torzítások állnak, amelyek nem veszik figyelembe a valóságot, amelyet az Iszlám hirdet a hívők számára.
A valóságban az Iszlám toleranciára, vallási békére törekszik, az emberek együttműködésére. Jól látszik ez abból, hogy az Iszlám tanításai igyekeznek elmélyíteni a muszlimok szívében a békét, vallásuk alapjává, szerves részévé tenni azt. Erre számos bizonyítékot találnunk:

– Az iszlám kifejezés azonos tőből fakad, mint a béke (szalám). Az iszlám és a béke (szalám) célkitűzései megegyeznek a biztonság, nyugalom és békesség elérésében.
– A Békesség a fenséges Isten egyik neve a Koránban, Ő az, aki leküldte számunkra az Iszlámot.
– A „Béke lakhelye” a Paradicsom egyik neve az Iszlámban.
– A béke az üdvözlés szava, amelyet Isten tett a muszlimok köszöntésévé, annak jelképeként, hogy a vallásuk a béke és biztonság vallása.
– A Próféta (béke legyen vele) a béke (köszöntés) terjesztését a vallás részeként, és a Paradicsomba jutás egyik lehetséges okaként említette.

Az iszlám számos emberi jogot fektetett le, amelyek legfontosabbika az élethez való jog. Tehát nem megengedett az ártatlan lelkek megtámadása. Sőt a Korán egyenesen így szól erről:

Aki egyetlen olyan lelket megöl, aki se nem gyilkolt, se romlást nem okozott a Földön, az olyan, mintha az összes embert megölné. Aki viszont életben tartja, az olyan, mintha az összeset életben tartaná.     (Az asztal 5:32)

A Fenséges Isten éppen arra utasít bennünket, hogy bánjunk jól a nem muszlimokkal, azokkal, akik nem harcolnak ellenünk, és nem támadnak meg bennünket

Allah nem tilt el benneteket azoktól, akik nem harcolnak ellenetek a vallás miatt, és nem űznek ki benneteket lakhelyeitekről, hogy jól bánjatok és igazságosak legyetek velük. Allah bizony szereti az igazságosakat.     (A jószágok 60:8)

A fent felsoroltakból is világosan látszik a béke fontossága, és hogy milyen szerepet kap az iszlámban és a muszlimok lelkében. Tehát a béke az alapja és pillére a muszlimok életének, míg a háború kivétel csupán.
Egyértelműen kijelenthetjük tehát, hogy nem az iszlám elveit követik azok, akik a dzsihádot szent háborúnak nevezik. A háború soha, semmilyen körülmények között nem lehet szent. Az Iszlám a muszlimokat a jóindulat kinyilvánítására, megadására, és békére való készségre tanítja, alapelveket határoz meg, aminek alapján a muszlimoknak békében, háború előtt, alatt és után viselkedniük kell. A dzsihád „szent háború”-ként való értelmezése helytelen, mert szándékosan elferdíti annak eredeti jelentését, ami nem más, mint valamiért a legvégsőkig fáradozni. Dzsihádnak tekinthető tehát minden erőfeszítés a mindennapi életben, mely az Isteni parancsolatok teljesítésére vonatkozik.
A muszlim ember dzsihádja az a törekvése, hogy megtisztítsa önmagát, hogy legyőzze önnön zsarnokságát, és önzőségét. A dzsihád lényege benne rejlik az ember minden Istenért tett cselekedetében, például a jótékonyságban, vagy abban a törekvésében, hogy becsületes életet éljünk. Dzsihádot jelent az is, ha egy muszlim megvédi országát és vallását idegen támadóktól. Háború esetén azonban tilos az olyan polgári személyek életét kioltani, akik nem vesznek részt közvetlenül a hadműveletekben, s a foglyokkal emberhez méltóan kell bánni. A muszlimok nem lehetnek agresszívek, nem sérthetik meg a másokkal kötött egyezséget. Fontos alapelv, hogy a földek, a gyümölcsfák, települések, templomok és állatok elpusztítását lehetőleg el kell kerülni.
Azok az emberek, akik tehát az iszlám nevében terrorcselekményeket követnek el, nem az iszlám szellemében cselekszenek. Az iszlám tanításaiból kiindulva minden muszlimnak el kell határolódnia a robbantásoktól, az értelmetlen gyilkosságoktól és rombolástól amelyek az iszlám nevében történnek. Ezek a cselekmények a hívő muszlimok életét keserítik meg, hiszen mi magunk és mecseteink szerte a világon ezek miatt a merényletek miatt vannak kitéve a felbőszült emberek támadásainak. Elhatárolódunk tehát az ártatlanok meggyilkolásától és a lakosság biztonságának megrendítésétől. Elhatárolódunk minden olyan csoporttól, akik ilyen terrorcselekményeket követnek el. Hiszünk abban, hogy ezen eseményeknek semmi kapcsolata és köze sincs az iszlámhoz és azok, akik ezeket az iszlámnak tulajdonítják, azok egyszerűen hazugságot állítanak, és nagy bűnt követnek el.

Allah bizony az igazságra, a jóságra és a rokonnak való adakozásra szólít fel, és megtiltja a bűnt, az erkölcstelenséget és a jogtalan erőszakot. Óva int benneteket, hogy emlékezzetek! (A méhek 16:90)

Allah | béke | egy | élet | emberek | háború | Isten | iszlám | iszlámban | Korán | muszlim | muszlimok | szent | vallás | vallása | zarándoklat