Dr. Adel Al Falah kuvaiti államtitkár beszéde a szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelemről

Dr. Adel Al Falah államtitkárA Keszthelyi Kastélymúzeum, a Kuvaiti Vallásügyi Minisztériummal közösen Kalligráfiai kiállítást, és bemutatót rendezett. A kiállítás 2009 október 30-ig tekinthető meg, a művészek bemutatói pedig augusztus 3-ig láthatóak. Tizenhárom neves alkotóművész van jelen a kiállításon, és a bemutatókon. A kiállítást Dr. Adel Al Falah a Kuvaiti Vallásügyi Minisztérium Államtitkára nyitotta meg.


A kiállítás programjaként előadást hallhattunk Dr. Adel Al Falah Államtitkár úrtól, az „Arany középút az Iszlámban” címmel. Az előadáson több neves vendég is részt vett, mint Kuvait helyettes Vallásügyi Államtitkára, több államtitkár, a Kuvaiti lengyel nagykövet, a keszthelyi református gyülekezet lelkésze, az evangélikus lelkész, a plébánus úr a szomszéd településről, a zsidó hitközség képviselője és kedves felesége valamint a Magyarországi Muszlimok Egyházának sejkje, elnöke és titkára. 

„Dr. Adel Al Falah a Kuvaiti Vallásügyi Minisztérium Államtitkára az Írgalmas és Könyörületes Isten nevében áldást mondott a Prófétára (béke legyen Vele) és Asszelamu aleykum wa rahmatullahi wa barakatuh köszöntéssel köszöntötte az egybegyűlteket.
Nagyon örülök a találkozásnak, különösen a mai napon, amikor ilyen meleg nap van. Amennyire lehetséges szeretném rövidre fogni előadásomat. Témánk az Arany Középút, a mértékletesség az iszlámban. Ezt az aranyutas középutasságot Kuvait alaptételként fogadja el az életében. Úgy tartjuk, úgy érezzük és biztosak vagyunk felőle, hogy ez a középutaság, az Arany Középút gondolata az iszlám gyökeréhez tartozik, az iszlám lényegéhez tartozik. Ugyanakkor Kuvait nem csak egy elvet talált ebben a gondolatban, hanem ezt megpróbálja áttenni a gyakorlatba is. Kuvait ezt az elvet három és fél évszázad óta alkalmazza az életében, a Kuvaitban élő emberek mindig békében éltek, nem voltak közöttük súrlódások. Közismert, hogy az iszlámban van két nagy irányzat a szunnita és a síita irányzat. A két irányzat között soha sem volt komoly konfliktus Kuvaitban. Vannak nálunk letelepedett emberek a városokban, vannak beduinok a sivatagban, de konfliktus nem volt közöttük. Különböző népcsoportok éltek és élnek nálunk, van aki Szaudi Arábiából, van aki Irakból, van aki Iránból jött, de soha nem volt közöttük konfliktus. Azok az események, amik főleg a környezetünkben történtek Irakban és Iránban, ahol sok esetben tapasztaljuk az erőszaknak az előfordulását, ezek az események bizonyos mértékig Kuvaitra is hatást gyakoroltak. Az előző Emír, aki nem olyan régen húnyt el (Isten Írgalma legyen rajta) elhatározta, hogy létrehoz egy olyan bizottságot ami ezzel a középutasság elvével fog foglalkozni. Ezt a politikát követte a következő uralkodó is, és elhatározták azt, hogy Kuvait egy oszlopa legyen ennek a gondolatnak, hogy elterjesszék a világon a középutasság, az Arany Középút gondolatát.

Előadás közben

balról Dr. Czoma Lászó, a Helikon Kastélymúzeum igazgatója, középen Dr. Adel Al Falah, jobbról  Prof. Fodor Sándor

 

