Istennek hála, sok édesanya ismeri azt az érzést, hogy mit jelent életet adni egy csöpp gyermeknek. Mit jelent az első mellre tétel, amikor saját szemünkkel láthatjuk már, hogy táplálja anyai testünk, növekvő gyermekünket. Élvezhetjük Isten egyik nagy csodáját, hogy az anyai test mennyire arra van teremtve, hogy gyermekét óvja, táplálja, gondozza. Milyen erős anyai érzések nyílnak meg bennünk, amik arra lettek hívatottak, hogy gyermekünk mindvégig jó kezekben legyen!
Allah a Bölcs, és Ő tudja mit miért ad, és miért nem. Az Ő kezében vagyunk, és Rá hagyatkozunk. Vannak olyan nők, akiknek valamilyen okból nem lehet saját gyermekük. Allah nagy próbatétele ez számukra. Már a legkisebb kislányban is benne van az anyai gondoskodás magja, amire már pici kora óta készül az apró teste-lelke. Azok a nők, akik ebben később mégsem részesülhetnek, sokszor lelkileg nagyon szenvednek emiatt a korlát miatt. Sokszor nagy belső küzdelem az útja, míg ez feldolgozásra kerül bennük. A mai korban egyre több az olyan házaspár, aki nem, vagy csak nagyon nehezen - több év próbálkozás, szüntelen fohászkodás után – jut el oda, hogy babát várhat. Ők érzik át talán leginkább azt, hogy milyen ajándék is az, ha Isten gyermekkel áld meg minket, mekkora kegy ez Tőle, hogy szülők lehetünk.
Az iszlám mindig is arra tanította a muszlimokat, hogy törekedjenek a gyermekáldásért. Természetes és megszokott dolog, hogy a mecsetek gyermekzsivajtól hangosak. Számos Prófétai Hagyományt olvashatunk arról, hogy milyen kedvesen, sok szeretettel és megbecsüléssel bánt a Próféta (béke legyen vele) a gyermekekkel.
Manapság ahogy egyre inkább fejlődik az orvostudomány, úgy egyre pontosabban tisztában lehetünk születendő gyermekünk leendő testi adottságaival. Sajnos vannak olyan vizsgálatok (ilyen például a magzatvíz vizsgálat), amik korántsem veszélytelenek. Még mindig 1-2% vetéléssel járhat ez a vizsgálat. Mégis, több muszlim ismerősömnél is tapasztaltam, hogy nem ijeszti el őket ez a kockázat – saját gyermekük életével járó hazárdírozás-, és bevállalják a vizsgálatot. Szomorúan, sőt felháborodottan tapasztaltam, hogy volt olyan "muszlim" is, aki ennek a vizsgálatnak a hatására a magzatja elvetetése mellett döntött. Jellemző példa, hogy Down-kór szűrést már majd mindenhol végeznek. Ennek következtében ha ilyen betegség jelei jelentkeznek egy magzaton a szülök nagy százaléka nem vállalja fel a további várandóságot, és születendő gyermekét. Fájó dolog az, hogy a muszlimok között is egyre inkább elharapódzik ez a szemléletmód. Próbálnak azzal magyarázkódni, hogy amíg a gyermek nem kapja meg a lelkét, addig nem tekinthető embernek, így nem számít gyilkosságnak az abortusz. Az ember már akkor életnek számít, amikor a spermacsepp egyesül a női petesejttel. Innentől kezdve már életnek tekintjük, akkor is, ha még nem telt el a várandóság 120 (több vallási iskola szerint 40) napja, és így a lélek még nincs az embrióban. Egy leendő életnek, aki életet kér! .... és saját szülei tagadják meg ezt tőle! Milyen szülőnek tartunk egy olyan szülőt, aki eldobja magától gyermekét, csak azért mert az beteg? Mi különbség van aközött, hogy valaki még a méhében megöli gyermekét, és aközött, aki megszüli, és elhagyja? Bizony sokkal kisebb bűn az, ha valaki nem tud felvállalni egy megszületett életet, mint az, hogy valaki elvesz egy életet!
Minden embernek az a vágya, hogy egészséges utódot hozzon a világra. Azonban Isten az, aki irányítja az Életet, Ő tudja mit miért tesz. Nekünk, akik muszlimoknak valljuk magunkat sokkal inkább tisztában kéne lennünk azzal, hogy Isten az, Akiért teremtve lettünk. Az Ő szolgálatára. Hol szolgálja Őt egy muszlim azzal, hogy elveszi egy beteg gyermek életét? Hol van a felvállalása annak, hogy Istenért vállaljuk a nehézségeket, kiálljuk próbatételeit? Allah tudja csak, miért ad valakinek beteg gyermeket. Talán éppen e nehéz próbatétellel szeretné kiemelni a többiek közül, a nehézségek által erősíteni őt hitében és állhatatosságában. Hogy szerepel vajon az az ember Előtte, aki képtelen elfogadni és felvállalni azt, amivel Isten hívja őt a jócselekedetekre?
Muszlimok vagyunk. Tisztelnünk kell az élet bármilyen formáját. Tisztelnünk kell, hiszen Attól kapjuk, Akit a legjobban tisztelünk, imádunk. Hogy várunk el megbecsülést Istentől, ha mi nem tudjuk megbecsülni az Ő áldását? Mert bizony nem csak egy egészséges gyermek jelent áldást, hanem egy beteg gyermek is. A jóval több aggódás érte, törődés vele, jóval erősebb szülői szálakat növeszt, sokkal több szeretetet hoz. Kitartásunk, nehézségekkel szembeni próbatételeink megerősítenek minket, jobb emberekké, jobb muszlimokká tesznek minket insa Allah.
Akik az abortusz mellett döntöttek felhozhatják tettük ellen magyarázkodva azt, hogy féltek attól, hogy nem tudják erővel felvállalni a nagyobb gyermekek mellett a kicsi, beteg gyermek gondozását. Vajon ennyi lenne csak a hitük Istenben? Vajon nem Isten az, Aki számára semmi sem lehetetlen? Vajon nem Ő-e az, aki segíti a Benne bízókat? Vajon nem Ő-e az, aki megáldja a Reá hagyatkozókat? Egy hívő embernek bíznia kell Benne! Bíznia a Gondviselésében, az Irgalmában, a Bölcsességében… a Hatalmában.

Kérem Allah irgalmát, hogy azok, akiknek egyáltalán megfordul az a fejükben, hogy egy homokszemnyi esélyt adjanak maguknak abban, hogy felülbírálják Isten döntését egy élet megszületéséről, olvassák el ezeket a sorokat, és segítse őket abban, hogy szívüket helyesebb irányba változtassa. Kérem Allah könyörületét azokra, akik önhatalmúlag döntöttek már egy élet meg nem születésén. Kérem Istent, hogy nyissa meg szívüket a bűnbánatra!
Ámín.