Más szóval Istenimádat mindaz, amit Allah kedvéért, szeretetből teszünk, úgy, ahogy azt Mohammed (béke legyen vele) mutatta. Ez természetesen ugyanúgy magában foglalja az előírás szerint végzett imákat, rituális mosdást, stb. mint a hitet, a társadalmi aktivitást, és személyes közreműködésünket abban, hogy embertársainkat boldoggá tegyük.
Isten az egyéneket teljes mivoltukban ítéli meg, minden szándékukkal és tettükkel együtt. Isten megköveteli, hogy mindenki tökéletesen alávesse magát Neki. Ahogy Allah a Koránban utasította Mohammed prófétát (béke legyen vele):

"Mondd (Oh Mohammed): „Az imádságom, az áldozati állatom, az életem és a halálom Allahot illeti, a teremtmények Urát”. Nincs néki társa. Ennek [megvallására] szólíttattam föl, és én vagyok az első azok között, akik alávetik magukat [Allahnak] (t. i. a muszlimok között)." (A jószágok 6:162-163)

Ennek az alávetésnek természetes következménye, hogy minden tevékenységünknek Isten utasításaihoz kell igazodnia, akinek alávetjük magunkat. Az Iszlám az élet útja, azt kívánja meg követőitől, hogy Isten tanításával alapozzák meg életüket nem csak vallási, de más szempontból is. Ezt különösnek találhatják azok, akik úgy gondolják, hogy a vallás csak az egyén és az Isten viszonyára vonatkozik, és az nem érinti az előírt Istenszolgálatokon kívüli cselekedeteket.
Valójában az Iszlám nem tartja sokra a csupán gépiesen végrehajtott imákat, Istenemlítéseket, fohászokat, amelyeket csak megszokásból hajtanak végre, és nincs befolyásuk az ember belső életére, és mindennapi cselekedeteire. A következő Korán-idézet így szól erről:

"Nem az a jóság, ha arcotokat napkelet vagy napnyugat felé fordítjátok, hanem az, ha valaki hisz Allahban, az Utolsó Napban, az angyalokban, az Írásokban, és a prófétákban. És az, ha valaki vagyonát – annak szeretete ellenére – odaadja a rokonainak, az árváknak, a rászorulóknak, a megszorult utazónak, a kéregetőknek, és a rabszolgák kiváltására. És az, ha valaki elvégzi az imádkozást, és kiadja a zakát, és ha betartja a szövetséget, amikor megköti azt, és ha türelmes a nyomorban, a betegségben, és a harc idején. Ők azok, akik Igazak, és ők az Istenfélők."
(A tehén 2:177)

A fenti idézetben említett tettek a jóság tettei, és ezek is csak egy részét képezik az istenimádatnak. A Próféta (béke legyen vele) mondta nekünk, hogy a hit, amely az imádság alapja „hatvan valahány ágból áll. A legfelső közülük: hinni Allah Egyedülállóságában (t. i. hogy nincs más jogosan imádható isten csak Allah), a legalsó pedig az, hogy akadályokat és piszkot távolítunk el az emberek útjából.”
A továbbiakban néhány konkrét példán keresztül szeretnénk megvilágítani, hogyan válhatnak a hétköznapi cselekedetek Istenszolgálattá:

A tisztességes munka is az Istenimádat egy fajtájának számít. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta erről: „Senki sem evett jobb ételt, mint amit kezei munkájával szerzett. Dávid próféta (béke legyen vele) megélhetését saját kezének munkájával kereste.” (Bukhari)

A tudás keresése a legmagasabb fajta Istenimádat egyike. A Próféta (béke legyen vele) mondta kortársainak: „A tudás keresése minden muszlim (vallási) kötelessége.” (Szahíh; Al-Báni) Ez a kötelesség az alapvető vallási tudásra vonatkozik, illetve minden olyan tudásra, amely ahhoz szükséges, hogy mindennapi tevékenységünk során be tudjuk tartani Isten törvényeit. Fontos az, hogy egy muszlim mindig nyitott szemmel járja a világot. Így saját maga is sokat megtapasztalhat Isten számtalan jele közül, amik aztán beépülve tapasztalatai közé, hitét erősíthetik, és segíthetik az Isten felé vezető úton. Egy másik prófétai hagyomány szerint: „Aki követi a tudás megszerzésének ösvényét, annak Allah könnyűvé teszi a Paradicsomba vezető utat”.
Az emberekkel szembeni udvariasság és együttműködés az imádat részét képezi, ha ezt Allah kedvéért tesszük. Ahogy a Próféta (béke legyen vele) mondta: „Hittestvéredet egy mosollyal fogadni: a jótékonyság egy fajtája, és az is jótékonyság, ha szomszédod edényébe vizet öntessz a tiédből.” (Szahíh; Al-Báni)

