Gratuláció a nem-muszlimoknak, ünnepeik alkalmából

kezfogasBizonyára nagyon fontos és kényes kérdésről van szó, főleg a nyugaton tartózkodó, és az ottani nem-muszlim népekkel együtt élő muszlim testvérek és nővérek esetében, akik számos kérdést intéztek a Tanácshoz. Ezeket a hitbéli testvéreket és nővéreket sok, az élet diktálta (szomszédi, kollegiális, iskolai pajtási) kapcsolat köti össze ezekkel az emberekkel.

Bizonyos körülmények között a muszlim hálásnak érzi magát a nem-muszlimnak, mint például, a muszlim diákot becsülettel támogató tanár, a muszlim beteget tisztességgel kezelő orvos, stb. Egyébként az a mondás járja, hogy az ember a jóság foglya, ezzel kapcsolatosan imigyen szól a költő:

"Jósággal viseltess az emberek iránt, és szívük téged szolgál
Hisz az ember a jóságot szolgálja, és milyen soká!"

Mi a muszlim álláspontja ezekről a békeszerető emberekről, akik nem ellenségeskednek a muszlimokkal, vallásuk miatt nem háborúznak velük, nem üldözik el őket otthonaikból, és nem követelik távozásukat?

A Szent Korán meghatározta az Al-Mumtahina szúrájának két versszakában a bálványimádókkal kapcsolatosan azt a rendszert, amely szabályozza a muszlimok másokkal létesített kapcsolatait. A Magasztos Allah a következőket mondja:

"Allah nem tiltja meg nektek, hogy jóindulattal és méltányosan bánjatok azokkal, akik a vallás miatt nem harcoltak ellenetek és nem űztek el lakhelyeitekről. Allah szereti azokat, akik méltányosan járnak el.

Allah csak azt tiltja meg nektek, hogy azokkal kössetek testvérbarátságot, akik a vallás miatt harcoltak ellenetek, elűztek benneteket lakhelyeitekről és segítettek abban, hogy elűzzenek benneteket. Aki testvérbarátságot köt velük, azok a vétkesek." (60/8-9)

Ezzel különbséget tett a két versszak a muszlimokkal megbékélők és a velük ellenségeskedők között:
- az elsők (megbékélők) esetében előírta az irántuk tanúsítandó jámborságot és mértékletességet, az utóbbi az igazságosságot és jóságot, az előbbi a jóságot és a jótéteményt jelenti, és ez felülmúlja az igazságosságot.

Az igazságosság azt jelenti, hogy elveszed a jogodat, a jámborság pedig azt, hogy lemondasz a részedről (jogodról). A mértékletesség vagy az igazságosság annyit jelent, hogy hiánytalanul juttatod az embert a jogához, a jámborság pedig azt jelenti, hogy a jogán felül jóságból és jótékonyságból pluszhoz juttatod.

A többiek, akiknek a közelségét megtiltotta a versszak, azoknak a körét képezik, akik ellenségeskedtek és harcoltak a muszlimok ellen, akik jogtalanul kergették el otthonaikból őket (ahogy ezt a mekkai quraishiak és a bálványimádók tették Mohameddel (béke legyen vele) és társaival), mert az volt a vétkük - már, mint a muszlimoknak -, hogy Allahot, Istenüknek kiáltották.


A Korán kijelölte azt a szót, amely szerint kell a megbékélőkkel viselkedni, amikor azt mondta: ...,hogy jámboran bánjatok velük.
Ezt a szót használják az ember legjelentősebb jogát - Istené után - illetően: és ez a szó a szülőkkel szembeni jámborság.
A két sejktől származik az Abu Bakr Asma' nevű leányáról szóló történet, miszerint megkereste a Prófétát (béke legyen vele) és imigyen szólt hozzá: "Ó Allah küldötte, megkeresett a hitszegő anyám, és igényli a közelségemet, vajon keressem közelségét? A Próféta (béke legyen vele) azt válaszolta: lépj kapcsolatban az anyáddal!"
Így hangzott a Próféta döntése, pedig a szóban forgó személy hitszegő volt, és köztudott, hogy az iszlám álláspontja az Írás népeivel kapcsolatosan lazább, mint a hitszegő bálványimádókról alkotott véleménye.


Ez olyannyira így van, hogy a Korán engedélyezte a velük való étkezést és velük házassági viszony létesítését, vagyis a muszlimok ehetnek a vágott húsaikból és házasodhatnak nőikkel, ahogy a magasztos Allahnak szava olvasható az Asztal-szúrában:

"Ezen a napon megengedettek nektek a jó [táplálékok]. Szabad [ennetek] azt, ami azok tápláléka, akik tielőttetek kapták az Írást, amit pedig ti esztek, az szabad az ő számukra. És [megengedtetett nektek az, hogy megházasodjatok] tisztes hívő asszonyokkal és tisztes asszonyokkal azok közül, akik előttetek kapták az Írást, ha megadjátok nekik a fizetségüket, és tisztes házasemberek módjára [éltek velük], nem pedig úgy, mint azok, akik paráználkodnak, vagy szeretőket tartanak! Aki tagadja az [igaz] hitet, annak meddő az ő munkálkodása, és a túlvilágon a kárvallottak közé fog tartozni." (Korán 5: 5)

A házasság kötelességeihez és eredményeihez tartozik a két házasember közötti szeretet, ahogy Allah mondja:

"És a jelei közé tartozik az, ahogy sajátmagatokból feleségeket teremtett nektek, hogy velük lakozzatok. És szeretet és irgalmat rendelt el közöttetek. Bizony, jelek vannak ebben azok számára, akik elgondolkodnak." (Korán 30: 21)

Hát hogy ne szeretné a férfi a feleségét, házának vezetőjét, élete párját és gyermekei anyját? A magasztos Allah a házasok közötti viszonyról azt mondja: "[Olyanok] ők nektek, s ti nekik, [mint] a köntös." (Korán 2: 187)


A házasság kötelességeihez és eredményeihez tartozik továbbá: a két család közötti sógori viszony létesítése, és ez az emberek egyik két alapvető természetes viszonya, ahogy a Korán is rámutatott:

"És ő az, aki a vízből embert teremtett és születésen és házasságon alapuló rokonsággá tette őt. A te Urad hatalmas." (Korán 25: 54)

Ez előbbiekhez tartozik az anyaság és az őt megillető jogok, amelyeket az iszlám kötelességként előír a gyerekek számára. Vajon ájtatosságot és jámborságot jelent az, ha egy ilyen nagy ünnep alkalmából elhanyagolják a gyerekek az anyát és nem gratulálnak neki? Hogy viszonyul az anyai ághoz tartozó rokonokhoz, mint például a nagyapához, a nagyanyához, a nagybátyhoz és a nagynénihez, az utóbbiak gyerekeihez? Ez utóbbiaknak vérszerinti és közeli rokoni jogai vannak, a Magasztos azt mondta: "Ám a vérszerinti rokonok állnak a legközelebb egymáshoz. [Ez áll] Allah Írásában." (Korán 8: 75),

a Magasztos azt is mondta: "Allah méltányossága illendő bánásmódra, s a rokonnak való adakozásra szólít föl". (Korán 16: 90)

Ha az anyaságból és a rokoni kapcsolatból eredő jogok kötelezik a muszlim férfit és nőt az anyai és a rokoni kapcsolatok ápolására, hogy példát mutasson az igazi muszlim erkölcsösségből és a mély érzületből, akkor az egyéb jogok kötelezik a muszlimot arra, hogy jó erkölcsületű ember példáját mutassa. A nemes Próféta (béke legyen vele) azt tanácsolta Abu Dzarnak: "Legyél mindenütt Istenfélő, a rossz cselekedeteket kövesse jótett, hogy eltörölje az előzőt, emberekkel viselkedjél jól!". Így mondta ". Így mondta "emberekkel viselkedjél!" és nem azt mondta, hogy a muszlimokkal viselkedjél jól! A Próféta (béke legyen vele) arra intett, hogy legyünk könyörületesek a nem muszlimokkal is, és óva intett az erőszaktól és a durvaságtól.

Amikor néhány zsidó belépett a Prófétához (béke legyen vele) és nyelvükkel eltorzították az üdvözletet mondván: "Asszám Rád, Mohamed!" (Asszám: pusztulás és halál reád...!), és meghallotta őket Áisa és így válaszolt nekik: "és veletek is legyen asszám és átok Ó ti Allah ellenségei", akkor e mondatáért megintette a Próféta (béke legyen vele), Áisa meg azt mondta: "Ó Allah küldötte nem hallottad mit mondtak?" Ő meg így válaszolt: "hallottam és mondtam: és rátok" (azaz a halál ugyanúgy vonatkozik rátok, mint rám). Ó Áisa: Allah minden vonatkozásban szereti a kedvességet.


A közösségnek ez alkalomból juttatott gratuláció, ha ez utóbbi - ahogy említette a kérdező - üdvözli a muszlim népet, legitimmé válik. Hiszen elő van írva nekünk, hogy a jót jóval jutalmazzuk, az üdvözlést pedig jobbal viszonozzuk, vagy legalább hasonlóval, ahogy mondja a Magasztos:

"Ha [illendő] köszöntéssel köszöntenek benneteket, akkor még szebben köszönjetek vissza, vagy úgy viszonozzátok, [ahogyan titeket üdvözöltek]! Allah minden dolgot számon kér." (Korán 4: 86)

A muszlimnak nem illik kevésbé bőkezűnek lennie, vagy másnál kevesebb erkölcsösséget mutatnia. A muszlimnak többnek és erkölcsösebbnek kell lennie, és ahogy mondja az, Akinek Nevét Áldás És Béke Övezi (béke legyen vele): "küldetésemnek célja a nemes erkölcsök beteljesítése." "Az a legtökéletesebb hitében, aki a legerkölcsösebb."
Ez a momentum főleg akkor a leglényegesebb, ha hirdetni akarjuk nekik az iszlámot, hozzájuk közelebbé tenni és velük megkedveltetni a muszlimokat. Ez bizony ránk váró feladat, amelyet nem haraggal, ellenkezőleg, csak a jó kapcsolat révén lehet megoldani.
A Próféta (béke legyen vele) jó erkölcsületű ember volt, és jó társa mindenkinek, és az egész mekkai időszak alatt kedvesen bánt a kurajsi bálványimádókkal. Ezt tette annak ellenére, hogy bántalmazták őt, ármánykodtak ellene és a társai ellen. Ez olyannyira így volt, hogy - a Prófétába (béke legyen vele) fektetett bizalmuk jeléül - rábízták féltett értékeiket. Így, amikor a Próféta (béke legyen vele) Medinába emigrált, Alit (Allah elégedett legyen vele) hagyta hátra, hogy általa juttassa ezeket a jogos tulajdonosainak.


Tehát annak semmi akadálya, hogy ez alkalomból, a muszlim egyén, vagy az Iszlám Központ gratuláljon nekik, akár szóban, akár az iszlám elveinek ellentmondó (pl. a kereszt) jelszavakat, illetve kifejezéseket nem tartalmazó képeslapokkal, hiszen az iszlám a kereszt puszta gondolatát is elutasítja:

"És [mivel] azt mondták: "Megöltük Jézust, a Messiást, Mária fiát, Allah küldöttét" - holott [valójában] nem ölték meg Őt és nem feszítették keresztre, hanem [valaki más] tétetett nekik [Jézushoz] hasonlóvá [és azt ölték meg]." (Korán 4: 157)

Ez alkalmakból elhangzott gratulációk szokásos kifejezései nem tartalmazhatnak vallásukat elismerő megállapításokat vagy beleegyezést. Ezeknek csupán a mindenki által ismert udvarias szavaknak kell lenniük.

Annak sincs akadálya, hogy ajándékokat fogadjunk el tőlük, vagy jutalommal viszonozzuk azt, hiszen a Próféta (béke legyen vele) is elfogadott ajándékokat nem-muszlimoktól, mint például az egyiptomi koptok hatalmas urától, Al-Mouqawqastól, vagy másoktól, azzal a feltétellel, hogy ezek az ajándékok nem tartoznak a tilalmi listába, mint a bor vagy a sertéshús.

Itt azonban nem felejthetjük el megemlíteni, hogy az egyik vallási jogtudós, mint Sejkh Al-Iszlám Ibn Taymiya és tanítványa, Al-Allama Ibn Al-Qayim megszigorították a bálványimádók és az Írás népe ünnepeinek kérdését, illetve az azokban való részvételt. Mi támogatjuk ezt az utóbbi álláspontot, vagyis nem értünk egyet azzal, hogy a muszlimok részt vesznek a bálványimádók és az Írás népeinek vallási ünnepein, és mi azt tapasztaljuk néhány hanyag muszlim esetében, aki ugyanúgy - ha nem jobban - ünnepli a "karácsonyt", mint a böjtzáró vagy az áldozati ünnepünket. Ez pedig nem megengedhető. Nekünk is vannak ünnepeink, és nekik is megvannak a saját ünnepeik, de nem baj, ha az köszönti fel a közösséget ünnepei alkalmából, akit ehhez a közösséghez rokoni, szomszédi, kollegiális vagy bármi - a helyes erkölcs diktálta jó viszonyt és udvarias együttélést feltételező - egyéb kapcsolat köti.
Azonban a nemzeti és társadalmi - mint például, a függetlenség, az egyesülés, a gyermek- és anyák napja, stb. - ünnepeken megengedett a muszlim számára a felköszöntés és a részvétel, tekintettel arra, hogy az ország állampolgára vagy ott tartózkodó, de kerülnie kell az ünnepeken előforduló tilalmakat.

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink