Allah Küldötte (béke legyen vele) elmondta, hogy a muszlim „Amikor helyesen végzi el a wudút, majd bemegy a mecsetbe – ahova csakis az imádkozás viszi – nem lép egyetlen lépést sem anélkül, hogy ne emeltetne feljebb (a rangja) egy fokkal, és ne töröltetne le róla egy rossztett.
Egy alkalommal, amikor a Dausz nevű törzs nem fogadta el az iszlám vallást, elment a Prófétához (béke legyen vele) egy emberük, akit at-Tufajl ibn Amr ad-Dauszínak hívtak, és azt mondta neki: Bizony Dausz törzse engedetlen volt és ellenszegült, ezért fohászkodj Allahhoz ellenük.
Zijád ibn An’um al-Afríkíra hivatkozva jegyezték fel, miszerint azt mondta: Tengeri harcosok voltunk Muávija (kalifa) idején, és egyszer a mi a hajónkhoz csatlakozott Abu Ajjúb al-Anszárí hajója. Amikor tálaltuk az ételünket, meghívtuk őt, és amikor eljött hozzánk, azt mondta:
Abu Hurejrának az a szokása volt, hogy nem szeretett olyan gyűlésben fohászkodni, amelyben volt olyan, aki megszakította a kapcsolatot rokonaival, mivel ez megakadályozza, hogy a lebocsátasson a könyörület, s választ nyerjen a fohász.