Test és lélek egészsége

Életem során többször találkoztam már azzal a jelenséggel, hogy olyan ember, akinek lelki problémái vannak előbb-utóbb testi tünetekre, betegségekre is szert tett ezáltal, vagy ugyan ezzel a kölcsönösséggel a testi betegségekbe esetleg lelke fásult bele. Az evilági életben a test és a lélek elválaszthatatlanok egymástól, hatnak egymásra, az egyik nincs meg a másik nélkül. Azoknak az embereknek, akik gondját viselik testüknek, a lelkük is gyarapodik.

Vajon hogy értem azt, hogy gondját viselik a testnek?

A mai világban egyre inkább szembeötlik az, hogy ha nem fordítunk különösebb gondot egészségünk megőrzésére, csakhamar mindenféle kellemetlen tünetek figyelmeztetnek arra, hogy valamiben hiányt vagy esetleg többletet szenvedünk. Az iszlámban kötelességünk egészségünk óvása is, hiszen testünket Istentől kaptuk. Éppen ezért becsben kell tartanunk, és megadni azt, ami jár neki. Az köztudott, hogy az iszlám ellenzi a dohányzást, tiltja a szeszesital fogyasztást, a különböző drogok használatát, a vér és disznóhús evését, valamint előírja a böjtöt, és a mértékletességet. Azonban aki ezeket a szabályokat betartja, vajon eleget tett-e már teste jogos kívánalmainak?

A Próféta (béke legyen Vele) korában sok szempontból jóval könnyebb volt egészségünk megőrzése.

- Addig, míg az ember saját maga erejéből termelte meg létfenntartásához szükséges dolgait, sokkal jobban tudatában volt annak, hogy az, amit kap mennyire Isten adománya. Egy-egy Isten adta eső, egy komolyabb jéggel verés, vagy akár egy gyümölccsel teli bokor, fa az embereket hálával töltötte el, vagy emlékeztette őket arra, hogy mennyire Isten kezében vagyunk, mennyire Tőle függ fennmaradásunk. Áldást kértek és insaAllah kaptak a terményre, és az állatok szaporulatára. A mai korban sokszor fel sem tűnik az embereknek, hogy az az étel, amit készre csomagolva megkapnak, mennyire Isten adománya. Sok emberből hiányzik az alázat, a hála amivel az ételhez nyúl. Sokszor felháborít, mennyien pazarolnak az étellel. Nem régiben a fiam mesélt egy televíziós műsorról, ahol egy egész medencényi pudingot készítettek csak azért, hogy lássák, vajon tudnak-e rajta járni. Hát nem botránkozik meg ezen minden jóérzésű szív? Így pazarolni az étellel, amikor mennyi éhező van szerte a világban, és amikor minden cseppjéért valaki keményen megdolgozott? Hol van ez a szemlélet attól, amire a Próféta (béke legyen Vele) tanított minket. Egy muszlimnak illendő minden cseppjét megenni annak az ételnek, ami a tányérjára kerül, hiszen Allah tudja csak, talán az utolsó falatban van az étel áldása. Sajnos azonban a mai kor jellemzője, hogy nem Isten áldásáért teszik az emberek a dolgukat, hanem a profitért. Az élelem megtermelése sokak számára nem egyenlő már azzal, hogy embereket lakatnak jól vele, akik testükben épülhetnek ezáltal. Ha ez így lenne, az ételek is más minőségűek lennének, és a fogyasztói is jobban megbecsülnék azt.

- A Próféta (béke legyen vele) korában, nem ismerték a különféle növényvédő szereket, nem voltak telenyomva az akkori élelmiszerek színezék és adalékanyagokkal, tartósítószerekkel. Sajnos elmondhatjuk azt is, hogy a mai kor embere ahogy kiaknázza a Földet, egyre inkább megfosztja magát annak áldásaitól is. A termőföld egyre szegényebb ásványi anyagokban, így nem csoda ha az ezen növekvő növények, beérő gyümölcsök egyre kevesebb hasznos vitamin és ásványi anyagot tartalmaznak. A betakarított termés egyre inkább manipulált, egyre több vegyi anyagot tartalmaz.

