A kivándorlásra akkor került sor, amikor a Kurejs törzs elöljárói összegyűltek a mekkai Gyűlések Házában, hogy eldöntsék, mit tegyenek az iszlám felszámolása céljából, miután sem az üldöztetés, sem a bojkott nem törte meg a muszlimok hitét és elszántságát. Először arra az elhatározásra jutottak, hogy élete végéig bebörtönzik Mohamed Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse). Miután ezt egyesek elutasították, azt vetették fel, hogy elüldözik, kiutasítják őt Arábiából. Végül azonban arra a kegyetlen döntésre jutottak, hogy kiválasztanak minden egyes klánból egy-egy bérgyilkost, aki együttes erővel meggyilkolják.

A magasságos Allah azonban Gábriel angyal által figyelmeztette a Prófétát a veszélyre, és azt sugallta neki, hogy azon az éjszakán ne aludjon a helyén. Abú Bakr ekkor a házában volt, Allah küldötte pedig hazament, és arra utasította Ali ibn Abí Tálibot, hogy aludjon az ő ágyán. Amikor pedig engedélyt kapott a kivándorlásra, láthatatlanná tette a Prófétát a gyilkosok számára, aki előttük hagyta el házát.

A magasságos Allah így szólt a Koránban: „És akadályt helyeztünk eléjük és akadályt mögéjük, és betakartuk őket, ezért nem látnak”. (Korán 36: 9).

A Próféta Abú Bakr házába sietett, majd mindketten sietve távoztak onnan Medina felé, és egy vezető segítségével egy közeli Thaur barlangban húzták meg magukat magukat ellenségeik elől.

Amikor a Kurejs elöljárói hírét vették a kivándorlásnak, őrült hajszába fogtak. 100 tevét ajánlottak fel annak, aki kézre keríti Mohamed prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) és hű társát, Abú Bakrt. Néhányan a Kurajs vezetői közül Abú Bakr házához mentek, közöttük a Kurajs törzs vezetője, Abú Dzsahl (Amr ibn Hisám). Amikor Aszmá, Abú Bakr leánya ajtót nyitott, azt kérdezték tőle: „Hol az apád? Azt felelte: Nem tudom, hol van az apám!” Erre Abú Dzsahl felemelte a kezét, és akkora pofont adott Aszmának, hogy kiesett a fülbevalója. Aszmá ez után több napon keresztül vitte titokban az élelmet édesapjának és a Prófétának, amikor a Thaur barlangban tartózkodtak. Abdullah, Abú Bakr fia a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) és Abú Bakr számára szerezte meg a róluk szóló híreket Mekkából. Ámir ibn Fahíra eltüntette nyájának terelésével a két vándor nyomait, nehogy kitudódjon, melyik útvonalon mennek Medinába. Abdullah ibn Urajkit volt az a személy, aki elvezette őket Medináig. Az úton számos isteni beavatkozás történt, amely megvédte a Prófétát és társát ebben a nehéz feladatban. Medinába érkezésükkor a város lakói kivonultak, hogy üdvözöljék a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) és hűséges társát, Abú Bakrt, és megkezdődött az iszlám időszámítása, és a muszlim állam megalapítása.

Tanulságok:

A hidzsra nem csak a szülőhaza elhagyását jelentheti, hanem a vétkek és bűnök elkerülését is.
A türelem és a bizonyosság a győzelem útja.
A prófétai társak rendkívüli módon szeretik Allah küldöttét, és készek életüket és vagyonukat is feláldozni érte.
Fontos minden feladatnál előre tervezni és figyelembe venni az emberi erőforrásokat, az ok-okozati összefüggéseket.