Saját kötelességünk teljesítése is az Istenimádat egy fajtájának minősül. A Próféta (béke legyen vele) mondta, hogy bárki is költ valamit a családjára az a könyörületesség egy formája: megjutalmaztatik, ha legális úton szerezte azt.
Szívélyesség a családtagokkal szemben az Istenimádat egy formá­ja ugyanúgy, mint ha valaki egy darab ételt tesz a felesége szájá­ba. Mindez természetesen akkor lesz Istenimádat, ha a szívünk­ben a szándék az, hogy ezen cselekedeteinkkel Istent szolgáljuk.
Ezekből a példákból is világosan látszik, hogy az Istenimádat fogalma az Iszlámban átfogó, tartalmazza az egyén minden pozitív tettét. Ez természetesen összhangban van az Iszlámnak, mint az élet útjának mindent magába foglaló természetével, amely szabályozza az emberi élet minden szintjét: az egyén, a társadalmi, a gazdasági, a politikai és szellemi formáit is.

Rendkívül ösztönző felismerni, hogy minden helyes cselekedetünk Istenimádatnak minősül Allah szemében, ha őszintén, tisztán csak Őérte tesszük. Ez arra kell vezessen bennünket, hogy Allah elégedettségét keressük tetteinkért, és mindig próbáljuk meg a lehető legjobb módon tenni azokat, mindegy, hogy lát-e minket valaki, vagy sem. Isten ugyanis minden tettünket látja, minden gondolatunkat, minden szándékunkat tudja.

Eddig a nem kötelező Istenimádatról beszéltünk, de nem szabad alábecsülni a kötelező Istenszolgálat fontosságát sem. A kötelező Istenszolgálat betartása fontossági sorrendben ugyanis az első helyen áll, és utána jön csak a többi jócselekedet. Az előírás szerint, helyesen végrehajtott Istenimádat az, ami erkölcsileg és szellemileg felemel, biztosítja kitartásunkat, miközben Isten vezetésével összhangban az élet útját járjuk.

A napi ötszöri ima kiemelkedik a kötelező Istenszolgálatok közül, két oknál fogva is. Először is ez a hívő megkülönböztető jele. Másodszor ez az, ami távol tart bennünket mindenfajta utálatos dologtól és bűntől azáltal, hogy naponta ötször esélyt ad arra, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk a Teremtőnkkel, megújítsuk az egyezségét Istennel, és újra és újra az Ő irányítását keressük:

"Csak Téged imádunk, és csak Tőled kérünk segítséget. Vezérelj bennünket az egyenes útra!" (Al Fatiha 1:5-6)

Ez az első és legfontosabb feltétele a hívők üdvözülésének:

"Valóban! Üdvözültek azok a hívők, akik átéléssel imádkoznak." (A hívők 1-2)

Hasonló tényt hangsúlyoz más szavakkal egy hiteles prófétai hagyomány: „Azok, akik időben és jól végzik az imát, azoknak fény, bizonyság, és üdvözülés jár általa a Végítélet Napján.”
A zaka (adomány) az ima után az Iszlám legfontosabb Istenszolgálatai közé tartozik. A Koránban az ima és a zaka a legtöbbször együtt kerül említésre. Miként az ima, a zaka is a hit megnyilvánulása, amely megerősíti, hogy Isten minden dolog és lény egyetlen tulajdonosa a Világegyetemben, és a mi felelősségünk teljesíteni azt, amit Ő meghatározott:

"Higgyetek Allahban és a küldöttében és adakozzatok abból, amit egymástól örököltök (Allah adott nektek). Akik közületek hisznek és adakoznak, azoknak hatalmas fizetség jár." (A vas 57:7)