- A készételek silány minősége, a profitérdekeltségű szemlélet miatt egyre kevesebb egészséges, természetes anyagot tartalmaz. A gyanútlan vásárló könnyen hiheti azt például, hogy rántott halszeleteket eszik, holott az étel haltartalma sok esetben maximum 20%, ugyan ez áll a tejtermékekre, a lekvárokra, gyümölcslevekre… és még sorolhatnám. A készételeket előállító cégek mindinkább arra törekszenek, hogy a legolcsóbb, sokszor silány minőségű hozzávalókat használják.

- Korunk egy másik problémája, hogy sokan betegségük kezelésének egyedüli útját a gyógyszerezésben látják. Holott a gyógyszerek nagy többsége csupán tüneteket kezel, de a valós okokat nem gyógyítja. Egyre többen válnak tartós gyógyszer fogyasztókká, életük végéig szedve gyógyszerek tömegét magas vérnyomásra, cukorbetegségre, alvatlanságra stb. Eszükbe sem jut, hogy ezeket a káros vegyi anyagokat, amik sokszor sokkal nagyobb kárt tesznek a szervezetben, mint amennyi hasznuk van, kiválthatnák egyszerűen azzal, hogy odafigyelnek táplálkozásukra. A természetes táplálékok jó része már önmagában is alkalmas arra, hogy gyógyítson. Pusztán odafigyeléssel, helyes táplálkozással és mozgással meggyógyítható, kiküszöbölhető lenne számtalan olyan betegség, amit manapság tartós gyógyszerfogyasztással próbálnak – nem is gyógyítani – inkább szinten tartani.

- Bár az iszlám a mértékletességet tanítja, mégis mennyi elhízott ember van a muszlimok között is! Vajon miért van az, hogy Ramadan havában, mikor a böjt és a mértékletesség kéne hogy felülemelkedjen a mindennapok rossz gyakorlata felett, sok muszlim nem hogy leadna súlyfeleslegéből, de még fel is szed pár kilót? Ramadan hónapja inkább társasági együttlétté vált, ami Istennek hála egy nagyon jó dolog, viszont ilyenkor sokan a napi böjt éhét egy egész este tartó eszem-iszommal próbálják kiegyenlíteni. Vajon Istennek ez volt-e a célja amikor elrendelte a böjti hónapot?

- A mai életvitel egyenes következménye, hogy egyre szennyezettebb a levegő. Ahol az ember megjelenik, ott megszűnik a csend a tisztaság és a friss levegő. Sajnos lehangoló látvány, hogy éppen azokban az országokban, ahol a legtöbb muszlim él, mennyi szemét van az utcákon. De nem kell messzire mennünk, elég megnéznünk egy reggeli dugót a magyar főutakon, hány autóban ül egy ember. Sokszor tapasztalom hogy az autók milyen iszonyatos bűzt árasztanak. Ahol élünk, sokszor percekig érződik, ha elmegy mellettünk egy autó. A személygépkocsi tulajdonosok nagyon ritkán gondolnak bele, hogy mennyit szennyeznek az amúgy sem tiszta levegőn csak azzal, hogy képtelenek otthagyni a volánt, és ha lehet a gyaloglást választani.

- Annak idején a Próféta (béke legyen Vele) minden muszlimot arra tanított, hogy kerülje a fák kiírtását. Manapság egyik napról a másikra erdők tűnnek el. Az ember elfelejtette azt, hogy amit elvesz a természettől, vissza is kéne juttatnia a számára. Egy kivágásra ítélt, élet erős fa megél 80 évet, amit aztán egy láncfűrész néhány perc alatt elvesz. Vajon miért? Sokszor értelmetlen dolgokért. Reklám papírok tonnáival látnak el minket, amik sokszor rátekintés nélkül jutnak mindjárt a szemétbe. Vajon érdemes ezért feláldoznunk az életadó levegőnket? Évről-évre egyre nagyobb árvizek súlytanak minket a meggondolatlan erdőírtások miatt. Sajnos sok esetben nem is történik utána igazi erdőtelepítés, hanem az írtáson maradt fáknak a gyökércsonkjukról kell új sarjakat növeszteniük az erdő életben maradásához. Néha megnyugtatnak minket - telepítettek helyükre új csemetéket. Azonban egy átlagos méretű bükkfa amit kivágnak 70-80 éves. Mennyi idő kell hogy elteljen, míg az erdő ismét olyan lesz mint a kitermelés előtt!... és mindez sokszor teljesen haszontalan dolgokért.

- A Próféta (béke legyen Vele) idejében - de még a huszadik század első felében is - az életfenntartáshoz jóval több fizikai igénybevételre volt szükség. A ruhát kézzel mosták, a kenyeret kézzel dagasztották, ha valahova el akartak jutni azt gyalog tették.

A mai kor embere a kényelem embere. Amit lehet, azt gépesít maga körül. Sokan sajnos annyira elhanyagolják a testmozgást, hogy szinte napi szinten alig tesznek meg 500 méter sétát (ebbe az is beletartozik, amit a mosdótól a zuhanyig mennek). A munkahelyen számítógép előtt ülnek, oda-vissza gépkocsival közlekednek, a bevásárló kosarat kerekek gurítják. Nem kevesen azon veszik észre magukat, hogy még egy egyszerűbb fizikai munka is kifárasztja őket. Sok esetben teljesen eltűnt életünkből a mozgás.... holott testünknek olyan táplálék ez, mint lelkünknek az imádkozás.

Sok muszlim tudatában van annak, hogy az iszlámban az ima nem "csak" a lelket erősíti, és építi, hanem a testet is. Ebben is megmutatkozik Isten határtalan Bölcsessége. Az ima mozdulatai nem "csak" az alázatunkat mutatják ki, hanem egyben gondoskodnak arról is, hogy imádság közben testünk-lelkünk, összhangban Isten felé forduljon, az Ő megelégedését keresse. Talán azoknak a muszlimoknak, akik gyermekkoruk óta gyakorolják vallásukat, fel sem tűnik, hogy az ima mozdulatai mennyi izomlazító gyakorlatot tartalmaznak. Ezzel leginkább már a felnőtt, új muszlimok szembesülnek, amikor az első alkalmakkor bizony nem is olyan könnyű a szabályos beülés az ima közben.

Úgy veszem észre, hogy a muszlimok nagy része az ima testi-lelki összhangjának fontosságával sajnos csak akkor szembesül, amikor az megbomlik, és testi tünetek, betegségek indulnak meg bennük. A beteg embernek már a szabályosan elvégzendő ima is nehézséget okoz. Fájdalmas a felkelés, nem hajlik a derék, kényelmetlen a beülés. De vajon miért?

Túl azon, hogy Isten a betegségeket próbatételnek is, valamint kisebb bűnök vezekelésének is adhatja, figyelmeztet is minket vele. Figyelmeztet, hogy nem adunk meg mindent a testünknek-lelkünknek, amit az jogosan megérdemelne, figyelmeztet, hogy valamin változtatnunk kell. Ugyanúgy, mint az imánál, az evilági életünk más területén is meg kéne hagynunk az összhangot. Lelkünk fejlődésének elengedhetetlen szüksége testünk épülése is. Ugyan ez, fordítva szintén igaz. A napi öt ima megtanít minket arra is, hogy életünkbe rendszert vigyünk, megmutatja - igenis be tudunk iktatni mindennapjainkba olyan változtatásokat, amik előbbre visznek minket.

 

Mint muszlimnak, kötelességünk elgondolkozni azon, vajon megadunk-e magunknak mindent amit valósan igénylünk. Vajon megteszünk-e mindent azért, hogy egészségesek maradjunk? Erre a mai korban egyre nehezebb igennel válaszolni. Azonban mint minden másban, ebben is törekednünk kell arra, hogy a legjobbat tudjuk elérni. Ez a mai kor egyik nagy dzsihádja (erőfeszítése) lehetne mindenki számára. Ezzel mind a magunk mind pedig mások egészségét, testi, lelki, szellemi fejlődését előbbre mozdíthatnánk insa Allah.

