2010. Eíd al-Adha

A Könyörületes és Irgalmas Allah nevében

Az Íd al-Adhá imádkozás szónoklatának összefoglalója

A hála és a dicséret Allahot illeti, dicséret és békesség legyen az Ő küldöttével, családjával és társaival, mindnyájukkal.

Allahu Akbar, Allahu Akbar, Allahu Akbar, lá iláha ill Allah, Allahu Akbar, Allahu Akbar, va lilláhil hamd (Allah a legnagyobb, Allah a legnagyobb, Allah a legnagyobb, nincs más isten, kivéve Allah. Allah a legnagyobb, Allah a legnagyobb, és Allahot illeti a dicséret és a köszönet!)

A Tekbír jelentése:

Allahu Akbar (Allah a legnagyobb) – ezt mondjuk és ismételjük az ünnepnapon. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy Allah nagyobb számunkra minden vagyonnál, és hatalmasabb az evilágnál.
Ünnepeink Urunktól, Allahtól erednek:
Ünnepeink istenszolgálatok, amelyeket Allah rendelt el. Mindkét ünnep az iszlám egy-egy pillérével függ össze: a Ramadán hó böjtölésével, illetve a Mekkai zarándoklattal. Az Íd al-Fitr az előírt ramadáni böjtölést követi, és ezt követi kevesebb, mint három hónappal az Íd al-Adhá (az Áldozati Ünnep) pedig része a mekkai zarándoklat befejező szakaszának.
Az ünnep az iszlám vallásban hatalmas jelentőséggel bír, és nem csupán a gondtalan öröm, jókedv, pihenés és szórakozás időszaka. Az ünnep vallási értelemben azt jelenti, hogy a muszlimok köszönetet nyilvánítanak Allahnak, amiért sikerrel teljesíthettek egy meghatározott istenszolgálatot. A hívő ember számára a köszönetnyilvánítás nem pusztán szavakban jelenik meg, hanem valós öröm és megelégedés tölti el őt.

Ünnepünk családi és társadalmi ünnep:
Ünnepünk alkalmával fontos a gyermekekkel való együttlét, a közös játék és szórakozás valamint a lehetőség szerinti megajándékozásuk. Fontos továbbá a rokonlátogatás, főként a szülők meglátogatása (akkor is, ha nem-muszlimok), valamint a barátok felkeresése – akár csak a gratuláció erejéig is. Az ünnep jó alkalom a társadalmi egyenlőség megerősítésére, és a szembenállás vagy ellenszenv leküzdésére az eltérő társadalmi szintek között azáltal, hogy a szegények találkoznak a gazdagokkal és velük együtt ünnepelnek. A gazdagok ilyen alkalmakkor kimutathatják együttérzésüket szegényebb testvéreikkel, például azáltal, hogy megajándékozzák őket és adakoznak számukra.
Ünnepeink a társadalmi szolidaritást is erősítik. Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) így rendelkezett: „Vegyétek elejét e napon annak, hogy a szegényeknek kéregetniük kelljen” (vagyis adakozással keressük Allah megelégedését és áldását). Az Íd al-Adhá alkalmával ugyancsak ajánlatos szétosztani az áldozati állatok húsát a szegények közt. Az áldozati állat levágásával kívánt Ibráhím (Ábrahám – béke legyen vele) közel kerülni Allahhoz azáltal, hogy nekilátott eleget tenni Allah utasításának, amikor próbatételből arra utasította, hogy áldozza fel elsőszülött fiát, Izmaelt. Allah azonban megváltotta egy megtermett kossal.
Közeledjünk Allahhoz azáltal, hogy tartjuk magunkat az iszlám tanításaihoz, és azzal hogy felelősséget érzünk magunkért, családunkért és társadalmunkért.
Sose feledjük, hogy Allah előtt felelősséggel tartozunk családunkért: házastársunkért és gyermekeinkért. Családunk vajon muszlim? Gyermekeink vajon muszlimok? Elsajátították az iszlám tanításait? Elkerülik a tiltott dolgokat? Allah Küldötte (béke egyen vele) azt mondta: „A férfi pásztora az ő házanépének, és felelős a nyájáért, és az asszony is pásztor férje házában, és felelős a nyájáért.”