Ebben a vonatkozásban a zaka olyan áhítatos tett, amely hason­lóan a napi ötszöri imához a hívőket közelebb viszi Urukhoz. Ezen kívül a zaka a vagyon újraelosztását is megvalósítja, csök­kentve a különbséget az emberek és különböző csoportok kö­zött, igazságosan hozzájárulva a társadalmi stabilitáshoz. Meg­tisztítja a gazdag lelkét az önzéstől, és a szegény lelkét az irigy­ségtől és a társadalom ellen érzett haragtól. Megakadá­lyoz­za, hogy a társadalmi osztályok között gyűlölet alakuljon ki, és le­hetővé teszi, hogy a testvéri összetartás érzése megerősöd­jön. Ez a stabilitás nem pusztán a gazdagok személyes jóindulatára épít, hanem szilárdan megalapozott jogra, amelyet ha a tehető­seb­bek megtagadnak, szükség esetén akár törvény által is számon lehet kérni rajtuk.
A Ramadan hónapban pirkadattól napnyugtáig tartott böjt az Istenszolgálat következő pillére. A böjt célja, hogy a muszlimokat tisztává tegye „belül”, míg más előírások tisztává tesznek minket kívül. Ezzel a belső tisztasággal válaszolunk arra, amely a Korán bekezdésében olvasható:

"Oh, ti hívők! Előíratott számotokra a böjt, ahogyan előíratott azok számára is, akik ellőttetek éltek. Talán istenfélők lesztek." (A tehén 2:183)

Egy hiteles szent hagyomány szerint a Próféta (béke legyen vele) így szólt: „Allah azt mondta a böjtölő hívőről: „nem eszik, nem iszik és nem elégíti ki nemi vágyait az Én kedvemért” Így a böjtölő jutalma Allah nagy bőkezűsége szerint lesz.
A böjtölés felébreszti minden közösség lelkiismeretét, és közben további erőt ad az egyéneknek is. Azon felül, hogy a böjtölés kötelező pihenést ír elő a túlterhelt emberi emésztőrendszer számára, emlékeztet minket azokra, akik éveken vagy akár egy egész életen keresztül meg vannak fosztva az élet alapvető szükségleteinek kielégítésétől. Észreveteti velünk szegénységben élő muszlim testvéreink szenvedését, és ez együttérzést és jóság érzését kelti fel irányukban. A víz értékére a szomjúság tanít meg minket. Hasonlóan az éhség megtanít minket arra, hogy mikor élelmet veszünk szánkba szívünkben még nagyobb hálát érezhessünk Allah iránt, hogy élelemhez jutatott minket.
A hadzs, vagyis a zarándoklat az Isten Házához Mekkában is az Iszlám alapvető pillérei közé tartozik, amely egységről tanúskodik, és megszünteti az emberek közötti különbségeket. Muszlimok a világ minden tájáról, azonos ruházatot viselve, engedelmeskednek Isten hívásának, azt ismételgetve: „Lebbejke Allahuma lebbeike” (Itt vagyok a szolgálatodra Uram!). A hadzs a szigorú önfegyelem és önuralom gyakorlata, ahol nem csak a szertartási helyeket tisztelik, de még egy növény vagy apró állat élete is sérthetetlen, így minden élőlény biztonságban van:

"Aki nagy becsben tartja Allah előírásait, annak jó fizetsége lesz Uránál." (A zarándoklat 22:30)

A zarándoklat lehetővé teszi a bármelyik közösségből, csoportból, osztályból, szervezetből, államból származó muszlimoknak, világ minden tájáról, hogy évente találkozzanak egy hatalmas gyűlésen. E gyűlés helyét és idejét Egyetlen Istenünk határozta meg. A meghívás a részvételre minden muszlim számára fennáll.
Az Iszlám istenszolgálatai, akár szertartásosak, akár nem, segítenek nekünk jobban szeretni Teremtőnket, megszilárdítják az akaratot és szellemet, hogy megszüntessen minden gonoszságot és elnyomást az emberi társadalomban, és uralkodóvá tegye Isten szavát a Világban.

(Ez az írás a Fedezd fel az Iszlámot! című könyv részlete, amit az Iszlám Egyház Fordító Iroda adott ki.)