Természetes és érthető a Szíra1 mindenre kiterjedő, lelkiismeretes tanulmányozása, hiszen Mohammed (béke legyen vele) volt az utolsó próféta, az utolsó küldött. Ahogy Allah mondta, Ő az egész emberiségnek küldetett el. Mohammed (béke legyen vele) életének tanulságai tehát minden nép számára utat mutatnak. A Szíra tanulmányozásában sok haszon van mindannyiunk számára. Mohammed (béke legyen vele) erkölcsével és illemével minden muszlim számára megmutatja, mi a követendő viselkedés. Ahogy a Koránban Allah mondja a Prófétának (béke legyen vele):



S te kitűnő jellemmel bírsz. (Az Írótoll 68:4)



Mikor Allah Küldöttének (béke legyen vele) történetét olvassuk, olyan életből merített, hasznos dolgokat tudunk meg, amit egy kitalált könyv – éppen hitelessége híján – nem adhat meg számunkra. A Szírában megörökített események valós, megtörtént dolgok, így jobban megérintik szívünket, mélyebben elgondolkodhatunk tanulságain, megélt példái és tanulságai saját valós élethelyzeteinkben is biztos kapaszkodót kínálnak számunkra. A Próféta (béke legyen vele) életútja által is tanít minket arra, hogyan kell viselkedni embertársainkkal, és mivel tartozunk egymásnak. Ha megismerjük ezeket a szép példákat, nem csak saját magunkat, de közvetlen környezetünket is fejleszthetjük, ami nem csak a mi, de a velünk kapcsolatban lévő emberek haladását is előidézheti.

Aki Mohammed (béke legyen vele) élettörténetét tanulmányozza, annak egyre fontosabb lesz az iszlám, az Isten akaratának való engedelmesség, és a Próféta (béke legyen vele) állhatatossága, kitartása, példája alapján egyre inkább felelősséget fog érezni az iszlám, mint vallás iránt. Vallásunk képviselete és védelme ugyanis nem csak a tanítók és tudósok feladata, hanem mindannyiunk, minden egyes muszlim felelőssége is.

A Szíra tanulságai segítségével megtanulhatunk türelemmel viseltetni saját megpróbáltatásaink és mások esetleges gúnyolásai iránt. Láthatjuk, hogy Ő (béke legyen vele) milyen sokszor került nehéz élethelyzetbe, és milyen türelemmel viseltetett ezek iránt. Amikor mindennapjainkban szembesülünk saját problémáinkkal, eszünkbe juthat a Próféta (béke legyen vele) és kortársainak (Allah legyen vele elégedett) szép példamutatása, és elgondolkozhatunk azon, hogy a mi próbatételeink mennyivel kisebbek, mennyivel könnyebbek, mint az övék volt annak idején. Ebből erőt és türelmet meríthetünk.

Sajnos sokszor láthatunk a televízióban, olvashatunk könyvekben, újságokban, interneten téves illetve hamis állításokat a Prófétáról (béke legyen vele). Ha tanuljuk a Szírát, akkor olyan biztos tudásunk lesz, amivel ezeket a tévedéseket vagy esetleg rágalmakat meg tudjuk cáfolni, felmutatva a valós, hiteles forrásokat.

A Szíra tanulmányozásának számtalan hasznát sorolhatnánk még fel, de a legfontosabb mind között az, hogy az ezzel való foglalatosságunk által – Isten segítségével – növekedhet hitünk, és Istenszolgálatunk jobbá válhat.

A következő oldalakon – ha Isten megsegít minket – olvashattok majd a Próféta (béke legyen vele) életének néhány fontosabb eseményéről. Írásunk csak kísérletet tehet arra, hogy felkeltse érdeklődéseteket. Ezzel is szeretnénk benneteket arra ösztönözni, hogy minél jobban elmélyüljetek Allah Küldötte (béke legyen vele) szírájában, és annak tanulságaiban.

A magasztos Allah azt mondta:



Mohammed Allah küldötte. (A győzelem 48:29)



Ő Abu al-Kászim vagyis Mohammed ibn2 Abdullah ibn Abdul-Muttalib ibn Hásim ibn Abdu Manáf ibn Kuszaj ibn Kiláb ibn Murra ibn Kaáb ibn Luaj ibn Ghálib ibn Fihr ibn Málik ibn An-Nadr ibn Kinána ibn Khuzajma ibn Madraka ibn Iljász ibn Mudar ibn Nizár ibn Maadd ibn Adnán (béke legyen vele). Eddig biztosan hiteles a családfa. Adnán pedig Izmáel leszármazottjai közé tartozik.

Édesanyja neve Ámina bint Wahb3, édesapjáé Abdullah ibn Abdul Muttalib.4

Dzsubeir Ibn Matamra való hivatkozással jegyezték fel, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Több nevem is van: én vagyok Mohammed, Ahmad, al-Máhí akivel Allah eltörli a hitetlenséget, al-Hásir akivel kezdetét veszi az emberek feltámadása és al-Ákib aki után nem lesz más próféta.” [Al-Bukhárí és Muszlim]. Abú Músza al-Asaríra való hivatkozással jegyezték fel, hogy azt mondta: „Allah Küldötte (béke legyen vele) többféleképpen nevezte magát előttünk. Azt mondta: »Én vagyok Mohammed, Ahmad, al-Mukaffí (az Utolsóként elküldött), al-Hásir, Nebiju-t-Tauba (a Megbánás prófétája) és Nebiju-r-Rahma (a Könyörületesség prófétája).«” [Muszlim].

A Próféta (béke legyen vele) születése idején az arab törzseknél mindennapos volt a paráznaság, a házasságon kívüli kapcsolat. Azonban Mohammed (béke legyen vele) apját, Abdullahot megvédte Allah ettől, így a gyermek törvényes kapcsolatból, házasságból született. Váthila Ibn al-Aszkara való hivatkozással jegyezték fel, hogy a Próféta azt mondta: „A leküzdhetetlen és fenséges Allah kiválasztotta Ábrahám gyermekei közül Izmaelt, Izmael gyermekei közül Kinánát, Kinána gyermekei közül Kurajst (Fihrt), Kurejs gyermekei közül Hásim nemzetségét, engem pedig Hásim nemzetségéből választott ki.” [Muszlim].

Amikor Heraklétosz megkérdezte Abú Szufjánt Allah Küldöttének származásáról, azt felelte neki: „Ő nemes származású.”, erre Heraklétosz azt mondta: „…a küldöttek népüknek legnemesebbjei közül kerülnek ki.” [Al-Bukhárí].

Mohammed Próféta Mekkában 570-ben született, egy hétfői napon, Rabí al-Avval hónap első felében, Ibn Kethír szerint az Elefánt (hadjárat) évében4.

A szíra tudósai szerint, amikor Ámina, az édesanyja áldott állapotba került vele, azt mondta: „Nem éreztem nehézséget miatta (a vele való várandósság alatt). Amikor megszületett, fény áradt ki (belőlem).”

Irbád ibn Szárijára való hivatkozással jegyezték fel, hogy azt mondta: „Hallottam Allah Küldöttét (béke legyen vele) azt mondani: »Én Allahnál (az elrendelésében) a próféták Pecsétjeként (a Bezáró Prófétaként) szerepeltem az Őrzött Táblán – a feljegyzésben – már akkor, amikor Ádám még meg sem lett teremtve. Elmondom ez miként teljesedett be: Apámnak, Ábrahámnak a fohászaként (hogy legyen a mekkai utódai között küldött), Jézus népe közötti jövendöléseként és édesanyám látomásaként, aki látta, hogy fény áradt ki belőle.«” [Ahmad és at-Tabarání]

Édesapja már a fia születése előtt meghalt, amikor születendő gyermeke még Ámina méhében volt.

Az újszülött Mohammedet (béke legyen vele) először Thuejba, Abú Lahab5 szolgálólánya szoptatta néhány napig, majd akkori szokás szerint egy sivatagi törzshöz adták neveltetni. Itt megerősödhettek a városi gyermekek és elsajátíthatták a szép irodalmi arab beszédet. Mohammed (béke legyen vele) a Szaad klánnál kapott szoptatódajkát Halíma személyében. Nála nevelkedett úgy négy éves koráig, ottlétével áldást és jólétet hozva Halima családjára. Boldogok voltak, hogy a kisfiú náluk volt, egy nap azonban eljött Mohammedhez (béke legyen vele) Gábriel (béke legyen vele) angyal, és felnyitotta a gyermek szívét. Kivette belőle a gonoszságra ösztönző lélek és a Sátán részét. Halimáék félelemmel vettek erről tudomást, és aggodalmukban visszavitték őt édesanyjához, Áminához.

Mohammed (béke legyen vele) hat éves volt, amikor meghalt édesanyja is, így Umm Ajman, apjának szolgálólánya dajkálta őt és Abdul-Muttalib, a nagyapja vette gyámsága alá. Mikor az ifjú (béke legyen vele) betöltötte a nyolcadik életévét Abdul-Muttalib is meghalt, aki Abú Tálibra a nagybátyjára hagyta őt. Abu Tálib gyámsága alá vette a fiút, nagy gonddal vigyázott rá, és támogatta lépéseit. Mikor Allah Mohammedet (béke legyen vele) küldötté tette, továbbra is pártfogásában tartotta szeretett unokaöccsét, győzelemre segítve őt és az iszlám ügyét. Mindezek ellenére Abu Tálib nem vette fel az iszlámot, és bálványimádóként halt meg.