Mi az Arany Középút gondolata?
Ezt nem csak elvi síkon akarjuk meghatározni, hanem tényleges lépések segítségével is. Legnagyobb probléma szerintem a társadalmakban – nem csak Kuvaitban, hanem másutt is – az, amikor valaki görcsösen ragaszkodik egy véleményhez. Ez az a métely, ami nagyon sok problémát okoz az emberek számára. Az igazi középutasság, az Arany Középút azt jelenti, hogy azt mondjuk, hogy tárgyaljunk, folytassunk dialógust, párbeszédet a másikkal is, bárki legyen is az. Ha olyan gyermekeket nevelünk nemzedékről-nemzedékre, akiknek a gondolatában, tulajdonságaiban, jellemében ez a gondolat, a párbeszéd gondolata eluralkodik, azt hiszem, hogy nagy lépést tettünk előre. A probléma az, amikor azt mondom, hogy csak az én véleményem az igaz, csak az a jó, és a másik véleménye – bármi legyen is az - biztos, hogy csak rossz lehet. Az Arany Középút azt jelenti, hogy elfogadom azt, hogy másnak is legyen véleménye, lehet, hogy ez a vélemény jó, lehet, hogy neki van igaza. Ne úgy kezdjem el a párbeszédet, a dialógust vele, hogy nekem van csak egy jó véleményem, nekem van jogom, hogy ítéletet hozzak, és a másiknak erre nincsen joga. Ha így állok hozzá, ha van bennem egy olyan adottság, hogy el tudjam fogadni a másik véleményét is, és így kezdek el vele vitatkozni, akkor lehet, hogy meggyőz engem, lehet, hogy nem. Ha nem győz meg, akkor is az én kötelességem az, hogy az ő véleményét tiszteletben tartsam. A fontos az, hogy ne vessem el a másik véleményét, ne gyűlöljem őt, ne provokáljam őt, hanem fogadjam el az ő véleményét, tiszteljem ezt a véleményt. Ez a gondolkodás az, ami lehetővé teszi, hogy megteremtse azt, amit úgy hívunk: Békés egymás mellett élés. Emberek között, népek között, kultúrák, civilizációk között. Ez az a magatartás, amit igazi iszlám magatartásnak tudunk tekinteni – az, hogy beszéljünk a másikkal, fogadjuk el a véleményét, ne legyenek előítéleteink. Erre kitűnő példánk van arra, hogy Isten (Magasztaltassék!) saját Maga beszélt a sátánnal, akit arabul Iblisznek hívnak. Ő képes volt arra, hogy a sátánnal beszéljen, akkor az ember miért nem képes arra, hogy a másik emberrel beszéljen? Isten nem csak a sátánnal beszélt, beszélt az angyalokkal, beszélt a prófétákkal is, és az Utolsó Ítélet napján beszélni fog az emberekkel is. Tehát Ő párbeszédet tud folytatni az emberekkel. Mindenki megvédheti magát, hogy mit csinált az életében. Isten maga a példa arra, hogy a párbeszéd lehetséges, a párbeszéd, a dialógus jó dolog.


Ebből következik – és ez ugyancsak egy olyan gondolat, ami az iszlámnak a lényege, ahhoz tartozik, amely azt mondja – hogy ne legyen kényszerítés a vallásban. Ez a kijelentés, hogy ne legyen kényszerítés a vallásban egy Korán versben van benne. Ez a Korán vers olyan, aminek kapcsán a Korán magyarázók soha nem vitatkoztak, hogy esetleg megváltozott később, más kinyilatkoztatás jött helyette. Ez mindig egy érvényes kinyilatkoztatás maradt a teológusok, a Korán kommentátorok számára, amiben nem lehet vita. Ez a Korán vers akkor került kinyilatkoztatásra, amikor egy érdekes esemény történt a muszlim közösség életében Medinában, ahova a Próféta (béke legyen vele) kivándorolt Mekkából. Medinában a Próféta (béke legyen vele) támogatóinak, a muszlimoknak a gyerekei közül sokan zsidó törzsnél nevelkedtek, de ott éltek egyébként Medinában, együtt a muszlimokkal. Az apák el akarták venni a gyerekeket a zsidóktól akiknél a gyerekek nevelkedtek. Ekkor lett kinyilatkoztatva ez a Korán vers, hogy ne legyen kényszerítés az iszlámban, mert a Próféta (béke legyen vele) ezt úgy magyarázta, hogy a gyerek döntse el, hogy kivel akar maradni. A zsidó szüleivel vagy pedig a muszlim szüleivel. Legyen övé a szabad választás. Ebből következik, hogy legyen az embernek szabad választása. Lehet választásunk bal és jobb között, a választás a mienk. Emberek vagyunk. Nincs jogunk arra, hogy mi legyünk másoknak a bírálói, hogy mi megmondjuk azt a saját jogunkon, hogy a másiknak igaza van, vagy nincs igaza. Ez nem a mi dolgunk. Isten nevében mi nem ítélhetünk, hagyjuk ezt Istenre, Aki majd az Ítélet Napján el fogja dönteni, hogy ki döntött helyesen és ki nem döntött helyesen.


Most áttérünk egy másik témára, amit úgy hívunk, hogy a vallások párbeszéde. Ez az a dolog, amiben mi hiszünk, amiben insa Allah lesznek eredmények, amit nagyon fontos dolognak tartunk. A vallások közötti párbeszéd nem azt jelenti, hogy vitatkozunk az egyes vallások dogmáiról. Az egy külön dolog. Ha az egyes vallások szakértői akarnak vitatkozni, az legyen az ő dolguk, joguk van arra, és természetesen meg is tehetik. Ami viszont a mi dolgunk, és ami egy nagyon fontos dolog, az az, hogy keressük meg az összekötő kapcsokat a különböző vallások között, hogy mi az a közös nevező, amiben meg tudunk egyezni. Az igazságosság, a biztonság, az emberi jogok, az ember tisztessége, becsülete – közös ügyeket keresünk. Beszéljünk az abortuszról, az AIDS elleni küzdelemről, a terror elleni küzdelemről. Ezek a kérdések azok, amik megmutathatják az embereknek, hogy közös ügyeken dolgozunk, ami nekik is jó. Ide tartozik a békés egymás mellett élés kérdése. Ez nem csak háború vagy béke, legyen vagy ne legyen. Nem csak erre szorítkozik ez a kérdés. A békés egymás mellett élés igazi lényege az, hogy ez legyen a békének a kultúrája. Amikor az emberek egymással békében élnek. A szomszédok, az egyes emberek, a közösségek, a különböző népek, a munkatársak a munkahelyükön. Ez az ami az embert a béke kultúrájára rászoktatja. Az iszlám ezt akarta az emberek számára megvalósítani, hosszú története során, a legkülönbözőbb események és történeti fordulatok kapcsán. Egyiptomban pl. a koptok, az ott élő keresztények több mint másfél ezer éve élnek. Megvannak a saját jogaik, és békében éltek általában a muszlimokkal. Egy történeti esemény, amikor az Abbasz birodalom idejében az egyik egyiptomi kormányzat, ami muszlim volt, rosszul bánt a koptokkal, volt egy konfliktus közöttük. Akkor a kalifa Bagdadból saját személyében eljött Egyiptomba, hogy tárgyaljon a koptok vezetőivel, a koptok papjaival, püspökeivel, hogy a kérdést megoldják. Hasonló példákat hozhatnánk Szíriából, Andalúziából, a muszlim Spanyolországból, ahol a zsidók és keresztények magas pozíciókat töltöttek be az iszlám birodalomban. Vezírek, tehát miniszterek lettek. Az iszlám ugyancsak tiszteletben tartja a különböző népek és kultúrák sajátosságait. Minden népnek megvannak a maga sajátosságai, szokásai, kultúrája, helyi szokásai. Az iszlám ezeket békén hagyja, azt mondja, hogy mindenki éljen a saját maga módján.


Amit a középutasság és a szélsőségesség kérdése, azt mondhatjuk, hogy a szélsőségességnek nincs se hazája, se vallása, se ideje se területe konkrétan. Ismeretes, hogy éppen a szélsőségesség a terrorizmus mindig jelen volt az emberi történelemben. A szélsőségességnek számos oka lehet. Lehetnek belső pszichés okai egyes emberek esetében, lehetnek társadalmi, politikai okai. Akkor amikor az ember képtelen arra, hogy elfogadja a környezetét és hogy azt megváltoztassa, akkor gyakran törvénytelen és erőszakos eszközökhöz fordul. Terrorista eseményekre számos példát tudunk hozni a történelemből. Ilyenek voltak pl. a Vörös Brigádok Olaszországban, Ilyen volt az IRA, az Ír Köztársasági Hadsereg, vagy ilyen az ETA, a baszk terror szervezet Spanyolországban, vagy emlékezzünk az Oklahomai robbantásos merényletre Amerikában néhány évvel ezelőtt. Vagy emlékezzünk arra, amikor Amerikában iskoláknak a diákjait megöli valaki. A muszlimok is követnek el terrorcselekményt. A probléma az, hogy a sajtónak, a médiának a figyelme inkább ezekre terelődik, mint más eseményekre. Ismételten azt mondhatom, hogy a vallás nem oka ezeknek a dolgoknak. A vallás csak egy keret, amit mások felhasználnak. Az igazi ok, mint ahogy mondtam az előbb, egy belső pszichés konfliktus, személyes konfliktusok, politikai, gazdasági konfliktusok, külső körülmények. A szélsőségességnek a híve, a terrorista tulajdonképpen azt csinálja, hogy azokat a különböző okokat, amiket vagy a saját belsőjében, vagy külső okokat talál, ezeket a vallás keretébe foglalja, hogy megnyugtassa saját magát, hogy a helyes úton jár. A terroristák, a terrorra hajlamosak okosak. Jól tudják, hogy a vallást fel tudják használni, akkor a vallásnak a jelszavával sok embert magukhoz tudnak hívni és téríteni. Van egy kiinduló pontjuk, ami azt jelenti, hogy meg akarják osztani az embereket, hogy kiválasztanak pár embert a többségből, ezt a kisebbséget különböző vallási jelszavakkal, akár a Koránból választott részletekkel a maguk oldalára akarnak állítani. Itt vagy nyilvánvaló rosszindulatról van szó a részükről, vagy tudatlanság. Nem ismerik az iszlám igazi lényegét. Megvizsgáltak pl. tudományosan háromezer egyiptomi szélsőséges elemet. Azt találták, hogy a háromezer emberből egyetlen egy sem volt, aki a Saria, az iszlám jogtudomány tanulásában elmélyedt volna, vagy ilyen fakultásnak lett volna végzett diákja. Különböző szakterületen működtek ezek a terroristák eredetileg, és mindamellett, hogy nagyon tiszteli a mérnököket és az orvosokat, a legtöbb ezek között az emberek között mérnök és orvos volt. (és hála Istennek nem olvastam azt, hogy művészek is lettek volna közöttük :-) ) Ezek az emberek okosak természetesen, de az a baj velük, hogy amikor a vallást értelmezik, akkor saját magukból indulnak ki, és nem fordulnak az igazi forrásokhoz, a teológusokhoz, a vallástudós sejkekhez, akiknél igazi forrást tudnának találni. Egy olyan valaki, aki nem tanult vallási ember, hanem saját maga által értelmezett vallási tanok képviselője. Emlékezzünk arra, hogy 20-25 évvel ezelőtt Szaud Arábiában történt egy terror cselekmény a Zarándokat alatt Mekkában a Kábánál, amikor egy ember rátámadt géppisztollyal a hívőkre. Ennél az embernél mint kiderült semmiféle magasfokú képzettség, diploma nem volt. Középiskolát végzett mint ahogy kiderült a vizsgálatok során. A Szaud Arábiai kormány egy aukción eladta ennek az embernek a személyes tárgyait. Mi megvettük ezekből a tárgyakból többet, és ott derült ki, hogy volt nála egy olyan igazolás, ami azt mutatja, hogy levelező volt középiskolás szinten egy kurzuson. Ennyi volt az egész vallási végzettsége.
Történt nálunk is egy esemény 2005 január elsején, amit úgy hívunk, hogy a … sziget oroszlánjai követtek el, az volt a terror csoportnak a neve. Ezeknél ugyancsak nem volt semmiféle vallási jogi képzettség. Legtöbbjüknek saját lelki pszichés vagy pedig társadalmi problémája volt.
Az Arany Középút az iszlámnak a lényege. Ez meg van a történelemben is, a mi történelmünkben is, ez a normális út, amit követnünk kell. Ez a bevett út, és ami ezen felül van, tehát a terrorizmus, a szélsőségesség az az eltérés, a deviancia.

Elmondom azt, hogy mit tettünk az Arany Középút megvalósításáért Kuvaitban.

