2010-es MME tábor gyerekszemmel

mmetabor

Az érkezés
A tábor július 4-én kezdődött. A Sáfrány utcai mecsetben volt a gyülekező. Még ott a mecsetben mindenki megkereste a már ismert testvéreket, vagy aki még nem ismert senkit, az igyekezett minél előbb barátokat találni magának.
Az út körülbelül másfél órás volt. Az úti fohászokkal kezdtünk, majd Korán olvasással folytattuk. Az idő csak úgy repült, (a busz meg csak úgy gurult,) és hamar megérkeztünk Szurdokpüspökre. A csapatvezetők, és nevelők megmutatták, hogy hol vannak a szobáink, aztán magunkra hagytak minket, hogy jobban megismerkedhessünk egymással, és a táborral.


Vacsora után, „lefekvés” előtt  még felkerestek minket a tanárok, hogy együtt felolvashassuk az esti fohászokat, és összefoglaljuk az iszlám öt, és a hit hat pillérét, valamint, hogy mi a különbség a próféta, és a küldött között, aztán végre nekiláthattunk a táborokban szokásos „első éjszakának”.

mmetabor05

Első nap (hétfő)
Hajnalban felkeltünk a hajnali imára, aztán visszadőltünk az ágyainkba. Reggel nyolckor keltünk, és mentünk reggelizni.. Reggeli, és egy kis pihenő után pedig elkezdődött az első óránk. Mi (és valószínűleg mások is) nem sokat aludtuk az előző éjszaka, úgyhogy mindenki nagyon álmos volt, de próbáltunk a tanítóink (Ciri, és Juli) kedvében járni, és kiverni az álmot a szemünkből. A tábor öt prófétáról szólt: Noáról, Ábrahámról, Mózesról, Jézusról, és Mohamedről (béke legyen Velük). A tábor jelmondata ez volt: „Őrizd meg Allahot, és akkor Allah is megőriz Téged.”
Az első próféta tehát Noé (béke legyen Vele) volt. Többek között megtanultuk, hogy milyen példátlanul kitartó volt, hiszen 950 éven keresztül hirdette az iszlámot, de sajnos csak pár követője volt. Amikor pedig megkapta a parancsot, hogy építsen bárkát, ő gondolkodás nélkül teljesítette, nem törődve az emberekkel, akik őrültnek nézték, mert egy sivatagban épített hajót.
Az óra után újabb pihenő, aztán Korán óra következett. Mi pár lánnyal az ajatul-Qurszit tanultuk. Aztán abbahagytuk a tanulást, és mindenki mehetett, amerre szeretett volna, persze a tábor területén belül. Volt egy játszótér, nagy hintákkal, amikbe akár a felnőttek is (és persze mi is) belefértek, egy nagy felfújhatós medence, amikbe pici labdákat lehetett dobálni. Már csak estefelé volt egy vetítés, és egy előadás. (Minden este volt ilyen, ezeket egy-egy gyerek tartotta, aki felkészült valamilyen témában. Mohamed Eisa utána mindig feltett kérdéseket a hallgatóságnak és a nyertesek jutalomban részesültek.) Este szobatársaimmal az esti fohász felolvasása után hamar álomba merültünk. 

mmetabor1

 

Második nap (kedd)
Második nap minden egy kicsit gyorsabban történt, mint az elsőn. Az egyik pillanatban még ébredeztünk, a másikban már ásítozva kötöttük a kendőinket, vagy mostuk a fogainkat. Észbe se kaphattunk, máris Ábrahámról és Noéról (béke legyen Velük) tanultunk. Arról, hogy Ábrahám (béke legyen Vele) hogyan jött rá gyermekként arra, hogy csak egy Isten van - Allah, valamint hogy hogyan törte össze a bálványokat, hogyan született idős korában gyermeke, és hogy mekkora volt a bizodalma Allahban.
Mózes prófétáról (béke legyen Vele) tanultunk még, aki a fáraó fogadott fiaként nevelkedett, majd később kivezette a zsidókat Egyiptomból. Hatalmas türelme, és kitartása volt, hiszen nem egyszer nem csak az ellenségeivel, hanem a saját népével is szembe kellett néznie. 

