Iszlám kalligráfiák 3. rész - A kalligráfia szerkezeti szabályainak elemei

A klasszikus arab kalligráfiában a betűk egymástól függetlenített arányai 3 fontos alapelemre vezethetők vissza, ezek: a pont, az Alif, és a kör.

 
Az alapegység a pont:
A pont nem kerekded, hanem négyszögletes alakú, a pontot magát az írószerszám vagyis a toll jellegzetességei határozzák meg, hiszen azáltal jön létre, hogy a toll hegyét a papír felületére nyomjuk. Így adott, hogy méretei és formája az alkalmazott toll méretétől, és vágásától függ.
Az alif:
(az Arab abc első betűje)  Ez minden kalligráfiai rendszer szabályozója, és alapja.
Szélessége mindig 1 pont széles, a hosszúsága viszont, írástípusonként változhat (pl. A nehszi írásban az alif magassága 5 pont, a szulusz írásban viszont 9 pont ).
A harmadik egység a kör:
A kör meghatározza az összes többi betű méretét, és írásmódját. A kör, az alif köré, mint átmérő köré húzható kör, és ez a kör jelzi a hatósugarat, amelyben minden betűnek igazodnia kell.

4

 

kor


Az alapelv tehát az, hogy miután figyelembe van véve a 3 alapelem, a kalligráfus a ponthoz az alifhoz és a körhöz viszonyítva meghatározza minden betű méretét területi egységeit, méreteit, görbületeit, (ez minden írástípusnál más!) És ezeket a szimmetriákat, és arányokat, az egész szövegen keresztül, megtartja.

5


Mindezeknek a szerkesztési elveknek a rendszere, már a 10. századra teljesen kialakul - az arab hagyományok szerint az első hat írásduktust IBN MULKA neves arab kalligráfus alkotta meg, amit már a nemzedékek során csak finomítottak és javítottak, de ezek csak mítoszok.
A valóság ezzel szemben az, hogy Ibn Mulka volt az a híres kalligráfus, aki a kialakított gyakorlatot egységes rendszerbe foglalta, és a meglévő hagyományokat továbbfejlesztve, a dinamikus szerkesztési szabályokat megalkotta. Vagyis a mai modern kalligráfia elődjét létrehozta...

6

A későbbiekben, ezek az alapelemek, arányok, méretek, és geometriai formák, azáltal nyertek életet, hogy az egész írás, egyfajta egyedi ritmust vett föl, amely csak egy adott írástípusra ( Duktus-ra), esetleg magára az írnokra, vagy az adott írásműre, lesz jellemző.
A tiszta geometrikussá vált alakzatok ( Arabeszkek ), néha díszítették az írást, néha maga az írás vált arabeszkké, elsősorban az építészetben alkalmazott kalligráfia esetében.
Amikor Asz Szúlit megkérdezték az írnokok, hogy hogyan lehetne jellemezni az igazi szépírást, ő azt felelte

"Annak a részei arányban vannak, Alifja és Lámja hosszú, sora egyenes, emelkedése,hasonló szöget zár be az ereszkedéséhez. Papírosa tiszta. Látszik, hogy az írás lélekkel készült, a szemnek megkapó. Megfogja a szívet. Precíz, de mégis magasztos, elegáns, vonalai arányosak, görbületei kerekdedek, fogai kicsik, üreges részei nyitottak, az egész úgy tűnik, mintha mozogna, jóllehet mozdulatlan ez az igazi kalligráfia"

Én is ezzel zárom soraim.
Jóllehet ez az anyag kicsit száraz volt, de fontos a további részek megértéséhez, mert nagyon fontos szerkesztési arányok élnek a kalligráfiában, nem csak rajzolgatás. Egy-egy munkát igen komoly tervezés előz meg.
De a végén mindig felülmúl mindent, ha elkészül egy mű Allah dicsőségére. ÁMIN.