A Magasztos Isten nem várja tőlünk, hogy gondolkodás nélkül higgyünk. Világos jeleket küldött nekünk, amelyek kinyilatkoztatásának eredetiségre utalnak azok számára, akik élnek az eszükkel. Jelen számban a hegyek XX. századi tudományos-geológiai koncepciójáról és annak az 1400 évvel ezelőtt kinyilatkoztatott, Koránban történő megjelenéséről írok.

A Korán 39-szer említi konkrétan a hegy-szót, és 22-szer jeleníti meg a hegyeket, mint olyan cövekeket, amelyek lefelé rögzítik a föld felszínét, valamint szilárdítják, hogy kevésbé rázkódjon velünk. Ezek a tények csak nemrég keltették fel a szakértők figyelmét. A tudománytörténet azt bizonyítja, hogy az elképzelések, amelyek szerint a hegyek olyan képződmények lennének, amelyeknek „gyökerük van” először a tizenkilencedik század második felében láttak napvilágot. A lemeztektonikai (kéregmozgás) elmélet, amely az ilyen gyökerek formálódását, illetve a kéreglemezek horizontális torlódását leírja, azonban csak az 1960-as évek végén jelent meg.
Az 1400 évvel ezelőtt kinyilatkoztatott Korán a hegyek geológiai vonatkozásairól a következőt állítja:

„Vajon nem tettük-e fekhellyé a földet és támasztó ékké a hegyeket?” (Korán: 78/6-7)

„És szilárdan rögzített hegyeket állított a földbe-hogy ne inogjon veletek-, és folyókat, és utakat, talán az igaz útra vezéreltettek. (Korán 16/15)

„Nem jelöltük-e ki a földet gyűlhelyéül eleveneknek és holtaknak, és tettünk bele szilárdítókat, magasba nyúlókat (hegyeket, hogy szilárdan álljanak), és adtunk nektek édes (és egészséges) vizet inni?” (Korán 77/25-27)

Ezek a Korán idézetek „ékhez, cövekhez, szilárdítóhoz” hasonlítják a hegyeket, tehát úgy értelmezi őket, mint amelyeknek a legnagyobb része a felszín alatt van. A geológia bebizonyította, hogy a hegyek gyökerei elérhetik a felszín feletti magasságuk tizenötszörösét a mélyben. A koráni felfogás úgy is nevezi őket, mint a „felszín stabilizálói, hogy az kevésbé rázkódjon velünk”. A lemeztektonika ultramodern megközelítése kiáll emellett. Ahhoz, hogy jobban megértsük a Korán hegyekkel kapcsolatos álláspontját, ismernünk kell a Föld kéregrendszerét és a kéreglemezek mozgásait. Bolygónk 5 rétegből áll, ezek közül, a külső, felszínalkotó rész az ún. litoszféra, vagy kéreg (kb.: 100km szélességű). Ez alatt húzódik a 600km-es sűrűn folyó asztenoszféra, majd mélyebbre tekintve a köpeny, a külső-, illetve a belső mag következik. A domborzat-ti.: a hegyek-kialakításáért elsősorban a horizontális lemezekre tagolt kéreg, és azok egymáshoz képest történő elmozdulásai felelősek. Többféle kéregmozgást ismerünk: konvergáló, divergáló, és ütköző mozgásokat. Az első esetben a két kéreglemez egymás felé mozdul, és az egyik a másik alá kerül, majd az athenoszférába olvad.(Ez a magyarázata a földrengéseknek.) Divergáló mozgásoknál a lemezek egymástól távolodva ún. árkokat, vagy törésvonalakat hoznak létre, amik mentén gyakran vulkáni működés tapasztalható. A hegyek felszín alatti gyökereinek kialakulása szempontjából az ütköző típusú kéregmozgás a meghatározó. (Pl.: az indiai és eurázsiai lemezek ütközése mentén alakult ki a Föld legmagasabb hegyvonulata, a Himalája) Ilyenkor két lemez találkozik, és erőteljesen egymásba ütközve meggyűrődik. Amíg a felszín fölött pár ezer méteres kiemelkedések jönnek létre az ütközés következtében, addig a felszín alatt a két egymáshoz feszülő kéreglemez akár 100-150km-t meghaladóan is az asztenoszférába hatolhat, kialakítva ezzel a hegyek „gyökerét”. (Természetesen a gyökér nagysága a hegy magasságával egyenes arányban változik.) Azokon a helyeken, ahol magas hegységek húzódnak a Földön, a kéregmozgások gátoltak a hegyek szilárdító képessége miatt. Törésvonalak és árkok mentén azonban, ahol nem érvényesül a hegyek szilárdító hatása, a kéreg állandó mozgásban van.
A Próféta idejében (Isten áldása legyen rajta ) senki sem tudhatott a kéreglemezek mozgásáról, és arról, hogy a hegyek magasságukkal, illetve a mélybe nyúló „gyökerükkel” szélesebbek (függőleges irányú kiterjedésükre nézve), mint ezek a lemezek. Ő (Isten áldása legyen rajta) azt mondta: „amikor Allah megteremtette a földet, az rázkódni és mozogni kezdett, majd Allah megszilárdította a hegyekkel.”