mmetabor01

Kezdett összerázódni a tábor. Lélekemelő volt látni azt a sok kislányt, ahogy kendőben szaladgáltak, a sok kisgyereket, ahogy játszottak, a fiúk focizásait, a gyönyörű hegyeket, amik körbevették a tábort. Minden, ami körbevett bennünket, Istent dicsőítette, mint minden az életben.
Este kicsit csalódottak voltuk este a lányokkal, hogy ez a nap ilyen gyorsan elment.

mmetabor2

Harmadik nap (szerda)
A harmadik nap kicsit később keltünk, így alighogy befejeztük a reggelit, indulni kellett az órára, amit szokás szerint kint tartottunk, az árnyékban. Jézus prófétáról (béke legyen Vele), és a ő könyörületességéről tanultunk, és arról, hogy az iszlám tulajdonképpen milyen közel áll a kereszténységhez.
A tanulás után Ciri, és Juli játékokat szerveztek, amiken nyalókákat lehetett nyerni, aztán pedig le lehetett menni a boltba, aztán a csapatok elkezdtek készülődni a pénteken lévő búcsúünnepélyre, ahol minden csapat előad majd valamit. 

mmetabor02

 

Negyedik nap (csütörtök)
Az utolsó együtt töltött nap… a lányokkal már előre szomorkodtunk, hogy el kell válnunk, és elhatároztuk, hogy már csak azért se fogunk ma éjjel aludni! Délelőtt Mohamed prófétáról (béke legyen Vele), és az életéről tanultunk, aki a próféták pecsétje, Allah legfőbb küldötte volt, mert neki lett kinyilatkoztatva a Korán, és mert a többi próféta csak egy-egy néphez volt rendeltetve, míg Mohamed próféta (béke legyen Vele) az egész világnak szólt.
Tanulás után volt, aki pingpongozott, volt, aki nézte a fiúk focimeccsét, vagy az esti műsorra készült, és volt, aki (mi is közéjük tartoztunk) Ciri quizjátékán vett részt.
Este pedig elkezdődött a műsor. Nagyon ügyes volt mindenki, voltak megható, aranyos, tanulságos, és humoros előadások egyaránt. A kisebb lányok előadták azt a történetet, amikor Ábrahám próféta (béke legyen Vele) összetörte a bálványokat, a legkisebbek pedig elmondták az al-Fatiha szúrát. A fiúk közül voltak akik előadták Mózes (béke legyen Vele) és a fáraó történetét, és volt egy szituáció játék a kislányoknál, akik előadták hogy egy kislánynak meghaltak a szülei, a nagynénjéhez került és az új iskolájában csúfolták a hidzsabja miatt, de ő továbbra is hordta, segített egy idős néninek és a többiek szép lassan rájöttek arra, hogy az iszlám egy jó vallás, ami azt tanítja, hogy segítsenek másokon. Többen Koránt recitáltak. Az előadások után kiosztották a jutalmakat, okleveleket, és érmeket - amiket a foci, kosár és tanulmányi érdemek miatt lehetett kapni - aztán mindenki kapott fagyit.
Mi még kint voltunk egy pár órát, csocsóztunk, és pinpongoztunk a felnőttekkel, meg egymással, aztán elmentünk lefeküdni.

mmetabor04

Ötödik nap (péntek)
A hajnali ima után reggel nyolckor felkeltünk, gyorsan rohantunk felöltözni, és reggelizni, aztán vissza a szobánkba, összepakolni. Nemsokára befutottak a buszok, így megindulhatott a véres közelharc a helyekért.
Fél tizenegykor indultunk, és alig kaphattunk észbe, már ott is voltunk a Sáfrány mecset előtt. Érzelmes búcsút vettünk egymástól, aztán kénytelen- kelletve hagytuk, hogy szüleink, (vagy akik jöttek értünk) elvigyenek a helyszínről.
Nagyon élveztem ezt a tábort, és remélem, jövőre is tudok menni. 

mmetabor06

 

Komáromi Blanka

A táborról készült kedves video felvétel illetve képanyag megtekinthető a  Magyarországi Muszlimok Egyházának honlapján.