A szülők tisztelete az iszlámban 2011-02-04

Sejk Fares Ali Malek Al-Qudaimi szónoklatának összefoglalója

A magasságos Allah azt mondta: „És szolgáljátok Allahot, és ne társítsatok vele senkit, és [bánjatok] jóságosan a szülőkkel” (Korán 4: 36)


„Mondd: Gyertek! Felolvasom nektek azt, amitől eltiltott titeket az Uratok. [Arra utasít titeket] hogy ne társítsatok mellé senkit, és [bánjatok] jóságosan a szülőkkel…” (Korán 6: 151)

„És elrendelte Urad, hogy ne szolgáljatok mást, csupán Őt és [bánjatok] jóságosan a szülőkkel! Ha pedig egyikőjük, vagy mindkettejük eléri nálad az idős kort, akkor ne mondd azt nekik, hogy pfuj, ne utasítsd el durván őket, és mondj nekik helyénvaló beszédet! És engedd alá számukra az alázatosság szárnyát a könyörületességből (fakadóan), és mondd: Uram, könyörülj rajtuk, miként ők gondoskodtak rólam kiskoromban!” (Korán 17: 23-24)

„És lelkére kötöttük az embernek szüleivel való jóságos [bánást]. Az anyja elviselhetetlenül hordozta őt, és elviselhetetlenül hozta őt a világra – és a terhességtől az elválasztásig harminc hónap van – amikor pedig eléri ereje teljét, és eléri a negyvenedik évét, azt mondja: Uram! Ösztönözz engem arra, hogy hálás legyek a kegyedért, amit irántam és a szüleim iránt gyakoroltál, (és arra) hogy olyan jótettet cselekedjek, amely elnyeri tetszésedet, és az utódaimat tedd számomra jobbá! Hozzád fordulok megbánással, és én az alávetők közül való vagyok. Ők azok, akiktől elfogadjuk a legjobb tettüket, és eltekintünk a rossztetteiktől, ők a Paradicsom lakói között lesznek. Igaz ígéret ez, mire ígéretet kaptak” (Korán 46: 15-16)

„És lelkére kötöttük az embernek a szüleivel kapcsolatban – hiszen az édesanyja, legyengülést legyengülésre [halmozva] hordozta őt, és elválasztása (a szoptatástól) két évig tart – hogy legyél hálás irántam és szüleid iránt! Hozzám lesz a visszatérés (a Feltámadás napján). És ha ők ketten arra erőltetnek téged, hogy olyat tégy meg Nekem társnak, amiről nincs tudomásod, akkor ne engedelmeskedj nekik, és legyél jóságos társuk az evilágon!” (Korán 31: 14-15)

Ez az ája engedelmességre utasítja a gyermekeket, addig a határig, amíg a szülő nem kér olyat a gyermektől, ami szembehelyezkedik Allah törvényeivel. Allah küldötte azt mondta: „Nincs engedelmesség egy teremtménynek, a Teremtővel szembeni engedetlenségben.”

Ibn Masz’údra való hivatkozással jegyezték fel, hogy azt mondta: Azt kérdeztem a Prófétától (Allah dicsérje és üdvözítse): Mely cselekedet a legkedvesebb Allah előtt? Azt felelte: „Az imádkozás, annak idejében (elvégezve)”. Azt kérdeztem: És azt követően? Azt felelte: „A szülők iránti jóság”. Azt kérdeztem: És azután? Azt felelte: „Az erőfeszítés Allah útján”

Abú Hurajrára való hivatkozással jegyezték fel, hogy egyszer egy férfi odament a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse) és azt kérdezte tőle: Ó, Allah küldötte, ki jogosult a legjobban arra, hogy jóságos társa legyek? Azt felelte: Édesanyád! Azt kérdezte: Azután kicsoda? Édesanyád! - felelte újból a Próféta, mire a férfi megint megkérdezte: És azután? Édesanyád! - felelte a Próféta harmadszor is. A férfi megkérdezte: Azután kicsoda? Allah küldötte azt mondta: Édesapád!”

Abdullah ibn Amr ibn al-Asz-ra való hivatkozással jegyezték fel, hogy egy alkalommal egy férfi elment Allah prófétájához, és azt mondta neki: Hűségesküt teszek neked arra, hogy kivándorlok Medinába és az erőfeszítésre, mert a magasságos Allah jutalmát kívánom megszerezni. Allah küldötte azt kérdezte: „Hát él-e valamelyik szülőd?”. A férfi azt felelte: Igen, sőt mindketten élnek. Ezután a Próféta azt kérdezte: „És Allah jutalmát kívánod megszerezni?” Azt felelte: Igen! A Próféta azt mondta neki: „Térj vissza hát szüleidhez, és legyél jóságos társuk!”.

Dzsuraidzs története

Volt egy izraelita aszkéta, akit Dzsuraidzs-nak hívtak. Ez az aszkéta önmegtartóztató életet élt, elvonult egy szerzetescellában, és Allah szolgálatának szentelte életét. Egy alkalommal meglátogatta őt az édesanyja. Éppen akkor érkezett hozzá, amikor imádkozott az előírt imádkozásokon felül. Az édesanyja szólította: Ó Dzsuraidzs! Ó Dzsuraidzs! Dzsuraidzs pedig feltette magában a kérdést: Ó Uram! Az édesanyám vagy az imádkozás (a fontosabb)? Majd az imádkozást választotta, édesanyja pedig elment. Ezt követően az édesanyja másodszor, majd harmadszor is olyan időben látogatta meg fiát, és kért volna tőle segítséget, amikor Dzsuraidzs imádkozott. De a harmadik alkalommal, amikor szólította, és a fia nem válaszolt, hangosan azt kívánta mérgében, hogy addig meg ne haljon a fia, amíg össze nem hozza a sors a paráznákkal.
Telt az idő, és Dzsuraidzs-ot megirigyelték egyesek, és úgy döntöttek, hogy próbára teszik azzal, hogy egy gyönyörű parázna nőt küldenek hozzá, hátha képes lesz őt elcsábítani. A parázna asszony több alkalommal is felkereste az aszkétát, és megpróbálta elcsábítani, de amaz ellenállt. Egyszer csak történt, hogy ez a nő paráznaságot követett el egy pásztorral, majd terhes lett tőle. Hogy elvonják a gyanút a pásztorról, azt találta ki, a gyermek Dzsuraidzs-től van, vagyis az aszkétára hárították a bűnt.
Amikor az emberekhez eljutott ez a hír, oda siettek Dzsuraidzs cellájához, és hangosan kiáltottak neki: Te képmutató! Te álszent gazember! És nekiláttak, hogy lerombolják az aszkéta celláját, akit a kormányzó a város közterére vezette elő. Dzsuraidzs odafelé menet elmosolyodott, mivel eszébe jutott édesanyja fohásza. Mielőtt azonban sor került volna a paráznaságért járó büntetésre, kapott egy kis időt arra, hogy imádkozzon. Ekkor „az utolsó szó jogán” magához hívatta a kisgyermeket, és azt kérdezte tőle: Ki a te apád? Mire a csecsemő megszólalt, azt felelte: Az én apám xy, a pásztor! Ekkor felkiáltottak az emberek, és azt mondták az aszkétának: Aranyból és ezüstből fogjuk felépíteni celládat! Ő csupán annyit mondott: Ne tegyétek! Építsétek meg olyanná, amilyen volt, homokból és agyagból! Dzsuraidzs e csoda által megmenekült a büntetéstől, és megtanulta, hogy Allah teljesíti a szülő fohászát, akár gyermekéért akár gyermeke ellen fohászkodik a szülő.

Erre alapozzák a vallásjogi tudósok azon véleményüket, miszerint, ha egy ember nem kötelező, vagyis önkéntes imádkozást végez, és az alatt magához szólítja őt az egyik szülője, akkor abba kell hagynia az imádkozást, és válaszolnia kell a hívásra.

Abú Bakrára való hivatkozással jegyezték fel, hogy Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Vajon ne közöljem veletek a legnagyobb főbűnöket? - mondta ezt háromszor. Azt mondták: Dehogynem! Azt mondta: „Az Allahhal való társítás, és a szülőkkel való engedetlenség”.