Kérdés a jogok védelméről és az önbíráskodásról

hajoAz emberi élet és a vagyon védelme azon dolgok közé tartozik, amelyeket a Saria (iszlám vallásjog) általános jogként garantál minden ember számára. Ezért e dolgokat minden eszközzel védeni kell, s fel kell lépni azokkal szemben, akik nem hajlandók tiszteletben tartani ezeket. Ha e dolgok védelmében az összes lehetséges békés eszköz eredménytelennek bizonyul, akkor az iszlám megengedi az erélyes fellépést, ami nem önbíráskodás, hanem a sérült jogok helyreállítása. Így például az iszlám szerint nem önbíráskodás az önvédelem, ahogy nem az a lopás, a rablás megakadályozása sem, vagy az ellopott tárgyak visszaszerzése, amennyiben az nem okoz nagyobb kárt és igazságtalanságot, illetve nem sért ártatlanokat.

Az iszlám szerint az önbíráskodás az, amikor egy ember vagy emberek egy csoportja (akik nem a hivatalos hatalmat képviselik) szabják ki a büntetést és hajtják végre azt. (Például amikor egy ellopott tárgy ellenértékét veszik el, fizikai sérülést vagy erkölcsi kárt torolnak meg, az már önbíráskodás.) Magánszemélyek az iszlám szerint senkit sem ítélhetnek el, s főleg nem hajthatják végre az ítéletet, mivel ez nagy romláshoz és a közbiztonság elvesztéséhez vezet. Ez ellen az iszlám határozottan fellép és tiltja az önbíráskodást. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Nem lehet kárt okozni, sem pedig a kárt viszonozni.” (ibn Mádzsah, ad-Dárkutni, Málik)

Az iszlám elsődleges célkitűzése az egyén javítása, ezért amikor azt tanítja, hogy melyek az elkerülendő rossz tettek, azért teszi ezt, hogy elsősorban az egyén maga tartózkodjon ezektől. Allah azt mondja:

„Jámborságra akarjátok fölszólítani az embereket, s [ugyanakkor] elfeledkeztek magatokról, holott olvassátok az Írást? Vajon elment az eszetek?” (Korán, 2:44).

Mindemellett az iszlám minden egyes muszlimot bevon a társadalom jobbításáért, helyreállításáért viselt felelősségbe. Mohamed Próféta (béke legyen vele) egyik tanításában a társadalmat egy hajóhoz hasonlította, ahol a jóra való felszólítás, és a megvetendőtől való eltiltás a megmenekülést jelentette az utasok számára.

Azt mondta a Próféta (béke legyen vele): „Annak a példázata, aki megtiltja az engedetlenséget, és aki engedetlenséget cselekszik olyan, mint egy embercsoport, akik egy hajón osztoztak; voltak közöttük, akik fent laktak, és voltak, akik lent laktak. A lent lakóknak a vízért mindig fel kellett menniük, ezért azt mondták magukban: Mi lenne, ha lyukat vágnánk a mi részünkben (a hajó alján) és így nem zavarnánk azokat, akik fent laknak. Ha megengedik nekik, amit akarnak, akkor mindannyian elpusztulnak, de ha megtiltják nekik, akkor mindannyian megmenekülnek.” (al-Bukhári)

Sulok Zoltán Szabolcs

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink