Sokszor tapasztalhatjuk, hogy ha valaki felveszi az iszlám vallást, nem saját gyökerein próbálja vele tovább építeni, hanem elrugaszkodik attól, és saját életét egy más kultúrára próbálja ráépíteni. Ennek sok esetben az lesz a következménye, hogy sem idehaza, sem külföldön (főleg török és arab országokat értek ez alatt) nem érzi magát otthon. Bár sok helyen hangoztatjuk – és bár valóban igaz is - , hogy az iszlám vallás nem az arabok vallása, hanem Mohammed (béke legyen Vele) az összes emberhez jött el Isten Küldötteként, mégis úgy teszünk, mintha attól lennénk jó muszlimok, hogy a gyökereinket eldobva „arabbá” válunk. Ez azután egy kisebb-nagyobb fokú identitás zavart okoz sokunknál. Felborul az értékrend, és sajnos nem egyszer előfordul – főleg az új muszlimok körében – hogy bizonyos fokig elhatárolódnak honfitársaiktól. Véleményem szerint attól, hogy muszlimok vagyunk, még lehetünk ugyan olyan jó magyarok is. Születésünkkel megkaptunk egy hovatartozást. Neveltetésünkkel magunkba szívtunk egy kultúrát. Az, aki mindezt el akarja dobni magától, saját magát tagadja meg ezáltal. Vajon akkor hogy fejeződhet ki vallásunkban magyarságunk? Hogy köszönhet vissza a kultúránkban az iszlám, úgy, hogy ne tagadjuk meg saját gyökereinket? Minden fa a gyökereiből indul. Ha kivágják a törzsét, a fa még sokszor él, és új hajtást hoz. Ha kiássák a gyökerét, a fa elpusztul. Nekünk is már a meglévő, élő gyökereinkre kell építenünk. Nekünk, magyar muszlimoknak egy olyan ágat kell sarjasztanunk a magyar kultúra fáján, ami bár – magyarságunkból adódóan - azonos gyökérből fakad, mégis híven tükrözi hitvallásunk. Így tovább élhet, sőt fejlődhet a magyar kultúra. Nem csökken, hanem színesedik azáltal, hogy mi mint magyarok, felvállaltuk hitünk, és magyarként, muszlimként élünk. Az iszlám tanításai egyetemesek. Ha visszatekintünk a század előre, még a magyar kultúrában is megvannak azon a tanítások gyakorlatai, amit mi mind a mai napig megtartottunk. Régen a csirkét itt, nálunk is Isten nevében vágták le. Az utazó, a szomszéd, a család itt Magyarországon is ugyan akkora tisztességnek örvendett, mint ahogy az iszlám tanítja. A nők és férfiak ugyan olyan szeméremmel öltözködtek, mint ahogy azt mi, muszlimok tesszük mind a mai napig. Az ételben áldás volt, az emberi kapcsolatok, segítségnyújtás, a pazarlás kerülése… és még sorolhatnám… mind-mind visszaköszön az iszlámban is, a magyar kultúrában is. Az, hogy mennyi minden közös van a régi magyarság életében, és a mostani muszlimok életében leginkább akkor szembetűnő, ha az ember vidéken tölt néhány napot, vidéki emberek körében. Sajnos a nagyvárosi életmód, a profit érdekeltség, az egységes európai design… és még sorolhatnám e tényezőket – azt hozza magával, hogy az emberek mind jobban kifordulnak gyökereikből. …. elérve azt, hogy ha valaki a magyar népviseletről akar olvasni, hatodikként minket talál meg. Valahol ennek felelőssége a mi vállunkon is nyugszik. Mi muszlimok, akik még – hitünk tanításai alapján - napjainkban is olyan kultúrában élhetünk, mint magyar gyökereink megkívánják, nem más kultúrára kéne hogy támaszkodjunk ebben, hanem a saját kultúránkat kéne ezzel támogatnunk, és erősítenünk insa Allah.