Beszédem elején utaltam arra, hogy Kuvaitban a lakosság három és fél évszázadon keresztül békében élt egymással. De azt követően, hogy különböző negatív események történtek környezetünkben, tehát Iránban és Irakban, akkor az erőszak kezdett beszivárogni Kuvaitba is. Akkor Kuvait elhatározta, hogy ezzel foglalkozni fog, és létrehozták ezt a bizottságot, aminek az a célja, hogy a középutasságot, az Arany Középút eszméjét elültessék az emberekben és megvalósítsák. Kuvait történelme során mindig egy békés társadalom volt, ez a békés társadalom később is létezett, tehát ott az emberek mindig békében éltek egymással. Ennek az is oka volt, hogy a társadalom magas szinten él, jólétben él. Éppen ezért nem volt annyira kitéve az erőszakos cselekmények gondolatának, mint más területek a környezetében. Azt mondhatom, hogy összefoglalóan a terrorizmus, a szélsőségesség gondolata nem jelenség, csak elszórt eseteket tudunk kimutatni. Azonban a kuvaiti politikai vezetés, élen az Emírrel, Ahmad Al Sabah-hal, érezte, hogy a probléma kuvaitot is érinteni fogja, és ezért hozták létre ezt a bizottságot, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Abból indultak ki, hogy a megelőzés jobb mint a gyógyítás. A kuvaiti közmondás is azt mondja, hogy a kis dirhem jobb, mint egy hatalmas dínár, amit a gyógyításra kell fordítanunk. Inkább költsünk kevesebb pénzt a megelőzésre, mint később sok pénzt a gyógyításra. Olyan ez a megelőzés, mint egy orvosi példa, amikor azt mondom, hogy egy kis oltás, egy kis csípés a karba, jobb mint később egy hatalmas dolgot kell csinálni egy beteggel, mert súlyos problémái vannak, és meg kell gyógyítani.
A másik vonulat az, hogy tudományos kutatásokat folytatunk különböző tudományágak képviselőivel – társadalom tudósokkal, pszichológusokkal, vallástudósokkal – amelynek az a feladata, hogy kimutassák azt, hogy mi az oka annak, hogy valakiben kialakul a szélsőségesség gondolata, a terror gondolata, mélyre hatoljanak abban, hogy mik az igazi okai, az igazi gyökerei ennek a magatartás-formának. Jelenleg két ilyen nagyobb kutatás folyik nálunk, két éve folyik már ez a kutatás. Most várjuk az eredményeket, hogy mit hoznak ki analízisként. Mi figyelemmel kísérjük a különböző vallási közösségeket. Ha úgy látjuk hogy megjelentek egy vallási közösségben a nagyon csekély nyomai a szélsőséges gondolatoknak, akkor odaküldünk valakit – nem hivatalos személyiséget a minisztériumból, hanem olyan valakit aki pl. részt vett nálunk különböző kurzusokon, mert a hivatalos személyeket nem fogadják el érthető módon, tehát egy nem hivatalos valakit, aki ért a „nyelvükön” tud velük kommunikálni – azért, hogy ezt a gondolkodást megpróbálja a helyes útra téríteni.
Van egy másik bizottság – ez nem hozzánk tartozik, de – az a feladata, hogy gazdasági szempontból vizsgálja meg a szélsőségesek gazdasági, családi hátterét, és segítse őket. Úgy találtuk, hogy amikor ez megtörténik, tehát anyagilag a problémájukat kezelni tudják, akkor a szélsőségesség gondolata is visszaszorul az ő esetükben.

A hallgatóság


Azt szeretnénk, hogy ez ne szorítkozzon csak Kuvaitra. Mi tudjuk, hogy ezt a problémát csak közösen lehet megoldani. Tehát ha a közös részvétel egy alapvető probléma ebben az egész kérdésben, maga az Emír, Kuvait uralkodója is azt kívánta tőlünk, hogy Kuvait (és ne csak maga a bizottság) legyen egyfajta központja annak a gondolatnak, hogy az Arany Középút gondolatát elterjesszük a világon mindenütt. Ezt a problémát megbeszéljük más kormányokkal is, Angliában, Oroszországban, és más országokban. Kurzusokat szervezünk a külföldi közösségek imámjai, vezetői számára, akár Európában élnek, akár Amerikában, Afrikában. Ott tanítunk mi magunk Kuvaitban, mi azt amit a terroristák mondanak és csinálnak, és hogy lehet erre választ adni helyes módon. Együttműködünk a különböző polgári szerveződésekkel - tehát nem csak a vallásiakkal – akár Kuvaitban, akár Kuvaiton kívül olyan értelemben, hogy ez az ő érdeküket is szolgálja.
A következő dolog, amit fontosnak tartok, hogy azzal komplexussal foglalkozzunk, ami az arab világon kívül élő muszlimok esetében időnként előfordul, akik Európában, vagy más világrészben élnek. Az üzenjük nekik – a külföldön élő muszlimoknak - a vallás érveivel felfegyverkezve, hogy te muszlim vagy Franciaországban, tehát francia muszlim vagy, te muszlim vagy Angliában, tehát angol muszlim vagy, muszlim vagy Németországban, német muszlim vagy, és nincs ellentét aközött, hogy te muszlim vagy, ugyan akkor jó polgárja vagy Angliának, Franciaországnak, vagy Németországnak. Ez a két dolog egyáltalán nem ellenkezik a vallás előírásaival. Ez kötelesség az ő számára, hogy ezt elfogadja. Az iszlám tiszteletben tartja a szerződéseket, és az egyezményeket, és ugyancsak tiszteletben tartja ezeknek a teljesítését. Akkor amikor te kapsz muszlimként egy útlevelet az adott országba, kapsz egy személyi igazolványt, vagy letelepedési engedélyt, akkor te egy szerződést kötöttél muszlimként, amit neked be kell tartanod. Ez azt jelenti, hogy ebben az országban – akár jóban, akár rosszban – törvénytisztelőként kell élned, és el kell fogadnod az ottani törvényeket.
Az iszlámban alapvető küldetés az, hogy azt mondja a híveinek, hogy te mint muszlim, kötelességed egy másik embernek - aki nem muszlim – jót tenni, jámbornak lenni vele.

Az utolsó pont, amiről szeretnék beszélni, hogy milyen Arany Középúttal foglalkozó központokat hoztunk létre különböző országokban. Van egy ilyen központunk Manchester-ben, Angliában. A következő hónapban pl. Orosz országba megyek, ott is létrehozunk egy ilyen központot, és erről fogok aláírni egy egyezményt az orosz hatóságokkal insa Allah. Van egy ilyen központunk Azerbajdzsánban és Csádban, Afrikában is. Előkészületek vannak arra, hogy ilyen központokat létesítsünk Európában is, és más országokban is a világ más részein is. Ezt támogatva elmondhatom azt, hogy Szaudi Arábia uralkodója Abdullah király létrehozott egy olyan tervet, egy olyan programot, amelynek az a célja, hogy támogassa a vallások közötti párbeszédet. Katarban is létrehoztunk egy ilyen mértékletesség központot, rövidesen lesz egy ilyen központ Bahrejnben is insa Allah. Jordániában szintén lesz egy ilyen Arany Középutasságot hirdető központ insa Allah, és ugyancsak van egy már Szudánban is, hogy a kultúrákat közel hozzák egymáshoz. Három másik arab országgal is tárgyalunk jelenleg, ilyen központok létrehozásáról.

Sajnálom, hogy ha hosszan beszéltem, különösen ebben a melegben, de nagyon köszönöm figyelmüket. Köszönet a múzeumnak, köszönet az igazgatónak és a fordítónak.”

előadás után beszélgetés

 

Az előadáson részt vett tiszteletes emelkedett szólásra az előadás után:

„Az egyetértés kincs, és most mi mindnyájan gazdagodtunk. Kuvait gazdag ország, és mi most a szellemi gazdagságból kaptunk. Az egyik, ami most nagyon tetszett nekem, az a magatartásforma, hogy nagyon komoly dolgokat mosolyogva adott elő. Nekünk erre azért van szükségünk magyaroknak, mert nagyon sok vérzivataros századot éltünk át. És hogy mégis élhetünk és hogy mégis élhetünk – azt hiszem abban egyetértünk, hogy – ez az Isten kegyelme. Arany Középútról beszélt, fejből recitált Koránból, akkor én most fejből mondok egy arany szabályt a Bibliából, mint arany szabályt: „Amint akarjátok hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek velük” Köszönöm szépen.”


Az államtitkár úr válasza a hozzászólásra:
„Beszéltem az előadásomban különböző országokban kapcsolatainkról, megemlíteném még pótlólag, hogy kitűnő kapcsolataink vannak az orosz ortodox egyházzal, közös konferenciákat szervezünk, tehát nagyon jó a kapcsolatunk. Jó kapcsolataink vannak Grúziával, jött onnan küldöttség, és mi is meglátogattuk őket. Jó kapcsolataink vannak az Azerbajdzsáni keresztény egyházzal, nem régen voltam Svéd országban, ott is találkoztam vallási vezetőkkel ott is megállapodtunk abban, hogy folytatjuk a kapcsolatainkat, pl. a tárgyalópartnerünk egy női pap volt, egy női pásztor volt, akivel megállapodtunk abban, hogyan működjünk együtt a jövőben. Megkértük, látogasson meg minket Kuvaitban. Tehát látható, hogy a keresztényekkel kitűnő kapcsolataink vannak. Látogatásokat cserélünk, fogadunk onnan küldöttségeket, mi is megyünk.”

(Köszönet Dr. Fodor Sándornak, az Eötvös Lóránt Tudományi Egyetem professzorának az előadáson való fordításért, amit mi cikkünkben szószerint gépeltünk át a diktafonon felvett hanganyag alapján)
Csoportkép
Csoportkép2
Csoportkép3