Hány felesége lehet egy muszlim férfinak?

A Simon Róbert féle Korán fordítás egyik legszembetűnőbb hibája két helyen is előfordul, bár teljesen más szövegkörnyezetben. Nézzük most az elsőt, a Nők szúra 3. bekezdését, amelyet az orientalista mester így fordított:

Ha attól féltek, hogy nem tudtok méltányosan bánni a [női] árvákkal, akkor házasodjatok meg a nektek tetsző nőkkel: kettesével, hármasával, négyesével! Ám ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni [egyszerre többhöz], akkor [vegyetek feleségül] csak egyet, vagy [elégedjetek meg] azzal, ami [rabszolganőt] a jobbotok birtokol. Ezzel tudjátok leginkább elkerülni azt, hogy igazságtalanul cselekedjetek.

Ha a szöveget a szó szoros értelmében vesszük, és nem tudjuk azt a tényt, hogy az iszlám négy feleséget enged, akkor azt gondolhatnánk a bekezdés értelmében, hogy elvehetek nőket kettesével, hármasával, négyesével. Vagyis egy muszlim férfi egyszerre elvehet feleségül, hármat, aztán négyet, aztán kettőt, aztán megint hármat. Ez az értelmezés persze téves, a helyes a következő:

Ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosan bánni a [leány] árvákkal [ha feleségül veszitek őket],* akkor [helyettük] vegyetek feleségül a nektek tetsző nők közül kettőt, hármat vagy négyet.** Ám ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni [több feleséggel], akkor [elégedjetek meg] eggyel, vagy azzal [a szolganővel], akit a jobbotok bír.*** Ez közelebb áll az igazságos cselekvéshez.

A szükséges (és a Simon Róbert féle Korán fordításból hiányzó) magyarázatok a következők:
*Az árva gondviselője felügyelete alatt van, aki használja annak javait. Ha a gondviselőnek megtetszik az árva leány, vagy annak vagyona miatt szeretné feleségül venni, gyakran előfordul, hogy nem adja ki az árva vagyonát, és nem igazságos vele a nászajándék terén, nem adja meg azt, amit egy nem az ő gondviselése alatt álló nő számára megadna. Ezért az árvával történő házasság csak akkor megengedett, ha a gondviselő az árvával igazságosan bánik, és megfelelő nászajándékot ad neki.
Az árva ugyanis a gyám felügyeletére van bízva, így senki nem ellenőrzi, hogy mennyire bánik igazságosan vele, míg ha egy más családból származó nőt vesz el, annak férfi rokonsága a férjen számon kéri a helyes bánásmódot.
** A Korán kinyilatkoztatása előtti időkben, az arab törzsekben egy férfinak annyi felesége lehetett, amennyit csak megkívánt magának, a korlátot csak a férfiak lehetőségei, szándéka vagy kedve határolta be. Ezeket az állapotokat a Korán kinyilatkoztatásai nem támogatták, hanem korlátozták és szabályozták. Isten a Koránban biztosította a nők jogait, és egy férfinak legfeljebb négy feleséget engedélyezett. A szabály azokra is érvényessé vált, akik korábban vettek el több nőt feleségül: ők négy feleséget tarthattak meg, a többitől el kellett válniuk. Ugyanakkor az iszlám tanításai szerint egy férfi csak akkor vehet magához újabb feleséget, ha képes minden feleségének és minden gyermekének egyforma ellátást és szeretetet adni.
Arról sem szabad elfeledkezni azonban, hogy a többnejűség már a Próféta (béke legyen vele) eljövetele előtt is az Isten által megengedett dolgok közé tartozott, gondoljunk csak Jákobra, Dávidra vagy Salamonra (béke legyen vele), akiknek mind több felesége volt.
*** E fejezetben Isten hangsúlyozza, hogy a férjeknek igazságosan kell bánnia a feleségeivel, aminek különösen annak fényében van kiemelt jelentősége, hogy az arab félszigeten a Korán kinyilatkoztatása előtti időkben hogyan bántak az asszonyokkal. Ebből a mondatból az is világosan kiderül, hogy Isten az egyetlen nővel való házasságot tartja helyénvalónak, hiszen ahogy később mondja a Magasztos e fejezet 129. bekezdésében: „Nem lesztek képesek igazságosak lenni az asszonyokkal, még ha igyekeztek is.” Aki pedig ettől fél, az csak egyet vegyen el, vagy a szolgálóira korlátozza magát, akik között nem kell egyenlő megosztást tennie – bár ajánlott. Tehát az ideális az egyetlen feleség, de szükség esetén megengedett a többnejűség, legfeljebb négy feleséggel, akikkel azonban egyenlően kell bánni.
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink