Adakozás a rokonok részére

Zejnabra, Abdullah ibn Masz’úd feleségére való hivatkozással jegyezték fel: Allah Küldötte azt mondta: „Adakozzatok, ó asszonyok, mégha ékszereitekből (kell) is!”. Azt mondta Zejnab: Ekkor visszatértem Abdullah ibn Masz’údhoz, és azt mondtam neki: Bizony te szerény vagyonnal rendelkező férfi vagy, és Allah Küldötte arra utasított minket, hogy adakozzunk.

Menj el hozzá és kérdezd meg, hogy teljesítem-e ezt azzal, ha neked adakozok, mert ha nem, akkor másnak adakozok. Azt mondta Abdullah ibn Masz’úd: Inkább menj el hozzá te! Útra keltem hát, és mire Allah Küldötte házának ajtajához értem, ott állt egy asszony az anszárból, akinek ugyanaz volt a kérdése, mint nekem. Allah Küldöttét akkor éppen (a kinyilatkoztatással járó) félelem töltötte be, s Bilál jött ki elénk, mi pedig azt mondtuk neki: Menj be Allah Küldöttéhez, és közöld vele, hogy két asszony áll ajtaja előtt, és azt kérdezik tőle, hogy eleget tesznek-e az adakozásnak, ha férjük, vagy azok gyámsága alatt álló árvák felé teljesítik azt, de ne mondd el neki, kik vagyunk. Bilál bement Allah Küldöttéhez és megkérdezte őt, Allah Küldötte pedig azt kérdezte tőle: „Kik azok?” Azt mondta Bilál: Egy asszony az anszárból és Zejnab. Allah Küldötte ekkor azt kérdezte: Melyik Zejnabról van szó? Bilál azt felelte: Abdullah ibn Masz’úd feleségéről. Ekkor így szólt Allah Küldötte: „Kétszeres jutalom jár nekik: a rokoni kapcsolat ápolásának jutalma, és az adakozás jutalma.” (al-Bukhári és Muszlim)