A jó végzet – felkészülés a túlvilágra 2011-08-05

2011. augusztus 5. Pénteki szónoklat – Sami al-Hasan seikh szónoklatának összefoglalója

A muszlim embernek fel kell készülnie arra, hogy bármikor elérheti a halál, és nem érezheti biztonságban magát, mert nem tudhatja, Allah mikor szólítja magához. A halál az a kapu, amely az embert elválasztja a túlvilágtól, és amikor bekövetkezik, hirtelen jön, és az ember egyik pillanatról a másikra a túlvilágon találja magát.

Amikor halálesetről hallunk a környezetünkben, ne gondoljuk, hogy csak mások halnak meg, és hogy ez velünk nem fordulhat elő. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mi is halandó emberek vagyunk, és a halál angyalai nemsokára eljönnek miértünk is.

Egyetlen ember sem lehet biztos abban, hogy a mennyei kertekbe kerül. A muszlim ember reménykedik abban, hogy Allah könyörületes lesz vele, de ha valaki minden imádkozását helyesen végzi, böjtöl, zarándokol, adakozik, és minden előírást teljesít, akkor sem nyugodhat meg a szíve teljesen.

Allah küldötte (Béke legyen Vele) azt mondta: „Esküszöm Allahra, Akin kívül nincs más isten, bizony lesz közületek, aki a Paradicsom lakóinak tettei szerint cselekszik, addig, amíg nem lesz több közte és a Paradicsom között egy karnyújtásnál, ám a megírt feljegyzés beigazolódik, és (élete végén) a Tűz lakóinak tettei szerint cselekszik, és oda jut. És bizony lesz közületek, aki a Tűz lakóinak tettei szerint cselekszik, addig, amíg nem lesz több közte és a Tűz között egy karnyújtásnál, ám a megírt feljegyzés beigazolódik, és (élete végén) a Paradicsom lakóinak tettei szerint cselekszik, és oda jut”

Előfordulhat, hogy valaki, akiről azt gondolják az emberek, hogy jó muszlim, mert külsőleg megfelel az iszlám előírásainak, soha sem derül ki róla, hogy titokban, amikor a hívők nem látják, teljesen más emberként él. Hiába minden cselekedete, ha a halál pillanatában nincs szilárd hite. A hívő ember, amikor elbúcsúzik az evilági élettől, Allah megszilárdítja őt hitében, és az iszlám valláson maradva lépi át a halál kapuját.

Allah azt mondta: „Allah megszilárdítja azokat, akik hívők szilárd szóval az evilági életben és a túlvilágon” (Korán 14:27).

Ezért kell folyamatosan tisztítani a szívünket és a szándékainkat, nehogy a titkon elkövetett vétkek, és bűnös szenvedélyek, amelyeket az emberek nem látnak, visszaüssenek a halál pillanatában, és rossz végzetünk legyen. Ez állandó éberséget és készenlétet követel tőlünk muszlimoktól, és emlékeztetni kell magunkat a halálunkra, ugyanis minden ember olyan helyzetben fog feltámadni, amiben meghalt. Aki Allah előtt leborulva hal meg, ilyen helyzetben fog feltámadni, aki pedig bűn elkövetése közben hal meg, például ne adj Isten, részegen, az tántorogva fog feltámadni. A hívő embert halálakor a könyörület angyalai örvendeztetik meg, és örömhírt hoznak neki arról, hogy nincs félnivalója a jövőt illetően, és nem kell szomorkodnia azért amit maga mögött hagy az evilági javakból:

„Bizony, akik azt mondják: Allah az Urunk! - majd egyenesen állnak (engedelmeskednek Allahnak), leereszkednek hozzájuk az angyalok (azt mondván), hogy: Ne féljetek, se ne szomorkodjatok, és fogadjátok az örömhírt a Kertről, amelyre ígéretet kaptatok” (Korán 41: 30).

A Feltámadás Napján a hívőt angyalok fogadják amikor előjön a sírjából, és a Paradicsom felé vezetik őt. A hívő a hatalmas hőségben a Próféta vízmedencéjéből fog inni, és ezután többé nem szomjazik meg. Az angyalok üdvözlik őt amikor belép a Paradicsom kapuján.

A Korán és a prófétai hadíszok bővelkednek azokban a kijelentésekben, amelyek jótettekre ösztönöznek, és segítenek összpontosítani a túlvilági jutalomra. Vannak továbbá olyan jelek, amelyek előrevetítik a halott túlvilági helyét. Például jó jel, ha a muszlim pénteken, Ramadánban hal meg. A muszlimnak tartania kell végzetétől, amelyet senki sem ismer Allahon kívül. Ügyelnie kell arra, hogy engedelmes legyen Urával szemben, és hogy távol legyen a bűnöktől. Fohászkodnia kell Allahhoz, hogy Allah jó végzetet adjon neki, és hogy az iszlám vallás követőjeként haljon meg, ahogyan a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) is fohászkodott: „Istenem! Ó, szívek forgatója (Megváltoztatója)! Szilárdítsd meg a szívemet vallásodon!”