 

Családunkkal mióta felvettük az iszlám vallást, egyre tudatosabban törekszünk egészségünk megőrzésére insa Allah. Sok módosítást hajtottunk már végre táplálkozásunkban, testünk rendszeres, aktív megmozgatásában, életvitelünkben, életszemléletünkben. Ez azonban nem szabad, hogy elégedettséggel töltsön el minket, hiszen csakúgy mint lelki fejlődésünknek, testi fejlődésünknek is folyamatosan kutatnunk kell az új és új lehetőségeket insa Allah. Ahogy a napi ötszöri ima megtanít minket arra, hogy igenis tudunk időt szakítani rá, át tudjuk úgy alakítani napjainkat, hogy beleférjen, ugyan azzal a kitartással meg kell találnunk a módot arra is, hogy testünkkel - lelkünk evilági elválaszthatatlan helyével-társával is foglalkozzunk.

Nem ritkán hallom az embereket az egészségről beszélni. Általában elmondható, hogy az emberek nagy része tisztában van azzal, hogy mit kéne tennie azért, hogy egészségesebb legyen. Milyen gyakran hallani, hogy: „igen, le kéne szoknom a cigarettáról”, „igen, tudom hogy többet kéne mozognom”, „igen, tudom, hogy le kéne fogynom".... aztán mindjárt jönnek utána a kifogások: "de egyszerűen képtelen vagyok leszokni a cigarettáról", "kinek van ideje a mozgásra, különben is, annyira fájnak a lábaim", "nem is eszem olyan sokat, nem értem miért vagyok ennyire elhízva". Vajon ezek a kifogások igazak, vagy csak minket nyugtatnak meg?

Véleményem szerint az az akaraterő, ami ahhoz kell, hogy Ramadan szent hónapjában egy muszlim kibírja, hogy ne gyújtson rá, arra is képes, hogy ugyan ezt folytatni is tudja, egészen a leszokásig. Nézetem szerint minél többet mozog valaki, annál ritkábbak lesznek a lábfájásai. Ha mást nem, egy esti sétát minden nap be lehet iktatni elalvás előtt, vagy egy amúgy esti televíziózással eltöltött semmittevést ki lehet váltani egy kis tornázással. A fáradság nem lehet indok ennek elhalasztására, mivel az ember a napi fáradságot éppen hogy elmulasztja azzal, ha megmozgatja testét, beindítja annak véráramát. Az elhízott emberek sokszor valóban nem esznek sokat. Azonban a mozgás hiánya nem indítja be szervezetükben a normális keringési folyamatokat. A táplálék nem tud rendesen felszívódni és eljutni a test minden pontjára - ott hasznosan feldolgozódva. Törekedni kéne a rendszeres, kis mennyiségű étkezésekre, elkerülve a nagy, esti evészeteket. Nem utolsó sorban pedig nem mindegy, hogy mit eszünk. A rostokban gazdag táplálék elengedhetetlen az egészségünkhöz. Ezek a rost anyagok szinte kisöprik, kitakarítják emésztő rendszerünkből a mérgeket, a sok lerakódott, káros anyagot, valamint segítik a hasznos anyagok felszívódását. Ugyan úgy, ahogy mi is rosszul érezzük magunkat egy koszos, rendetlen helyiségben, úgy saját szervezetünk számára is kellemetlen az, ha nem tud megszabadulni a benti rendetlenségtől.

Manapság rengeteg helyről hozzá lehet férni a tudnivalókhoz, amik abban segítenek, hogy miképpen térjünk vissza az egészséges életvitelbe. Az emberben ha benne van az erre irányuló szándék, nagy segítséget tudnak nyújtani a különböző, ebben a témában íródott könyvek. Ami azonban a legfontosabb, hogy ezeket a könyveket ne csak elolvassuk, hanem a megszívelendő tanácsokat meg is tartsuk. Folyamatosan vizsgáljuk életünket, hogy mi az a terület ahol még tudunk jobbítani egészségünkön. Mi az, ahol még tudunk saját testünk számára segítséget nyújtani.

Tegyük ezt ugyan azzal az intenzitással, mint ahogy Ramadan szent hónapjában Isten megelégedésére böjtölünk. Isten nem csak ebben a hónapban várja el, hogy becsüljük meg a Tőle kapott ajándékát – saját testünket.

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink