A Koránban Isten maga is mondja, hogy minden korban, minden néphez jött próféta, aki figyelmeztette embertársait. Az első próféta Ádám (béke legyen vele) volt. Amikor vétkezett, Isten így szólt hozzá:

Azt mondtuk: „Menjetek le onnan (a Kertből) mindnyájan. Majd amikor vezérlet jön Tőlem hozzátok, akkor azoknak, akik követik azt, nem kell félniük és nem fognak szomorkodni.
(A tehén 2:38)

Ádám (béke legyen vele) volt az első próféta. Ahogy azonban utódai az emberek elszaporodtak a földön, eltértek az igaz hittől, saját egyéni vallásokat alakítottak ki. Az emberek elkezdtek teremtett lényekhez vagy tárgyakhoz fohászkodni, amelyeknek hatalmat tulajdonítottak, ahelyett, hogy a teremtőhöz fordultak volna. Ádám (béke legyen vele) utódai elfelejtették azt az életmódot is, amelyet Isten az egyedül helyesként nyilatkoztatott ki, és amelyet elődjük tanított nekik.
Isten ezért minden korban és minden néphez küldött olyan embereket, akik azt hirdették, hogy egy Igaz Isten van, és az embereket Isten törvényeinek betartására intették. Mindenkinek egy és ugyanazon vallást hozták el: az Iszlámot.

… Nem volt olyan közösség, amelyben ne lett volna korábban óva intő. (Az angyalok 35:24)

inden [korábbi] közösségnek volt egy küldötte. És amikor [az Ítélet napján] eljön a küldött, [hogy tanúságot tegyen], igazságosan tétetik majd ítélet közöttük. Nem fognak jogtalanságot szenvedni. (Jónás 10:47)

Valóban! Elküldtünk hajdan minden közösséghez egy küldöttet, hogy [hirdesse]: „Imádjátok Allahot és kerüljétek el at-Tagútot (minden hamis istent, akit Allahon kívül imádnak)! Egyeseket közülük Allah az igaz útra vezérelte, másokat joggal sújtja a tévelygés. Járjátok hát be a Földet, és figyeljétek meg, milyen végre jutottak azok, akik meghazudtolták [a küldötteket].
(A méhek 16:36)

A próféták küldetésüket Isten áldása és kegye alapján kapták meg, amit Isten annak adományozott, akinek akart. Ha azonban végigtekintünk a történelem számos ismert prófétáján, három fontos, közös jellemzőjüket ismerhetjük fel:

1. Közösségükben kiemelkedtek Istenbe vetett hitükkel és erkölcsösségükkel. Istenszolgálataikban messze felülmúlták közösségük többi tagjait. A próféták (béke legyen vele) emberek voltak, és így példamutató életükben ők sem voltak mindig mentesek minden emberi hibától, de még az esetleges hibáikon keresztül is tanítottak és utat mutattak a követendő, helyes cselekedetek felé. Ha Isten küldöttei angyalok vagy hibáktól teljesen mentes emberek lettek volna, akkor joggal mondhatták volna azok, akikhez jöttek, hogy őket nem lehet példaképül venni, hiszen ők nem követnek el hibákat. A próféták hibái és emberi gyengeségei még inkább kiemelik annak jelentőségét, hogy gyarló emberi voltuk ellenére magukra vállalták küldetésük nehézségeit. Érdemesek voltak arra, hogy a jóra hívják az embereket, és alkalmasak arra, hogy a jóra igyekvő embereket Isten felé segítsék.

2. Isten a prófétáknak képességet adott csodák tételéhez, hogy bizonyíthassák küldöttségük valódiságát, Isteni eredetét. Olyan csodákat, Isteni jeleket mutattak az emberek számára, ami az adott korban, az adott közösség tagjai között a legnagyobb elismerést válthatta ki.
Mózes (béke legyen vele) Isten segítségével több csodát is tett; legyőzte az egyiptomi varázslók tudományát – akik utána el is ismerték Isteni küldetését –, szétválasztotta a tengert, vizet fakasztott a sziklából (hogy csak néhányat említsünk). Jézust (béke legyen vele) elsősorban a gyógyítás képességével áldotta meg Isten, sőt képessé tette a halottak feltámasztására is. Mohammed (béke legyen vele) Isten segítségével többek között kettéválasztotta a holdat, hallotta a sírban lévő emberek jajgatását, látta a mögötte imádkozókat és beszélt Gábriel angyallal. A mondásai között számos olyan jelet említett meg, amelyek halála után fokozatosan bekövetkeztek, és következnek mind a mai napig. Mohammed (béke legyen vele) által kinyilvánított legnagyobb csoda azonban maga a Korán. Kinyilatkoztatása idején az arabok a világ leghíresebb költői közé tartoztak, mégsem tudtak a Korán egyetlen ájájához hasonló verset sem létrehozni, pedig erre Isten magában a Koránban szólította fel őket.
Mohammed (béke legyen vele) prófétasága és a rajta keresztül kinyilatkoztatott Korán azonban egy szempontból kiemelkedik az összes többi csoda közül. Míg minden más próféta Isten általi csodatételei csak az adott korban, az adott helyen mutatták az emberek számára csodálatos voltukat, addig a Korán csodáinak mind a mai napig mindenhol és mindenki tanúja lehet. Csodálatos stílusa, tartalma, szellemi felemelő ereje mindenki számára elérhető. A Korán tökéletessége, abszolút hibátlansága bármikor próba alá vethető, így igazolva Isteni eredetét.

3. Minden próféta világosan kijelentette, hogy amit kaptak, nem tőlük eredt, hanem Istentől van, az emberiség jóléte érdekében. Ők csupán egyszerű közvetítői voltak az üzenetnek, amit Isten bízott rájuk. Megerősítették azt amit Isten előttük és azt is amit utánuk nyilatkoztatott ki. Az üzenet lényege mindegyikük esetében ugyanaz volt: azt hirdették, hogy egy Igaz Isten van, és az embereket Isten törvényeinek betartására hívták. Mindenkinek ugyanazt az üzenetet, az Iszlámot hozták el, amelynek jelentése: Isten akaratának történő alávetés.
Hitünk szerint Isten mindig az eredeti kinyilatkoztatáshoz való visszatérésre hívta az embereket. Az üzenet attól függően változott, hogy mire volt szükség az adott korban az adott közösség tévelygéseinek, hamis elképzeléseinek legyőzéséhez, és a helyes útra visszatalálásukhoz. Az egyes próféták tanításai, és a nekik adott parancsolatok valamennyire eltértek az illető nép hite és adottságai szerint, de lényege mindegyiknek ugyanaz volt: Nincs más jogosan imádható Isten, csak a Teremtő.
A próféták küldetésük során Isten üzenetét közvetítették az emberek felé. Az üzenet tartalma a következőkben foglalható össze:

1. Isten tulajdonságainak egyértelmű és világosan meghatározása, mi az, ami Neki tulajdonítható, és mi az, ami nem.

2. A láthatatlan világ számos titkának felfedése, az angyalok, a dzsinnek, a Paradicsom és a Pokol leírása.

3. Annak meghatározása, hogy miért teremtett Isten minket. Mit adott feladatunkul, mi lesz a jutalma, ha engedelmeskedünk, vagy büntetése, ha ellenszegülünk Akaratának.

4. Útmutatás a közösségen belüli helyes és erkölcsös kapcsolatokra mind az egyének, mind a gazdaság mind pedig a politika szintjén. Világos tanításokban szól arról, hogy hogyan lehet egy boldog és ideális közösséget létrehozni.

Isten minden nemzethez küldött prófétát, sőt egyesekhez többet is. A Korán név szerint 25 prófétáról beszél, és utal arra, hogy többen is voltak, akik nem kerültek említésre. E közé a 25 közé tartozik Noé (béke legyen vele), Ábrahám (béke legyen vele), Mózes (béke legyen vele), Jézus (béke legyen vele) és Mohammed (béke legyen vele). Őket emelte ki Isten leginkább küldöttei közül.
Voltak olyan próféták, akik könyvet is kaptak, mint például Ábrahám (béke legyen vele) Mózes (béke legyen vele), Dávid (béke legyen vele), Jézus (béke legyen vele) és Mohammed (béke legyen vele), és voltak akik nem. Ők intőként jöttek népükhöz. Isten tehát a prófétáknak különböző módon adott kinyilatkoztatást.
Az Iszlám vallás azért teljes, mert a Korán és Mohammed (béke legyen vele) szunnája (életének története, cselekedetei, mondásainak története) épségben fennmaradt mind a mai napig.
Az Iszlám vallás az egyetlen, amely minden prófétát elismer, és Isten minden küldöttét kivétel nélkül tiszteli. Hitünk szerint minden igaz próféta az Egy, Teremtő Istentől jön, azonos céllal: hogy az embereket Istenhez vezesse. Teljesen logikus és magától értetődő, hogy mindannyiuk küldetésében higgyünk. Ha egyeseket elfogadunk, másokat pedig elutasítunk, az olyan, mintha mindegyiket elutasítanánk. A muszlimok hitét Isten küldötteiben a Korán így foglalja össze:

Mondjátok!: „Hiszünk Allahban és abban, ami leküldetett hozzánk, és abban, ami leküldetett Ábrahámhoz, Izmaelhez, Izsákhoz, Jákobhoz és a törzsekhez, és abban, amit Mózes és Jézus kapott, és abban, amit a próféták kaptak az Uruktól. Nem teszünk különbséget közöttük, és mi Allahnak engedelmeskedünk.”
(A tehén 2:136)

Az, aki nem hisz Isten küldöttének, tulajdonképpen az Isten parancsának való engedelmességet tagadja meg. Még maguknak a küldötteknek is hinniük kellet azokban a prófétákban, akiket Isten előttük és utánuk küldött el. Ez alapján minden próféta hitt Mohammedben (béke legyen vele). A Korán a következőképpen szól erről:

És (említsd meg azt) amikor Allah egyezményt Kötött a prófétákkal, hogy: „Én írást és bölcsességet adok nektek, és amikor eljön majd hozzátok egy küldött, aki igazolja azt, ami nálatok van, bizony hinnetek kell majd benne, és bizony támogatnotok kell őt!” [Allah azt] mondta: „Elismeritek-e és elfogadjátok-e ezt a nyomatékos egyezményt?” [A próféták] azt mondták: „Elfogadjuk” [Allah erre azt] mondta: „Tanúskodjatok hát, és én is tanú leszek veletek! Ám akik ezután elfordulnak, nos ők a vétkesek!
(Imrán nemzetsége 3:81-82)

Míg a muszlimok hisznek Isten minden prófétájában, addig a zsidók tagadják Jézus (béke legyen vele) és Mohammed (béke legyen vele) prófétaságát. A keresztények tagadják Mohammed (béke legyen vele) prófétaságát. Az Iszlám minden korábbi prófétát elismer, és prófétaként tiszteli őket, de hitünk szerint a korábbi próféták által hirdetett tanítások vagy nem maradtak fenn, vagy megmásították őket, vagy akaratlanul is hibásan adták tovább az emberek azokat, és így az idők során elferdültek. Éppen ezért kap az Iszlámban nagyon nagy hangsúlyt, hogy szó szerint meg kell őrizni a Koránt és a Mohammedtől (béke legyen vele) származó prófétai hagyományokat és minden bizonyíték nélküli, egyéni vélekedésen alapuló vallási újítást meg kell akadályozni.
Az utolsó küldött – a Korán szavaival a Próféták Pecsétje – Mohammed (béke legyen vele) volt.

Nem volt Mohammed egyetlen férfinak sem apja közületek, hanem Allah küldötte és a próféták pecsétje. Allah minden dolog tudója. (A szövetségesek 33:40)

Mohammed (béke legyen vele) nem egy néphez, népcsoporthoz, hanem ahogy Allah is mondta a Koránban, az egész emberiséghez küldetett. Ő általa lett teljessé az a küldetés, amelyben a többi próféta is járt, mert a Koránból nem maradt ki semmi, és a Szunna – a Próféta (béke legyen vele) életének története – megmutatja, hogy a Koránban lévő általánosan megfogalmazott irányelveket hogyan kell a gyakorlatban alkalmazni. Ezért az Iszlám két legfontosabb forrása a Korán és a Szunna (a prófétai hagyományok – hadíszok). Mohammedről (béke legyen vele) életéből több százezer apróbb és jelentős mozzanat feljegyzése maradt fenn, így nyugodtan elmondható, hogy egyetlen ember – legyen az akár király, vagy más híres történelmi személyiség – élettörténetével sem foglalkoztak még olyan sokat, olyan apró részletekbe menő pontossággal, mint az övével.
Mohammed (béke legyen vele) életrajzán keresztül ismerhetjük meg, hogy egy muszlimnak hogyan kell viselkednie. Élete annyira teljes volt, hogy mindenkinek tud példát mutatni. Árvaként nőtt fel, megélte a szegénységet és a gazdagságot is, volt kereskedő, győztes és vesztes hadvezér, pásztor, bíró, orvos, apa, férj… A Korán így beszél erről:

Nem talált-e téged árvának, és adott menedéket? [Nem] talált-e [az Írást és a hitet] nem ismerőnek, és vezérelt? [Nem] talált-e szegénynek, és tett gazdaggá? (A délelőtt 93:6-8)

Erkölcsével, bölcsességével, szerénységével példát mutat minden ember számára. Ahogy a Koránban Isten mondja Mohammednek (béke legyen vele):

S te kitűnő jellemmel bírsz. (Az Írótoll 68:4)

Így bárki tud benne találni példaképet, éppen ezért minden muszlim számára kötelesség, hogy minél jobban megismerje a Próféta (béke legyen vele) életét, tanulmányozza, elgondolkozzon rajta és tanulságokat vonjon le belőle a maga számára. Mohammed (béke legyen vele) volt Isten utolsó küldötte, a Próféták pecsétje, és minden küldetés beteljesítője. Teljességében átadta az embereknek Isten üzenetét, amit aztán Isten saját ígérete szerint az Utolsó Napig megőriz majd az emberek számára. Küldetésének Isteni törvényei ugyanúgy érvényesek napjainkban is, mint 1400 évvel ezelőtti kinyilatkoztatása idején, és érvényesek lesznek számunkra az emberiség utolsó evilági napjáig. Az üzenet mindenki előtt ott áll, rajtunk áll csak, hogy követjük-e vagy sem Isten útmutatását.

(Ez az írás a Fedezd fel az Iszlámot! című könyv részlete, amit az Iszlám Egyház Fordító Iroda adott ki. )