Mohammed (béke legyen vele) huszonöt éves volt, amikor egy asszony, az özvegy Khadídzsa megbízta őt, hogy elvigye árúit Szíriába. Khadídzsa aki ekkor negyven éves volt és kereskedéssel foglalkozott, szolgáját Mejszarát is Mohammed (béke legyen vele) mellé adta kísérőnek. Mejszara megtapasztalta a Próféta (béke legyen vele) szavahihetőségét és becsületességét, majd amikor hazatért elmondta úrnőjének mindazt, amit látott. Khadídzsa szívét megérintette Mohammed (béke legyen vele) példás erkölcsössége, és a Próféta (béke legyen vele) szíriai útja után nem sokkal sor került a kettejük közti frigyre. Szeretettel, megértéssel teli házasságban éltek, egészen Kadídzsa, a hidzsra6 előtt három évvel bekövetkezett haláláig. Kadidzsa mindig megértő társa és szerető felesége volt Mohammednek (béke legyen vele). Bár az akkori időkben mindennapos, megszokott dolog volt a többnejűség, mégis a Próféta (béke legyen vele) míg Khadídzsa élt, senki mást nem vett feleségül. Miután első hitvese meghalt, Szauda bint Zamát vette el, majd Áisát, Abú Bakar leányát. Áisá volt az egyetlen olyan felesége, akinek nem volt még Mohammed (béke legyen vele) előtt férje. Azután elvette Hafszát Umar ibn al-Khattáb leányát, majd Zejnab bint Khuzejma ibn al-Háritht, azután Umm Szelemét, vagyis Hind bint Umajját, azután Zajnab bint Dzsehst, majd Dzsuvejrijja bint al-Háritht. Umm Habíbát is feleségül vette, akit egyesek szerint Ramlának, míg mások szerint Hind bint Abú Szufjánnak hívtak. Később, miután meghódították Khajbart, elvette Szafijja bint Hujej ibn Akhtabot, azután pedig nőül vette Majmúna bint al-Háritht, aki az utolsó felesége volt.

Imám an-Navaví azt mondta: „Összesen négy leánya, és három fia volt. Az összes fiú- illetve leánygyermekét Khadídzsa szülte neki kivéve Ibrahímot, akit a Mukaukisz nevű uralkodó által ajándékozott, kopt Mária szült neki.

Fiúgyermekei: al-Kaaszim, akinek a nevét a Próféta viselte (Abul Kaaszim), de ő két éves kora körül meghalt. Továbbá Abdullah, akit at-Táhir vagy at-Tajjibnak is hívtak. Ő már a prófétai küldetés idején született, de ő sem érte meg a felnőttkort. Ibrahím is meghalt pár hetes korában. Halálakor éppen napfogyatkozás volt. A kortársak azt hitték, hogy a két esemény összefüggésben van, mivel Allah Küldöttének (béke legyen vele) fiáról van szó, de a Próféta (béke legyen vele) elmagyarázta nekik, hogy ez Allah intő jelei közül egy, de semmi köze nincs a gyermek halálához. Ekkor tanította azt az imát, illetve fohászt, amelyet azóta is imádkozunk a napfogyatkozáskor.

Leánygyermekei: Zejnab a legidősebb, akit unokatestvére Abúl-Ász ibn ar-Rabí vett feleségül. Őutána következik Rukajja, akit Othmán ibn Affán vett el feleségül, és Fátima, akit Ali ibn Abú Tálib vett el, aki al-Haszant és al-Huszejnt szülte neki. A Próféta Umm Kulthúm nevű lányát is Othmán ibn Affán vette feleségül, de csak nővére Rukajja halála után.

Allah Mohammedet (béke legyen vele) már kiskorától kezdve óvta és őrizte a pogánykor kísértéseitől és bűneitől. Jó erkölccsel, példás jellemmel áldotta meg őt. Az ifjú Mohammed (béke legyen vele) körül élő emberek elismerték erkölcsösségét, szavahihetőségét, megbízhatóságát olyannyira, hogy maguk között már fiatalon „a Megbízható” néven nevezték el.

Mohammed (béke legyen vele) harmincötödik életévében történt, hogy a Kurejs törzs fel akarta újítani a Kába épületét. Újra rakták a falakat, ám amikor a Fekete Követ kellett volna visszatenniük, viszály tört ki a törzsfők között. Mindegyik törzs meg akarta szerezni azt a megtiszteltetést, hogy maga tehesse vissza a követ az épület sarkában lévő helyére. Vitájuk után végül abban egyeztek meg, hogy aki elsőként lép be a szentélybe az döntsön arról, hogy kit illet meg ez a tisztség. Allah úgy rendelte, hogy Mohammed (béke legyen vele) legyen az, aki elsőként lép be az ajtón. Amikor belépett, mindenki egy emberként kiáltott fel: „Megérkezett al-Amín (a Megbízható)!” A törzsek képviselői beleegyeztek, hogy ő (béke legyen vele) döntsön arról, ki tegye helyére a Fekete Követ. Mohammed (béke legyen vele) egy leplet kért, és ennek közepére helyezte a követ. Ezután megkérte a jelenlevő törzsek képviselőit, hogy fogják meg a lepel széleit, és együttesen emeljék helyére azt, majd végül saját kezével illesztette a végső helyére. [Ahmad és al-Hákim].