Legyünk az iszlám példamutató követei
Legyünk olyanok, mint elődeink, akiknek példás erkölcse és magatartása által rengeteg ember lépett az iszlámba. Mohamed Próféta (béke legyen vele) jó példát mutatott és a társadalom javát szolgálta, hiszen Khadídzsa, a Próféta felesége azt mondta „Te bizony kapcsolatot tartasz rokonaiddal, igazat szólsz, támogatod a rászorulót, gondoskodsz a vendégekről, és segítesz elviselni az élettel járó nehézségeket!” Együttműködött a nemzetségével a jámborságban, mint például a Kába újjáépítésénél, még prófétasága előtt. „Segítsétek egymást a jámborságban és az istenfélelemben!” (Korán 5: 2)
Az egyik társa, Muszab ibn Umair otthagyta egész vagyonát Mekkában, és Medinába vándorolt, hogy tanítsa a medinai muszlimok egy maroknyi csoportját az iszlámra. Jó viselkedése, példamutatása által nem maradt egyetlen medinai ház sem, amely ne hallott volna az iszlámról.
A nők sem maradtak el ebben a példás viselkedésben, hiszen Aszmá bint Abú Bakr segítette az iszlám fennmaradását a hidzsra idején azáltal, hogy ellenállt és nem árulta el a mekkai pogányoknak, merre indult útnak Mohamed Próféta (béke legyen vele) és társa Abú Bakr Medina felé, és gondoskodott élelmezésükről. Kitartása, hitéért való odaadása és áldozatkészsége példaképpé tette őt.
Társadalmunkban a muszlim férfiak és nők együtt alkotják az iszlám képét, ezért az a feladatunk, hogy a leghelyesebben mutassuk be az iszlám vallást, jó magatartással és helyes tettek által, annak érdekében, hogy mindenki megismerhesse az iszlám valós és szép arcát. Legyünk hithirdetők cselekedeteinkkel mielőtt beszédünkkel lennénk azok!
Kedves Testvéreim! Ne feledjük, hogy mi az iszlám nagykövetei vagyunk Nyugaton! Kötelességünk sikeres követnek lennünk, az embereknek megmutatni az igaz utat. Ne legyünk sikertelen követek, akik megakadályoznak másokat a vallás követésében, akik romlást okoznak a földön, és eltorzítják az iszlám képét. Emlékezzünk létünk legnagyobb céljára, a Magasságos Allah szolgálatára, és a földi helytartóságra, hiszen vallásunk az iszlám, a föld pedig, melyen élünk, a hazánk.

Az ünnephez tartozó szunna cselekedetek:

    A Tekbír: (azt mondani „Allahu Akbar, Allahu Akbar, Allahu Akbar, Lá iláha ill Allah, Allahu Akbar, Allahu Akbar, va lilláhi hamd”. Ezt lehet mondani Arafa napjának hajnalától egészen Dzul-Hiddzsa 13. napján délutánig.
    A fürdés és illatosítás: illik ghuszl-t (teljes fürdést) végezni, a szivákkal (fogtisztító ággal) fogat tisztítani, és a legszebb ruhát viselni, de pazarlás nélkül. A férfiak számára illik illatosítani magukat, a nők számára azonban nem megengedett az illatosítás.
    Az ünnepi imádkozásra ajánlott gyalog menni, ha van erre lehetőség, és ajánlott az ünnepre fenntartott imahelyen imádkozni, kivéve esős időjárás esetén. Ajánlott más úton menni az imahelyre, majd más úton hazatérni onnan.
    Az imádkozás a többi muszlimmal együtt, és a szónoklaton való jelenlét: A tudósok véleménye szerint az ünnepi imádkozáson való részvétel kötelező a férfiakra és a nőkre nézve, kivéve indokolt esetben. A menstruáló asszonyok is megjelennek, de az imahelyen kívül maradnak.
    Az áldozati állatok levágása. A Magasságos Allah azt mondta a Koránban: „S imádkozz Uradhoz és áldozz (vágj állatot)!”, és azt is mondta: „Az áldozati tevéket Allah (vallási) jelképének tettük meg számotokra.” A levágás ideje: Jaum an-Nahr (a Levágás napján) történik, vagyis Dzúl-Hiddzsa hónap 10.-én, az ünnepi imádkozás befejezését követően. Megengedett a levágásuk később is, egészen a három Tasrík nap (11-e, 12-e és 13-a) utolsó napjáig (a maghreb imáig).
    Étkezés az áldozati állatok húsából: A hús egy részét (például egyharmadát) a szegényeknek szokás adományozni, a többit a rokonok részére és az áldozó személy és családja étkezésére lehet fordítani.
    Gratuláció és kézfogás, valamint a szeretet kimutatása, illetve a gyűlölködés és az összekülönbözés kerülése. Ajánlott jókívánságot mondani egymásnak, mint például: „Allah fogadja el tőlünk és tőletek is jótetteinket!”