Kiemelném azonban, hogy az erre vonatkozó számos Korán idézetből a terjedelem miatt csupán csak néhányat választottam ki.
A Magasságos Isten (Allah) a következőt mondja a Koránban:

„Ő az, aki megformáz-za arcotokat-juszawwirukum- benneteket az anyaméhben, ahogy akarja. Nincs más isten rajta kívül. Ő a hatalmas és bölcs.” (Korán 3/6)

„…Egymás utáni teremtésben teremtett meg benneteket anyáitok méhében,…” (Korán 39/6)

Mohamed próféta –Isten üdvözítse- a következőket mondta:

„Amikor 42 éjszaka (hat hét) eltelik a zygota -az embert kialakító első sejt (nutfa)- felett, az Isten egy angyalt küld hozzá, aki megformázza kinézetét-arcát (szúrah-t) és kialakítja füleit, szemeit, bőrét, izmait és csontjait…” (Muszlim által összegyűjtött prófétai tanítások gyűjteményéből)

Az arc a legfontosabb része az egyén általános kinézetének, amely egyedivé teszi. A Korán idézetekben, a prófétai tanításokban és az általános arab nyelvhasználatban a „szurah” szó arcvonásokat jelent. Az előbbi idézetek embriológiai szempontból három fontos állítást tartalmaznak:

1.) A magzat egészének ill., arcának megformázása, ami azt jelenti, hogy valamilyen emberhez ill., archoz nem hasonlító dologból ember ill., arc lesz. Ez előbbi gondolat már magában hordja a következő állítást, amelyet a második Korán idézet egyértelműen megerősít:

2.) Az arc ill., az egész magzat az anyaméhben egymás utáni teremtéseken megy keresztül, vagyis egymás után különböző alakokat öltve veszi fel végül az embrió végleges emberi formáját, ami nem más, mint az embriológia által felfedezett embriológiai stádiumokra való utalás.

3.) A 42. éjszakán jön az angyal, aki megformázza kinézetét, ezek szerint a 42 nap után kezdődnek el azok a folyamatok, amelyek közvetlenül vezetnek a magzat végleges formájának eléréséhez.

/Az ábra Szentágothai János, Réthelyi Miklós (1994): Funkcionális Anatómia, Semmelweis Kiadó/

Az ábrák a 32. és 80. nap közötti embriológiai stádiumokat mutatják. Jól látható rajtuk a XX. századi fejlődéstani kutatások egyik nagy megállapítása, amely szerint az embrió fejlődése során különböző alakokat vesz fel az anyaméhben, amely alapján kialakulása embriológiai stádiumokra bontható, ez az, amit a Korán „egymás utáni teremtés”-ként fogalmaz meg. A fejlődéstan azt is megállapította, hogy az arc a szájöblöt körülfogó öt fő arc nyúlványból alakul ki, -a részletezés igénye nélkül- az is ismert, hogy az embrió végleges alakja azelőtt másként kinéző képletekből formálódik, vagyis a második állítás helyessége is bebizonyosodott. A B- ill., a C- ábra jól illusztrálja, azon ismereteket, amely szerint azok a változások, amelyek közvetlenül vezetnek az embrió végleges formájának felvételéhez a 42 nap környékén kezdődnek el –3. állítás is helyes-, a 7-8. hétre az embrió már erősen ember formájú és a 8. hét végére eléri a 3 cm-t. A 9. héttől kezdve pedig az embriót magzatnak nevezzük, ettől kezdve, ugyanis a kifejlődött szövetek, szervek növekedése, érése folyik csupán, nagyon kevés új struktúra jelenik meg ebben az időszakban. Az előbbiekben ismertetett tudományos ismeretek tehát mindhárom állítást alátámasztják.
Mindezek alapján azt állíthatjuk, hogy a Korán, amely 1400 évvel ezelőtt nyilatkoztatott ki, és mind a mai napig semmit sem változott, az arc ill., az embrió végleges formájának kialakulására vonatkozó utalásaival, lényegileg ragadja meg napjaink fejlődéstanának erre vonatkozó tudományos ismerteit, azokat a tényeket, amelyekről abban az időben semmit sem tudhattak, és amelyeket a tudománynak csupán napjainkban sikerült feltárnia. Természetesen ezeket a sorokat abban az időben nem nagyon lehetett érteni, hiszen a tudomány még nem rendelkezett a megértésükhöz szükséges alapvető információkkal. Számos nagy tudóst (pl.: a Torontói Egyetem közismert anatómia és embriológia professzora Keith Moore, vagy a thaiföldi Shiang Mai Egyetem anatómia tanszékének vezetője Tagata Tagasone, a Kanadában lévő Manitobai Orvosi Egyetem Anatómia Intézetének igazgatója Prof. T.V.N. Persaud, hogy csak egy párat említsek) ez győzött ez meg a Korán Isteni eredetét illetően. Bizony az éles elmével bíró emberek a Korán és a prófétai tanítások napjaink tudományos felismeréseit megragadó utalásait a kinyilatkoztatás isteni eredetére utaló bizonyítékoknak tekintik.