Egy másik hadíszban ezt mondja a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Elmondjam-e nektek, melyek lehetnek a legjobb cselekedetetek, a és a legtisztábbak a ti Uratoknál, és mi az, ami a legmagasabb fokozatokat biztosítja a számotokra, és ami jobb, mintha aranyat adakoznátok, és ami annál is jobb, mintha az ellenségetekkel találkoznátok és harcolnátok velük?” Azt mondták (a társai): „Igen!” Ő pedig így szólt: „A megemlékezés Allahról”.
Allah így szólt a Koránban: „Ó, ti hívők, emlékezzetek meg Allahról gyakori megemlékezéssel!” (Korán 33:41), de vajon mire utal az, ha valaki gyakran emlegeti Allahot? A gyakori megemlékezés Allahról az iránta táplált szeretet mértékére utal. Aki szereti Allahot, az megemlékezik Róla, de nem csak hébe-hóba, hanem gyakran, szinte szüntelenül. Egy emberi példával élve: az az ember aki szeret egy másik embert, állandóan rá gondol, megemlékezik róla, és beszél róla másoknak. Ám az Allah iránti szeretetünk erősebb kell, hogy legyen bárki vagy bármi felé érzett szeretetünknél:
„Mondd (Ó Mohamed): Ha apáitok és fiaitok, és testvéreitek, és feleségeitek, és nemzetségetek, és a vagyonok, melyekre szert tettetek, és kereskedés, amelynek félitek visszaesését, és lakhelyeitek, amelyekkel meg vagytok elégedve (ha ebből bármi) kedvesebbek nektek Allahnál és a Küldötténél és az Ő útján való erőfeszítésnél, akkor várjatok, míg Allah el nem hozza a parancsát (a büntetésről). És Allah nem vezeti igaz útra az engedetlen népet!” (Korán 9: 24).
A muszlim ember esetében még a szülők iránti szeretetet is felülmúlja az Allah iránti szeretet, ezért a szülők emlegetése elenyészik Allah emlegetéséhez képest: „Emlegessétek Allahot úgy, ahogyan atyáitokat emlegetitek, vagy [emlegessétek] erősebb emlegetéssel” (Korán 2: 200).
Az istenemlegetésre vonatkozóan még egy ája jutott eszembe: „Emlékezzetek meg rólam, én megemlékezek rólatok, adjatok hálát nekem, és ne legyetek hálátlanok!” (Korán 2: 152).
Lehet e boldogabb ember annál, kiről a magasságos Allah emlékezik meg? Ez a hatalmas kiváltság és kegy azonban nem csupán evilágon okoz boldogságot a hívő ember számára, hanem a túlvilágon is, közvetlenül a feltámadás után, hiszen Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) egy hadíszban megemlítette, hogy a hétféle ember közül, akiket Allah a trónjának árnyékával fog beárnyékolni, az egyik az, aki megemlékezett Allahról egyedüllétében, és kicsordult a könny a szeméből.
Allah előtt a legkedvesebb istenemlegetés a lá iláha ill Allah, amely rövid mondat, mégis Allahnál hatalmas értéke van, hiszen az egyistenhitet legszebben kifejező mondatról van szó. Ezért mondja egy hadísz, hogyha az egek, a föld és mindaz mi bennük van összeméretne a lá iláha ill Allah mondattal, utóbbi nagyobb értékű lenne, és súlyosabbnak találtatna. Emlékszem egy másik hadíszra is, amelyben ez a mondat egy kis lapon szerepel, és annak aki ezzel rendelkezik, többet nyom majd tetteinek túlvilági mérlegén, mint azok a szinte végeláthatatlan tekercsek, melyekre a jó és rossz tetteket jegyezték fel az angyalok, annak ellenére, hogy a rossz tettei megtöltik e tekercseit.
Amennyiben az Allahról való megemlékezésünk gyakoribb és intenzívebb mint az emberekről való megemlékezésünk, a szívünk folyamatosan „leborul” Allah előtt, mert istentudata állandó, mindig éber marad, és ha véletlenül megfeledkezne Allahról, a nyelvet azonnal bocsánatkérésre sarkallja. Egy hadísz tanúsága szerint a mennyei kertek lakói közül lesznek, akik mikor meglátogatják majd egymást, emlékezni fognak evilági életükre, pontosabban azokra a pillanatokra, mikor közösen kértek megbocsátást Allahtól, és megjegyzik majd hogy íme Allah megbocsátott nekik. In sá Allah nekünk is lesznek ilyen emlékeink a Paradicsomban. Ó Allah, ajándékozz nekünk Rólad megemlékező nyelvet és áhítattal megtelt szívet! Ámín!
Abdul-Fattah Munif (MME)