Válasz Jacques Chirac beszédére

Válasz Jacques Chirac francia köztársasági elnök 2003. 12. 17-én, az Elisée Palotában elhangzott beszédére

Tisztelt Elnök Úr!

Az Önök országában sokan sokféleképpen beszélnek a világiasságról. Ön történelmük, hagyományaik részeként, sőt, nemzetük, köztársaságuk alapelveként értékeli a világiasságot, és számos történelmi példát hozott ennek alátámasztására. Arról beszélt, hogy országukban minden egyes állampolgár származástól és vallástól függetlenül egyenlő jogokkal, egyenlő esélyekkel rendelkezik, mert egy közös érték egyesíti őket, ez pedig a világiasság, ez alapján valósították meg például a nők egyenjogúságát is.

Ehhez az alapelvhez hűen, Ön szerint, harcolni kell a különbségek ellen, mert azok hangsúlyozása a társadalom széteséséhez vezetne. Ön azt mondta, hogy aki a társadalom szabályait tiszteletben tartja, annak joga van ahhoz, hogy őt is tiszteletben tartsák.

Ön is elismeri, hogy az esélyegyenlőség megteremtéséhez sok még a teendő. Meg kell szilárdítani a közbiztonságot, és mindenféle rasszista, diszkriminatív hang ellen hatékonyan fel kell lépni, mert minden francia állampolgár - legyen bármilyen származású, bármilyen vallású a Francia Köztársaság gyermeke (Ön ezeket a szavakat használta).
Az esélyegyenlőség, a tolerancia és a francia polgárok méltóságának megőrzése érdekében teljes vallásszabadságot ígért, azt ígérte, hogy minden férfi és nő saját hite szabályai szerint élhet, azt gyakorolhatja, és erre a munkahelyen is lehetőséget kell adni.
De Ön szerint az emberi jogok betartása, az esélyegyenlőség és a világiasság csak úgy tarthatók fenn, ha a közintézmények és iskolák semlegesek maradnak. Vagyis: Önök fellépnek a hátrányos, valláson vagy származáson alapuló megkülönböztetés ellen, ha mi cserébe lemondunk arról, hogy vallásunkat nyíltan vállaljuk és annak parancsait maradéktalanul betartsuk.
Franciaországban - a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség több száz éves hagyományaival rendelkező országban - Ön, Chirac Úr azt mondja, hogy az egyenlőség egyenlő az egyformasággal. Párizsban, a divat fővárosában, Ön tilalmakkal korlátozza az emberek öltözködését. Ez az Ön által emlegetett francia modell, amit annyian csodálnak?
Elnök Úr beszéde utolsó 5-10 percében összegezte a lényeget: az állami iskolákban és a közhivatalokban semmiféle valláshoz tartozó öltözék nem megengedhető, mert az iskola a "köztársaság szentélye" és világiasságot közvetít; a világiasság nevében továbbra is csak a keresztény ünnepek lesznek szünnapok; és a nők jogainak védelme érdekében NEM választhatják meg orvosuk nemét, és nem lehetséges, hogy egy állami munkahelyen ahol ugye az előbbiekből következően nem lehet kendőt hordani a nők szeparáltan dolgozzanak, mert a világiassághoz az is hozzátartozik, hogy nők és férfiak vegyesen dolgozzanak egy helyen.
Közben Ön gyakran beszélt szolidaritásról, toleranciáról, és egyenlő jogokról.
Ha Ön, Chirac Úr, valóban konzultált muszlim tudósokkal, akkor tudnia kell, hogy a muszlim nőnek a kendő viselése kötelező. Nem lehet a keresztényeknél gyakori kereszt alakú medál viseléséhez hasonlítani, mert arra semmiféle vallási szabály nem kötelezi őket. Az iszlám viszont előírja, hogy a nőknek kendőt KELL hordaniuk minden idegen férfi előtt ebből következően az iskolában, munkahelyen is. Jelen intézkedésével Ön francia állampolgárok millióinak korlátozza a vallásgyakorlatát! Hogy beszélhet Ön vallásszabadságról, toleranciáról, ha a muszlim nőket arra kényszerít, válasszanak vallásuk szabályai vagy a tanulás között. Az iszlám előírásai közé tartozik egyébként a tudásszerzés kötelessége is, tehát Ön mindenféleképpen lehetetlenné teszi a muszlim nők vallásgyakorlatát! Ez a női egyenjogúság? Ez az esélyegyenlőség nemtől, vallástól, származástól függetlenül?
Az egyénnek az a joga, hogy mások döntik el, mi a jó neki? Milyen szabadság, milyen társadalom az, ahol valakit olyan körülmények közé kényszerítenek, amely számára kényelmetlen, amely elveivel, erkölcsével, hitével ellenkezik? Valóban a társadalom épülését szolgálja Ön szerint, Chirac Úr, ha a feleség elmegy dolgozni, ott reggeltől estig idegen férfiak társaságában van, és még a szépségét sem rejtheti el előlük?
A francia állam világi természetű, tehát tudomásul veszi ugyan a vallások létezését, de jogi szempontból nem ismeri el őket. Hogyan tilthat meg akkor valamit, ami egy el sem ismert dolog része? Vagy honnan lehet tudni, hogy valaki a vallása miatt öltözik egy bizonyos módon, és nem például divatból? És ha valaki tényleg divatból húz kendőt, az is tilos, mert muszlimnak nézhetik? Tehát üldözött, tilos dolog lesz még muszlimnak látszani is?
Valóban, semmiféle szabadság nem létezhet tilalmak nélkül. Tiltani viszont a társadalomra káros dolgokat kell. Milyen veszélyt jelent bárkire egy kendős nő látványa?
A francia társadalom magas szintű kultúrával rendelkezik. Ez a nagyság azonban soha nem a világiasságából, hanem a bátorságából fakadt. Nem zárkózott el az ismeretlen, új dolgok elől, hanem kapcsolatba lépett velük, és ezáltal kölcsönösen hatottak egymásra. Ezért van az Önök országában egy, sehol máshol nem tapasztalható toleráns, színes, kíváncsi kulturális élet.
Különbözőségek mindig is lesznek, ettől színes a világ. Allah azt mondja a Koránban, hogy azért teremtett különböző népeket, hogy megismerjük egymást. Nem a különbözőségek bomlasztják a társadalmat, hanem az előítéletek, a másik meg nem értése, negatív módon való beállítása. Ez ellen valóban csak egy módon léphetünk fel: ha megismerjük egymást. De hogy ismerhetünk meg valakit, ha csak akkor vagyunk jóban vele, amíg az általunk ráosztott szerepet játszva bohóckodik, de amint komolyan kezd gondolkodni, akkor már nem fogadjuk el? Nem a világiasság személytelen egyenruhájába bújtatott tömegből lesznek az emberek egymás testvérei, hanem a biztos identitástudattal rendelkező polgárokból. Ha én tudom, ki vagyok, és engem nem korlátoznak, akkor nem fognak zavarni mások más szokásai. Nem támadásnak, hanem érdekességnek fogom azokat tartani. A sokféle hitű, kultúrájú, szokású ember együttélése az anyanemzetet nem veszélyezteti, elszegényíti, hanem ellenkezőleg: gyarapítja, gazdagítja azt. Csak az a nemzet lehet nagy, ahol mindenki szabad lehet, és mindenki szabadon lehet önmaga.

Elnök Úr!
Az iszlám nem alku tárgya! Ez a vallás immár 1424 éve fennáll, egységesen, változatlanul. Sokan próbáltak már fellépni ellene, akár fegyverrel, akár rendeletekkel.
Egy betű sem változott benne.
Ha Isten úgy akarja, Ön fel fogja ismerni, hogy javaslata mindenféle logika szerint ésszerűtlen és méltatlan; és meg fogja azt változtatni.

Jó munkát kívánok!

Magyarországi Muszlimok Egyháza Női bizottsága