A szent hónapok az iszlámban és a vérontás tilalma 2011-10-14

Sejk Fares Ali Malek Al-Qudaimi szónoklata

A magasságos Allah így szólt: „Bizony, a hónapok száma Allahnál tizenkét hónap, Allah Írásában (a Jól Őrzött Táblán), azon a napon [rendelkezett így] amikor megteremtette az egeket és a földet. Ezek közül négy szent. Ez az igaz vallás! Ne tegyetek hát igazságtalanságot azokban magatok ellen, ám harcoljatok mindannyian a bálványimádók ellen, ahogyan azok is harcolnak ellenetek valamennyien. Tudjátok meg, hogy Allah az istenfélőkkel van” (Korán 9: 36)

Ebben az ájában Allah azt mondta: „Ne tegyetek hát igazságtalanságot azokban magatok ellen”, ami azt jelenti, hogy nem szabad elkövetni sem emberölést, vagy egyéb bűnöket.

A szent hónapok közül három egymás után következik: a Dzul-qi’dah, Dzul-hiddzsah, Muharram; egy pedig különálló: a Radzsab nevű hónap. Az arabok az iszlám előtt tiszteletben tartották ezeket a napokat, nem kezdeményeztek benne harcot, és inkább elhalasztották a kivégzéseket is, hogy ne kelljen vért ontani ezekben a hónapokban, annál is inkább, mert az egymás után következő hónapokban került sor a mekkai zarándoklatra, míg a Radzsab hónap azért volt szent, hogy az év közepén biztonságban meg lehessen látogatni Mekkát.

Előfordult sajnos, hogy egy elkerülhetetlen háború miatt bizonyos években eltolták a szent hónapokat, majd visszaállították. Erre vonatkozik a következő ája: „A szökőhónap [beiktatása] a hitetlenség fokozása, amely által tévelygésbe kerülnek azok, akik hitetlenek. Az egyik évben szabadnak nyilvánítják azt, a másikban megszenteltnek” (Korán 9: 37)

Minden esetre az arabok az iszlám előtt komolyan vették a gyilkosság tilalmát, ebben az időszakban legalábbis, ugyanakkor manapság, sok muszlim országban a diktatórikus és igazságtalan kormányok figyelmen kívül hagyják, hogy a szent hónapokban vagyunk.

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Esküszöm arra, kinek a lelkem a kezében van, hogy az evilág addig nem ér véget, amíg el nem jön egy nap, amikor a gyilkos nem fogja tudni miért ölt, sem az áldozat, hogy miért kellett meghalnia”. A gyilkosságot Allah nem bocsátja meg: „Aki szántszándékkal hívő embert öl, annak a Gyehenna a fizetsége, örökkön ott fog maradni, Allah megharagszik rá, elűzi a kegyelméből és hatalmas gyötrelmet készít elő neki” (Korán 4: 93).

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A hívő ember egészen addig élvezheti a vallás adta szabadságot, amíg tilalmas vérhez nem tapad a keze” (Al-Bukhari). Egy másik hadíszban a következőt mondja Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „A hívő ember megölése hatalmasabb [bűn] Allah előtt, mint az egész világ megszűnése” (Al-Naszái). Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Az első dolog, amelyben Allah ítélkezni fog a Feltámadás napján az emberi vér [kiontása]” (Muszlim). Allah küldötte azt mondta: „Eljön a meggyilkolt embert - belekapaszkodva a gyilkosába – arcából dőlni fog a vér, és azt fogja mondani: Ó Uram! Kérdezd meg őt, miért ölt meg engem?”.

Hatalmas büntetés vár tehát azokra, akik nem okulnak mindebből. Azok a véres kezű diktátorok, akik minden erejükkel ragaszkodnak hatalmuk megtartásához, és ennek érdekében képesek tömegmészárlásokat elkövetni, akár a szent hónapokban, még annyira sem tisztelik a szent hónapokat, mint az iszlám előtt élt bálványimádók, akik nem követték az igaz vallást, mégsem merték megszegni a szent hónapok sérthetetlenségét.

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azonban örömhírt hozott nekünk, muszlimoknak arról, hogy az igazságtalan, erőszakkal hatalomra került vezetők uralkodása nem tart örökké: „A prófétaság annyi ideig lesz közöttetek, amíg Allah akarja, majd felemeli azt, amikor akarja, azután a prófétaság útját járó utódlás (kalifátus) lesz addig, amíg Allah akarja, majd felemeli azt, amikor akarja, majd elragadott királyság lesz […], majd zsarnoki királyság […], majd pedig [újra] a prófétaság útját járó utódlás (kalifátus), amely az embereket a Próféta hagyománya szerint fogja kormányozni…” (Al-Albání)