A magasságos Allah azt mondta: „Bizony, akik megtagadják Allah jeleit, jogtalanul megölik a Prófétákat, és megölik azokat az embereket, akik a méltányosságra szólítanak fel, azoknak fájdalmas gyötrelemről adj örömhírt”. Van olyan vallástudós, aki ide sorolja azokat is, akik elhallgattatják a tudósokat, és megakadályozzák, hogy üzenetük eljusson az emberekhez.

Az ember sokszor elcsodálkozik, sőt szomorúság lesz úrrá rajta, amikor szemügyre veszi az iszlám országok jelenkori állapotát. Az iszlám területeken többnyire igazságtalan és zsarnok uralkodók uralkodnak. Szomorú tény, hogy a modern időkben még a nem muszlim országokban is több könyörület és igazságosság uralkodik.

Ez a zsarnok sosem hallgatott a tanácsokra, nem ismerte a párbeszédet, és nem tűrte el az ellentétes véleményeket. Kegyetlenségei által sok ezer muszlim ember vére tapad a kezéhez, és sok ezer embert zárt börtönökbe, a hitszónokokat és a vallástudósokat pedig eltiltotta a prédikálástól. Kormányzásának ideje alatt sötétségbe borult a muszlim világ. Igazságtalanul börtönzött be emberek ezreit, és átkokat szórt nyilvánosan a meglett, mérvadó tudósokra, akiket akár halálukig eltiltott a tanítástól. Ilyen volt az iszlám történetének legnagyobb zsarnoka al-Haddzsádzs ibn Júszuf.

Kiemelkedő szónoki képességgel bírt, és a Koránt is szépen tudta recitálni, és azt gondolta magáról, hogy az igazságosság megtestesítője. Kardja azonban elárulta hogy milyen megátalkodott gonosz zsarnok is volt valójában.

Egy alkalommal, amikor Mekkába ment, hogy teljesítse a kis zarándoklatot, körbejárta mekkai szentélyt, és amikor a maqámhoz ért, a testőrei letették fegyvereiket a földre. Az egyik lándzsa beleakadt egy zarándok ruhájába, majd ez a fegyver rázuhant al-Haddzsádzs testére. Arra utasította a testőröket, hogy fogják el ezt az embert. al-Haddzsádzs megkérdezte a zarándoktól, aki egy szegény ember volt, hogy ki az ő hazájának tartományi kormányzója. Erre azt felelte: Mohamed Júszuf, al-Haddzsádzs ibn Júszuf testvére, és ugyanolyan igazságtalan, mint a testvére. Erre al-Haddzsádzs azt mondta: Hát nem tudod hogy én vagyok a testvére? Nem félsz tőlem? Azt felelte a férfi: Mit gondolsz Haddzsádzs, vajon a testvéredet több büszkeség tölti el, mint engem, aki az Egyetlen Istenre büszkélkedik? Ennek hatására al-Haddzsádzs szabadon engedte a férfit, aki befejezhette a zarándoklatot.

Élt azonban al-Haddzsádzs időszakában egy híres vallástudós, Szaíd ibn Dzsubair, aki Ibn Abbász tanítványa volt, és az iszlám világ legnagyobb tudósa is. Az volt az egyetlen bűne, hogy nem értett egyet al-Haddzsádzs-al, és megmondta a szemébe, hogy hibázott, és jogtalanságot követett el. Amikor letartóztatták, és al-Haddzsádzs elé vitték, aki rendkívül megalázóan beszélt vele, de Szaid nem félt megmondani neki, hogy igazságtalan zsarnok.

Megpróbálta megvesztegetni arannyal és ezüsttel, de Szaid felhívta a figyelmét arra, hogy amennyiben ez a gazdagság a szegények vagyonából származik, Allah haragvása le fog rá sújtani. Al-Haddzsádzs őrjöngve kiáltotta, hogy öljék meg.

Szaid mielőtt kivégezték volna ezeket az ájákat olvasta: „Arcomat hanífként afelé fordítom, aki megteremtette az egeket és a földet. És nem tartozom a bálványimádók közé”. Al-Haddzsádzs ennek hallatán azt ordította, hogy ne engedjék, hogy Mekka felé fordítsa a fejét a kivégzésekor.

Amikor elfordították arcát az imairánytól, Szaíd azt mondta: „Allahé Napkelet és Napnyugat és ahová csak fordultok, ott van Allah arca”. Amikor földre fektették, Szaíd mosolyogva ezt olvasta a Koránból: „Ebből teremtettünk titeket, ide viszünk vissza benneteket, és ebből fogunk újra előhozni titeket”.

Al-Haddzsádzs megkérdezte tőle, hogy nevetett-e, mire azt mondta: azon mosolyodtam el, hogy Allah mennyire béketűrő veled szemben, te pedig mennyire vakmerő vagy Vele szemben!

Ekkor al-Haddzsádzs utasítást adott a kivégzésre. Szaíd azt kérte ekkor Allahtól: „Ó Allah, ne engedd, hogy ártson másnak énutánam!”

Nem telt el sok idő Szaíd ibn Dzsubair kivégzése után, amikor al-Haddzsádzsot egy gyógyíthatatlan betegség ledöntötte a lábáról. Egy hónapig szenvedett, ami alatt nem evett se nem ivott, jóformán egy pillanatnyi időt sem tudott aludni. Amikor elaludt minden éjjel azt látta álmában, hogy vértengerben úszik, és azt mondta: Miért kellett Szaídot bántanom? Miért kellett Szaídot bántanom!

Ebben a történetben hatalmas tanulság rejlik minden zsarnok számára. Allah azt mondta a Koránban: „Ne gondold, hogy Allah figyelmetlen azzal kapcsolatban, amit az igazságtalanok tesznek”.