Az édesanyák tisztelete

"Tekintsük meg egy Dzsuraidzs nevű aszkéta történetét, amelyből mélyreható tanulságot vonhatunk le a szülőkkel szembeni jóság jelentőségéről és a nekik való engedelmességről! Édesanyja magához szólította egy alkalommal, amikor éppen imádkozott. Dzsuraidzs pedig feltette magában a kérdést: Ó Uram! Az édesanyám vagy az imádkozás (a fontosabb)?
Majd az imádkozást választotta. Édesanyja pedig másodszor, majd harmadszor is szólította, ám mivel fia nem válaszolt, hangosan azt kívánta mérgében, hogy addig ne haljon meg a fia, amíg össze nem hozza a sors a paráznákkal!! Telt az idő, majd történt egyszer, hogy egy parázna nő együtthált egy pásztorral, akitől várandós lett, és mivel attól tartott, hogy kiderül róla az igazság (laza erkölcsét illetően), megbeszélte a pásztorral, hogy az aszkéta, Dzsuraidzsra fogja hárítani a bűnt. Amikor az emberekhez eljutott ez a hír, nekiláttak, hogy lerombolják az aszkéta celláját, akit a kormányzó a város közterére vezettetett elő, ám odafelé menet Dzsuraidzs elmosolyodott, mivel eszébe jutott édesanyja átkozása. Mielőtt sor került volna a büntetés végrehajtására, kapott egy kis időt arra, hogy imádkozzon. Ezután magához hívta a paráznaságból fogant kisgyermeket, s megkérdezte tőle: Ki a te apád? Mire a kisgyermek azt felelte: Az én apám xy, a pásztor! Ekkor bizony felkiáltottak az emberek és azt mondták az aszkétának: Aranyból és ezüstből fogjuk felépíteni a celládat! Ő csupán annyit mondott: Ne tegyétek! Építsétek meg olyanná, amilyen volt: homokból és agyagból! Ezzel a történettel kapcsolatban mondta Allah Küldötte (béke legyen vele) a következőt: „Ha tudással bíró ember lett volna Dzsuraidzs, akkor tudta volna, hogy édesanyja hívására válaszolni előbbre való, mint hosszasan imádkozni.”. (al-Bukhári)"
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink