Ezen kívül jeles nap a Muharram szent hónap tizedik napja, más néven az Ásúra napja, amelyet a muszlimok böjtöléssel töltenek, hiszen Allah megbocsátja ezen a napon az előző év vétkeit. Ezeknek a jeles napoknak a kihasználása rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen azok, akik nem használják ki e napokat, bánkódni fognak a Feltámadás napján az elvesztegetésükért. Az evilági értékek elvesztése jelentéktelen veszteség azon jótettek elvesztegetéséhez képest, amelyeket a túlvilágra vihetnek magukkal az emberek. A magasságos Allah azt mondta:

„Mondd: "A kárvallottak azok, akik elvesztegették önmagukat és házuk népét a Feltámadás Napján. Igen, ez a nyilvánvaló kárvallás!" (Korán 39: 15).

Testvérünk a Muharram hónap jeles napjai eljövetelére való bevezető után, egy a számunkra, Európában élő muszlimokra nézve igen jelentős, tanulságos történetre kívánta felhívni a figyelmet. Abú Talha al-Anszar (Allah legyen megelégedve vele), a gazdag medinai kereskedő történetéről van szó, aki gazdagsága ellenére lemondott mérhetetlen vagyonáról, eladakozta Allah útján, majd idős korában családját is hátrahagyta, és csatlakozott a muszlim hadakhoz, hogy ezzel szolgálja Allahot. Azt mondta róla a muszlim sereg vezére, aki jelen volt Abú Talha temetésén, hogy ez a férfi bizonyosan nem szenvedett kárt az emberektől való távolléte miatt, amennyiben közel került Allahhoz.
Abú Talha, eredeti nevén Szehl Ibn Zejd al-Anszárí története nagyon tanulságos azoknak a muszlimoknak, akik korunkban elvándoroltak hazájukból. Ez a medinai ember mesés gazdagságra tett szert mielőtt muszlim lett, és fából faragott bálványt imádott, amelynek képes volt aranyékszereket áldozni. Ez a férfi feleségül akart venni egy Rumajszá nevű, iszlámra tért nemes erkölcsű, jó családból származó asszonyt. A férfi megkérte az asszony kezét, és felajánlott neki mindenféle ékszert és drágakövet, de a nőnek nem kellett az ilyen fajta nászajándék. Rumajszá egyetlen feltétele az volt, hogy a férfi hagyjon fel a bálványimádással, és szolgálja Allahot, az egyetlen istenséget. A férfit meggyőzte arról, hogy értelmetlen egy darab fát szolgálni, azt amit mások tüzelőnek használnak. Abú Talha elgondolkodott, majd úgy döntött muszlim lesz.
Miután felvette az iszlám vallást történt egyszer, hogy hatalmas kertjében, miközben imádkozott elvonta a figyelmét egy a kertben repkedő gyönyörű madár csodás hangjával. Csodálta Allah teremtését, ám emiatt megfeledkezett az ima rak'á-inak (mozdulatsorainak) számáról, ezért úgy döntött, hogy inkább eladakozza ezt a kertet, nehogy újra elvonja a figyelmét az imádkozásról. Abú Talha fontosabbnak tartotta az imádkozást és a vallását, mint bármilyen vagyont.
Fontos, hogy a bevándorló muszlimok Abú Talhához hasonlóan ragaszkodjanak vallásukhoz. A családtól való távolságot a magasságos Allah a Feltámadás napján kárpótolni fogja azzal, hogy összehozza a családot a Paradicsomban:

„És akik hisznek és kiket követtek a leszármazottaik a hitben, utánuk küldjük a leszármazottaikat (a mennyei Kertekben) és nem csökkentünk semmit sem a tetteikből. Minden ember annak záloga, amit tett” (Korán 52: 21)

Ez a férfi saját életét kockáztatva védte testével a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) az Uhud-csata alatt. Valójában ezzel a tettével nem csupán a Prófétát kívánta védeni, ő az iszlám vallást védelmezte, és annak fennmaradásáért küzdött. Később, Abú Talha idős kora ellenére is felkerekedett, és csatlakozott a muszlim hadiflottához, amely a Földközi-Tengeren erősítette meg az iszlám birodalom hatalmát. Az úton azonban megbetegedett, és meghalt. A muszlimok egy kis szigeten temették el ezt a nagyszerű prófétai társat. Fontos, hogy a bevándorló muszlimok Abú Talhához hasonlóan védelmezzék vallásukat, és jó példát mutassanak a nem muszlimoknak. 

Abdul-Fattah Munif, MME