Allah a Koránban dicsérte az elméjét: „A társatok nem tévelyedett el, se nem tért le a helyes útról!”; dicsérte az igazmondását: „És nem a vágya szerint beszél”; dicsérte a szívét: „Nem hazudtolta meg a szíve azt, amit látott”; dicsérte a látását: „Nem tért el a tekintet és nem lépte túl a határt”. Allah dicsérte a keblét, „Nem tártuk-e ki néked a kebled”; dicsérte a tekintélyét, hírnevét: „és [vajon nem] emeltük tekintélyedet?”; dicsérte a tisztaságát: „és [vajon nem] vettük le rólad a terhedet?”; béketűrését: „Bizony eljött már hozzátok egy küldött magatok közül, nehezen viseli azt a gondot, ami reátok nehezedik, ügyel reátok (szívén viseli a sorsotokat), a hívők iránt jóságos és irgalmas”. Egész személyét is dicsérte: „És te bizony fenséges erkölccsel bírsz”. Allah a Koránban magára a prófétára is esküdött: „Az életedre [esküszöm]! Ők bizony esztelenségükben bolyongnak”.

A magasságos Allah a prófétákat saját nevükön szólította meg, Mohamed prófétát azonban küldöttként vagy prófétaként szólította meg. „Ó Próféta! Bizony elküldtünk téged tanúként, örömhír hozóként, és intőként”; „Ó Küldött! Ne szomorítson el téged azok, akik versengenek a hitetlenségben”. Akárhányszor megemlíti a nevét, mindig együtt említi a küldetéssel: „Mohamed nem más, mint egy küldött, aki előtt már eltávoztak a küldöttek”

Allah olyan kiváltságokban részesítette Mohamed prófétát, mint a Paradicsom legmagasabb helye, a hónál is fehérebb színű Kautar folyóval, amelynek vize a méznél is édesebb, ha valaki megkóstolja, soha többet nem szomjazik meg.

Ezek után mi a kötelességünk a próféta iránt?

1.Hinni benne. Allah azt mondta: „[Emlékezz arra], amikor Allah egyezséget kötött a prófétákkal [mondva]: Ha Írást és bölcsességet adtam nektek, majd utána egy küldött jön el hozzátok – megerősítvén azt, ami nálatok van – [akkor] hinnetek kell benne, és segítséget kell nyújtanotok neki! És azt mondta: Elismeritek-e, és elfogadjátok-e az egyezségem? Azt mondták: Elfogadjuk! Azt mondta: Tanúsítsátok hát, és én is tanú leszek veletek!”.
Így aki hisz Allahban de nem hisz Mohamed prófétában, az valójában Allahot tagadja meg.

2.Engedelmeskedni neki abban, amire parancsot adott, és tartózkodni attól, amit megtiltott: „Amit a küldött ad nektek az vegyétek át, amitől pedig eltilt, annak vessetek véget”. Allah küldötte azt mondta: „Az egész közösségem a Paradicsomba kerül kivéve az, aki visszautasítja. Aki engedelmeskedik nekem, az a Paradicsomba kerül, aki pedig ellenszegül nekem, az visszautasítja (a Paradicsomot)”.

3.Hinni a Prófétának mindabban, amit átadott a magasságos Allahtól.

4.Tiszteletet adni neki, és illemtudóan beszélni róla életében és halála után is: „Ó ti hívők! Ne helyezzétek magatokat Allah és a küldötte elé, és féljétek Allahot! Allah a mindent halló és mindent tudó”. Továbbá nem szabad a Korán és a Szunna kijelentései elé helyezni a saját véleményt: „Ó ti hívők! Ne emeljétek hangotokat a Próféta hangja fölé, és ne szóljatok hozzá fennhangon a beszédben, mint amikor egymáshoz szóltok fennhangon – nehogy hiábavalóak legyenek tetteitek, miközben észre sem veszitek!”

5.Jobban szeretni őt a gyermekeinknél, a saját vágyainknál és vagyonunknál. Allah küldötte azt mondta „rátalál a hit édes ízére az, aki jobban szereti Allahot és küldöttét, mint bármi mást”.

6.Védelmezni a hagyományát, és átadni a tanításait az embereknek.

7.Áldást kérni számára és dicsérni őt: „Bizony Allah és az Ő angyalai áldást mondanak a Prófétára, ó ti hívők, kérjetek ti is áldást számára, és dicsérjétek őt”