„Aztán az ég felé fordult- és az még füst volt-...És úgy rendelkezett az egek felől, hogy hét ég legyen…És lámpásokkal ékesítettük fel a legalsó égboltot…” Korán 41/11-12
mondja Allah az 1400 évvel ezelőtt kinyilatkoztatott Koránban az ég kialakulásával kapcsolatban. Az előbbi Korán idézet egyértelműen kimondja, hogy az ég, más szóval a világegyetem korábban füst volt, majd ezt követően lett felékesítve lámpásokkal, más szóval alakultak ki a csillagok.
Érdekes színben tűnik fel az előbbi Korán idézet, ha kinyitjuk a Csillagászat SH atlaszt a 209. oldalon, ahol a kozmológiával kapcsolatosan a következőt olvashatjuk: „…A sugárzás uralta korszakban a hidrogén deuteriummá, triciummá és héliummá fuzionált. Nehezebb elemek azonban már nem tudtak - vagy legfeljebb csak elenyésző mértékben – felépülni… A sugárzási korszakot követő anyag-korszakban – amiben most is élünk-, jöttek létre a galaxisok és a csillagok…”
A csillagok kialakulásával kapcsolatban a következőt olvashatjuk a 183-185 oldalon: A csillagok anyagának az intersztelláris gázból történő összehúzódási, összesűrűsödési folyamata rendkívül bonyolult. A gázfelhő összecsomósodásában a gravitációs hatásokon túl más folyamatok is (pl.: tejútrendszerbeli sűrűséghullámok, stb) szerepet játszanak. A folyamatok hatására lokális sűrűsödések alakulnak ki az intersztelláris felhőben, amelynek eredményeként kialakulnak az első nagytömegű csillagok, amelyek körül lévő gáz ionizálódik, és világítani kezd. A forró gáz benyomul a hideg semleges hidrogén felhőbe. A következő lépésben bonyolult alakú betüremkedések (elefántormányok) és azok leszakadt darabjai (globulák) alakulnak ki. Majd aztán további most már kistömegű csillagok is kialakulnak. A csillagok kialakulásakor a gáz összehúzódása akkor fejeződik be, amikor a belső gáznyomás annyira megnő, hogy egyensúly tud tartani a gravitációval.
A tudomány egészen a huszadik századig nem rendelkezett fent bemutatott ismeretekkel, amelyek tehát egyértelműen leírták, hogy a világegyetem korábban különböző sugárzó gázokból állt, majd bonyolult összehúzódási, sűrűsödési folyamat eredményeképpen kezdtek kialakulni a csillagok, és létrejöttek a galaxisok, amellyel beléptünk a sugárzási korszakot követő anyag-korszakba, amelyben most is élünk. Nem is lehetne máshoz jobban hasonlítani a fent említett sugárzó gázokat, gáz felhőket, mint füsthöz. A Korán, amely 1400 évvel ezelőtt nyilatkoztatott ki, és mind a mai napig semmit sem változott 41/11-12 versében pedig egyértelműen azt állítja, hogy a világegyetem korábban füst volt, majd azt követően alakultak ki a csillagok. Olyan tényt tartalmaz, amelyekről abban az időben semmit sem tudtak, s csupán a XX. században vált ismertté. Ez bizony egyike a Korán isteni kinyilatkoztatására utaló számos bizonyítékoknak.
A Korán 51/47 versében a következőt olvashatjuk a világegyetemmel kapcsolatban:
„Az eget erővel építettük meg, és bizony mi vagyunk annak tágítói”
Az, hogy Allah az ég tágítója, különösen az arab kifejezés, amellyel a Magasztos és Magasságos Allah ezt elmondja: „músziun”, arra utal, hogy az ég folyamatosan tágul. Az ég, pedig tulajdonképpen nem más, mint az égitestek összessége, más szóval galaxisok halmazokba tömörült rendszere. Tehát az előbbi Korán idézetből egyértelműen az következik, hogy egyes galaxisok - galaxishalmazok távolodnak a Földtől, és ebből következően egymástól is, más szóval az univerzum tágul.
Mint ismeretes a Föld nevű bolygó, amelyen élünk a Naprendszer tagja, amely a Tejútrendszer nevű galaxis részét képzi, amely nagyjából diszkosz alakú és átmérője olyan hatalmas, hogy a fény egyik szélétől a másikig kb. 150 ezer év alatt juthat el. Tejútrendszerünk pedig az Andromeda-köddel, Magellán Felhőkkel és még több, mint egy tucat galaxissal együtt alkotja a lokális rendszert. Ha az összes ismert galaxist térbeli térképen ábrázolnánk, különös alakzatot kapnánk: ez hálózathoz hasonlít, amelyben galaxishalmazok és láncolatok a „szemek”, és köztük „űr” van; hatalmas térrészek, amelyben nincs galaxis.
A XX. század jeles csillagászai Edwin P. Hubble amerikai csillagásszal (1889-1953) az élen különleges jelenséget fedeztek fel, amelyet vöröseltolódásnak nevezünk. A jelenség lényege a következő: a néhány legközelebbi tejútrendszer kivételével mindegyik galaxisnak a színképében a színképvonalak a vörös felé tolódnak el, s minél messzebb van az illető csillagrendszer, annál nagyobb a vöröseltolódása. A vöröseltolódás magyarázatára több elmélet létezik, de ezek közül a legelfogadottabb az, amely az ún. Doppler-effektusra hivatkozik: eszerint a tejútrendszerek – távolságukkal arányos sebességgel - távolodnak tőlünk, és ez a távolodás okozza fényük észlelt hullámhosszának megnövekedését, amely nem más mint a vöröseltolódás jelensége. Ezek alapján, egy galaxis színképében a vöröseltolódást kimérve kiszámíthatjuk annak távolodási sebességét.
A tudomány egészen a huszadik századig nem ismerte a fent említett tényeket. Korábban a csillagászok nem is gondoltak arra, hogy a galaxisok távolodnának, a világegyetem tágulna. Sokáig pedig még a távoli, és ezért látszólag egyhelyben lévő bolygókat is állócsillagnak hívták. A Korán, amely 1400 évvel ezelőtt nyilatkoztatott ki, és mind a mai napig semmit sem változott 51/47 versében egyértelműen azt állítja, hogy a világegyetem tágul. Olyan tényt tartalmaz, amelyekről abban az időben semmit sem tudtak, s csupán a XX. században vált ismertté. Az éles elmével bíró ember az iménti tényeket a szent könyv isteni eredetére utaló bizonyítéknak tekinti, számos csillagász ez és ehhez hasonló tények hatására vette fel az iszlámot.
„Az Írást kinyilatkoztatás gyanánt Allah, a hatalmas és a bölcs küldte le. Az egekben és a földön bizony bizonyítékok vannak a hívőknek.” (Korán 45/1-2)
Dr. Anwar Aimen