A tudomány 12 évszázadon keresztül teljesen tájékozatlan volt ebben a kérdésben.
A következő Korán idézet megállapítása, hogy a hegyek nem állandósult képződmények, hanem követik a föld mozgását:

„Látod a hegyeket, és azt hinnéd, hogy szilárdan rögzülnek, de ők úgy vonulnak, akár a felhők vonulnak.” (Korán 27/88)

„Avagy, ki volt ki megalkotta a földet, hogy éljenek rajta? Folyókat tett a közepébe: mozdíthatatlan hegyeket helyezett rá, és elválasztotta egymástól gáttal a két tengert. Lehet-e más isten, mint Allah?! Nem bizony, a legtöbben nem tudják ezt” (Korán 27/61)

Hogy megértsük ezt az idézetet, tisztáznunk kell az izosztázis fogalmát. Ez a görög eredetű tudományos kifejezés azt jelenti, hogy a földkéreg bizonyos rétegei között beáll egyfajta egyensúly aszerint, hogy mekkora az egyes részek sűrűsége illetve térfogata, vagyis, hogyan rendeződnek el egymáshoz viszonyítva. Ezt a jelenséget azonban C. E. Dutton csak 1889-ben ismerte fel, jóval a Korán eljövetele után. George Airy 1865-ben elvégzett gravitációs mérései után a hegyeket, bójákhoz hasonlította, amelyek fő tömege a felszín alatt van, amely tartást és merevítést ad nekik. Feltételezte ugyanakkor, hogy a borzalmasan nehéz hegyeket nem valami merev struktúra támasztja alá, hanem szinte úsznak a sziklák tengerén, és a felszín alatti tömeg egyensúlyozza ki őket, mint a jéghegyeket. A hegyek emellett izosztatikus kölcsönhatásban vannak környezetükkel, vagyis kölcsönösen meghatározzák egymás helyzetét. A hegyek tehát tulajdonképpen óriási földalatti sziklatömegek csúcsai, amelyek jéghegyekként viselkednek a kőóceánban. Az állítás, mely szerint a hegyek szilárdítják a felszínt, nem áll szemben azzal a ténnyel, hogy ugyanazok a hegyek egyben mozogni-úszni- is képesek. A Föld szilárdító oszlopai ugyanis az általuk stabilizált kéreglemez darabokkal együtt úsznak az asztenoszféra medencéjében. Mindennek ismeretében világossá válik az előbbi Korán idézet.
A Szent Korán egyik verse úgy jellemzi a hegyeket, mint amelyek fehér és vörös szakaszokból, mások különböző árnyalatokból tevődnek össze, míg mások feketék és erős színűek.

„Vajon nem láttad-e, hogy Allah vizet bocsátott le az égből Nem látod, amint Isten leküldi az esőt az égből. Ezzel sok színt alkotott (növényeket) és a hegyek fehér és vörös vonulatok, különböző árnyalatok, és fekete erős színű. És így az emberek között és a csúszó-mászó állatok és a tehenek között különböző színek lettek, aki igazán féli az Istent, a szolgái közül, azok kik tudják Isten a magasságos, a gyakran megbocsátó” (Korán 35/27,28)

Ez valószínűleg a kontinentális hegyekre utal, amelyek túlnyomórészt gránitból állnak, fehér és vörös árnyalatokkal, és az óceáni hegyekre, amelyek főleg fekete vulkanikus sziklákból állnak. Mindegyiknek sajátságos az összetétele és az eredete.
A Korán, amely 1400 évvel ezelőtt nyilatkoztatott ki, és mind a mai napig semmit sem változott, lényegében tartalmazza a hegyek geológiai értelmezését, azokat a tényeket, amelyekről abban az időben semmit sem tudtak, és amelyeket a tudománynak csupán napjainkban sikerült feltárnia. Természetesen ezeket a sorokat abban az időben nem nagyon lehetett érteni, hiszen a tudomány még nem rendelkezett a megértésükhöz szükséges alapvető információkkal. Az éles elmével bíró ember az iménti tényeket a szent könyv isteni eredetére utaló jeleknek tekinti.