Az iszlám a középút vallása

Magyarul beszélő muszlim férfiak találkozója - 2012. 05. 11.
(Budapest Mecset - Magyarországi Muszlimok Egyháza)

Az iszlám egyik legfontosabb jellemzője, hogy az arany középút vallása. Akár az iszlám hittanát, akár az istenszolgálati formákat, a vallás gyakorlásának formáit, akár a társadalom felé irányuló magatartást vesszük nagyító alá, minden területen megbizonyosodhatunk, hogy az egyetlen olyan vallás, amely az arany középutat jelenti. Allah így szólt a Koránban:
„S ekképpen tettünk titeket [muszlimokat] középúton lévő közösséggé, hogy tanúk lehessetek az emberiséggel szemben.” (Korán, 2: 143).

Vegyük szemügyre először is a hittant.

Ha erről az oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor könnyen belátható, hogy az iszlám középutat jelent a vallások között, hiszen középen helyezkedik el a két szélsőség, a többistenhit és az ateizmus között. Ha pedig a prófétákba vetett hitet vesszük szemügyre, akkor ugyancsak középúton áll az iszlám, hiszen a prófétákat olyan embereknek tartja, akik kiemelkedtek a többi ember közül, de semmiképpen sem tekinti őket isteni személynek. Erre jó példa Jézus (béke legyen vele) megítélése az iszlámban.
Jézusról az iszlám azt tanítja, hogy kiemelkedő ember volt, Allah küldötte, aki csodákat vitt végbe Allah engedelmével, és ezzel együtt cáfolja, hogy isteni személy lenne:
„[Emlékezz arra] amikor azt mondták az angyalok: „Ó, Mária! Allah bizony örömhírt ad neked egy Szóról, mely tőle van, a neve Messiás, Jézus, Mária fia, nagy tekintélye lesz az evilágon és a túlvilágon, és az [Allahhoz] közellévőkhöz fog tartozni. És beszélni fog az emberekhez a bölcsőben, és meglett férfiként, és a jóravalók közé fog tartozni ... És [Allah] megtanítja neki az Írást és a bölcsességet, a Tórát, és az Evangéliumot, és küldöttként [küldi el] Izrael fiaihoz [akikhez így szól:]: Bizony, én eljöttem hozzátok az Uratoktól való jellel. Bizony én az agyagból formálok nektek egy madárformát, majd belélehelek, és madárrá lesz – Allah engedelmével – és meggyógyítom a született vakot, a leprást, és életre keltem a halottakat – Allah engedelmével – és hírül adom nektek, hogy mit esztek, és mit raktároztok el házaitokban. Bizony ebben jel van számotokra, ha [valóban] hívők vagytok” (Korán 3: 45-49)
„Ó, Írás Népe! Ne kövessetek el túlkapást a vallásotokban! Allahról csak az igazat mondjátok! Jézus, a Messiás, Mária fia, csupán Allah küldötte, és az Ő szava, Máriára vetett, és tőle származó (teremtett) lélek. Higgyetek Allahban és a Küldötteiben, és ne mondjátok: Három! Hagyjátok abba! Ez jobb nektek. Bizony Allah az egyetlen isten – magasztaltasson (felette áll annak) hogy fia legyen Neki. Övé minden, ami az egekben és a földön van. Allah számodra elegendő rendelkező (a világ dolgai felett)!” (Korán 4 :171)

Az iszlám mértékletességre tanít a vallásgyakorlás területén is, legyen szó akár imádkozásról vagy adakozásról:

„És ne tartsd a kezed hozzábilincselve a nyakadhoz (fukarságból), ám ne is terjeszd ki a markodat túlságosan (bőkezűen), nehogy ott maradjál gyalázatban, nincstelenül!” (Korán 17: 29)
Egy hadíszban, azt mondta Áisa, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) bement hozzá, miközben volt nála egy nő. Megkérdezte „Ki ő?" 'Áisa bemutatta neki és azt mondta: Egy nő, aki nem alszik, hanem imádkozik. Erre azt mondta a Próféta: „Annyit cselekedjetek, amennyit kibírtok! Esküszöm Allahra, hogy Allah mindaddig nem unja meg, amíg ti meg nem unjátok [a munkálkodást]. A legjobb vallás [cselekedet] Őelőtte az, amit a cselekevő folyamatosan végez" (al-Bukhári és Muszlim).
Ez azt jelenti, hogy nem kell túlzásban vinni az istenszolgálatot, mert annyit szabad munkálkodni, amennyit egy muszlim kibír. Az a lényeg, hogy folyamatos legyen az istenszolgálat, még ha kevés is. Ha csak az öt kötelező imádkozást képes valaki elvégezni, akkor annyit imádkozik. Egy alkalommal amikor Mohamed próféta tudomást szerzett arról, hogy egyik követője túlzásba esett az istenszolgálatok terén - egész nap böjtölt, az éjszakát pedig imádkozással töltötte el - rosszállását fejezte ki azt mondván: „Ne tedd ezt! Böjtölj is és törd is meg a böjtöt, aludj is és imádkozz is éjszaka, hiszen a testednek vannak jogai veled szemben, a szemednek is vannak jogai veled szemben, a feleségednek is vannak jogai veled szemben, és a látogatódnak is vannak jogai veled szemben…” (al-Bukhárí, Muszlim)
Fontos megjegyezni, hogy hiba lenne azt feltételezni: ha valaki szigorúbb a vallási kérdésekben, az szükségszerűen istenfélőbb is. Az ilyen szigorúság gyakran csak az illető személyiségvonása és nem vallásosságának a jele. A Korán tiltja a túlzott szigort és a mértéktelenséget:
„Ó ti, akik hisztek! Ne tartsátok tilalmasnak azokat a jó dolgokat, melyeket Allah megengedett nektek, és ne lépjétek túl [a határt]! Allah bizony nem szereti a túllépőket!” (Korán, 5: 87).
A Korán emellett elveti az alaptalan, önkényes tiltást is:
„És ne mondjátok – arról, ami hazugságot nyelvetek állít – ez szabad, ez pedig tilos, hogy hazugságot találjatok ki Allahról! Bizony azok, akik hazugságot találnak ki Allahról, azok nem fognak boldogulni.” (Korán, 16: 116).
A tilalmakkal kapcsolatban azt mondja Ibn Abbász, a híres Korán-magyarázó és az iszlám korai történetének egyik legkiemelkedőbb tudósa, hogy az egyértelműen meghatározott Korán idézetek a Jószágok (6.) szúrában, és az Éjszakai Utazás (17.) szúrában találhatóak. Ezek olyan tilalmak, és utasítások, amelyeket egyetlen muszlimnak sincs joga kétségbe vonni. Az egyértelműen meghatározott ájákról azt mondja a Korán:
„Ő (Allah) az, aki leküldte hozzád az Írást. Ebben vannak egyértelmű áják – ezek adják az umm al-kitáb-ot (az Írás alapját, velejét), míg mások többértelműek. Azok, akiknek a szívében ferdeség lakozik, azt követik, ami többértelmű belőle – széthúzásra (bajokozásra), és [a maguk szájíze szerinti] értelmezésére vágyva – ám annak értelmezését csak Allah tudja, és azok akik szilárdak a tudásban, ők azt mondják: Hiszünk benne, mind a mi Urunktól való” (Korán 3: 7)
Vannak tehát egyértelmű tilalmak és utasítások és vannak olyan kijelentések, amelyeket a tudósok szellemi erőfeszítés, tanulmányozás útján értelmeznek és amelyekről megoszlik a véleményük. Az utóbbiakkal kapcsolatban időnként eltérő álláspontok alakultak ki, ezért az emberek nem hibáztathatók, ha eltérő gyakorlatot követnek. Mindez az iszlám rugalmasságából és örök érvényű voltából fakad. Ebből kiindulva nem lehet olyan eszmék elfogadására kényszeríteni másokat, amelyekre az iszlámban nem találni kötelező érvényű parancsolatot. Ide tartozik a tilalmak kiterjesztése olyan dolgokra és esetekre, amelyek tiltottságára nincs kellő bizonyíték sem a Koránban, sem a Szunnában, vagy nem egyértelmű a tiltottságuk, mivel a legszakavatottabb tudósok is eltérően vélekednek tilalmuk felől.

Az iszlám középútra int az evilági cselekedetek között is, legyen szó étkezésről, ruházkodásról, és a vagyon különböző célú felhasználásáról.

A Korán azt mondja:
„És keresd a túlvilágot (a túlvilági boldogságot) azáltal, amit Allah adott neked, de ne feledkezz meg evilági részedről” (Korán 28:77).
„Ó Ádám fiai, vegyétek fel ékességeteket (ruhátokat) minden imádkozásnál, egyetek s igyatok és ne pazaroljatok. Ő bizony nem szereti a pazarlókat! Mondd: Ki tette tilalmassá Allah ékességét, amelyet szolgái számára hozott elő, és a jó dolgokat abból, amit ellátásként adott?” (Korán, 7: 31-32).
A muszlim embernek tehát nem csak a hitével és a lelkével kell törődnie, hanem a kinézetével, ruházata és teste tisztaságával is. Az iszlám előírja a rendezett, szép ruházat viselését és az ápolt, csinos megjelenést az imádkozásoknál, és azon kívül is. Imám Abú Hanífa, a híres vallástudós egy alkalommal észrevette, hogy az egyik beszélgetőtársának rongyos a ruhája. Félrehívta és hatalmas vagyont ajánlott fel neki, ám az illető visszautasította, mondván, hogy jómódú és nincs szüksége a pénzre. Abú Hanífa megdorgálta, azt mondván: Nem ismered azt a hadíszt, hogy: „Bizony, Allah szereti látni kegyének nyomát szolgáján”? Változtatnod kellene az állapotodon, hogy ne bánkódjon miattad a barátod!
Ugyanakkor az iszlám óva int a hivalkodó és túlzott csinosságtól, amely elvonja az ember figyelmét a lényegi dolgokról.
Mohamed próféta azt mondta: „Elpusztult az, aki rabszolgája a dínárnak (aranypénznek), a dirhamnak (ezüstpénznek), a bársonyruhának és a gyapjúruhának!”
Emellett a muszlim ember ügyel arra, hogy egészséges testtel rendelkezzen, de mértéktartóan étkezik, nem válik telhetetlenné és falánkká, hanem annyit fogyaszt el az ételből, amennyi feltétlenül szükséges erőnlétének megtartásához, és amennyivel megőrzi egészségét és aktivitását. :
„Egyetek és igyatok és ne pazaroljatok. Ő bizony nem szereti a pazarlókat!” (Korán 7: 31)
Mohamed próféta azt mondta: „Nem töltött meg az ember rosszabb edényt a hasánál, de ha már mindenképpen megteszi (étkezik), akkor egyharmada ételének, egyharmad italának, egyharmada pedig lélegzetének jár”.
Omar, a második kalifa azt mondta: „Ne tömjétek tele magatokat étellel és itallal, mert ez tönkreteszi a testet, betegséggel jár, és lustává teszi az embert az imádkozással szemben. Legyetek mértéktartók, mert ez bizony jobbá teszi a testet, és távol tartja a pazarlást. Bizony, Allah nem szereti az elhízott írástudót, s az ember addig nem pusztul el, amíg előnybe nem részesíti a vágyait a vallásával szemben”.

A középút követése jellemzi a muszlimokat a nem muszlim többségi társadalom irányába tanúsított viselkedést illetően is.

Vegyük például az ünnepeket. Megengedett a muszlimoknak, hogy meglátogassák és megajándékozzák nem muszlim családtagjaikat, ismerőseiket ünnepeiken, és hogy gratuláljanak nekik. Amikor muszlim ember gratulál nem muszlim honfitársainak, rokonainak és ismerőseinek, azért teszi, hogy kifejezze tiszteletét, szeretetét családtagjai iránt, és barátságát ismerősei iránt, és azt is, hogy örül, ha valami örömre van okuk és bántja, ha baj éri őket. A gratulációval azt a jóságosságot és szép bánásmódot gyakoroljuk, ami a muszlimok jellemzője kell hogy legyen, hiszen a magasságos Allah azt mondta a Koránban:
„és mondjatok szépet az embereknek; „Bizony Allah megparancsolja nektek az igazságosságot és a jót”.
Ez nem jelenti azt, hogy a muszlim ember egyetértene az ünneplő nem muszlimok vallásával, vagy hogy részt venne ünnepi szertartásaikon. A legjobb az, ha olyan általános szavakkal gratulálunk a nem muszlimoknak, amelyek nem utalnak a vallási ünnepekre, így lehet például „boldog ünnepeket”, vagy „békés családi együttlétet” kívánni. Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) felállt egy zsidó ember halotti menetének elhaladásakor, kifejezvén együttérzését. Természetesen azzal, hogy szeretett Prófétánk felállt a halotti menet elhaladásakor, nem utalt arra, hogy egyetértett volna a hitükkel. Mohamed Próféta - Allah dicsérje és üdvözítse - megengedte a nadzsráni keresztények delegációjának, hogy imádkozzanak a medinai mecsetben, anélkül, hogy felmerült volna bárkiben is a társai közül, hogy ezzel erősítette volna a keresztényeket hitükben. A Korán megengedi az Írás népe (keresztények és zsidók) ételeinek fogyasztását, a velük való kereskedést és az asszonyiakkal való házasságot. Ez sem jelenti azt, hogy a Korán elfogadja a szentháromságot, vagy hogy egyetért a hitükkel. Ezek a találkozások és társadalmi kapcsolatok főképpen a társadalmi együttélést erősítik, de ugyanakkor jó lehetőséget biztosítanak saját hitünk ismertetésére:
„Allah nem tiltja meg nektek, hogy jóindulattal és méltányosan bánjatok azokkal, akik a vallás miatt nem harcoltak ellenetek és nem űztek el (benneteket) lakhelyeitekről. Allah szereti azokat, akik méltányosan járnak el”
(Korán 60: 8).

Abdul-Fattah Munif, MME