Tanulságok az Ásúrá kapcsán – Mózes (Béke legyen vele) története 2011-12-09

musaSejk Fares Ali Malek Al-Qudaimi szónoklata

Az Ásúrá (Muharram 10-e) az a nap, amelyen megemlékezünk arról, hogy a magasságos Allah egy ilyen napon megmentette Mózes prófétát (béke legyen vele) és népét az egyiptomi fáraó üldözése és kegyetlenkedése elől, és átvezette őket a Vörös-tengeren, amelynek vizét ketté választott számukra, majd bezárta a fáraóra és seregére, akik mind belefulladtak a tengerbe.

A történet azzal kezdődik hogy a fáraó, aki alattvalóinak egy csoportját, a bevándorlóknak számító izraelitákat rabszolgává tette, nem engedte, hogy gyakorolják vallásukat, üldözte és kényszerítette őket saját kultuszának követésére, amelynek értelmében a fáraót istenséggént kellett imádni.

A fáraó azonban egyik éjszaka rémálmot látott, amelyben egy szikrát látott felvillanni a Sám területén (Levante, vagyis a mai Palesztina) és ez a szikra lángra lobban, elterjed nyugatra és felégeti Egyiptomot. A fáraó magához hívatta a tanácsadóit, akik úgy értelmezték ezt az álmot, hogy hamarosan egy gyermek fog születni Izrael népe közül, aki elveszi a fáraó hatalmát. Erre a fáraó parancsban adta ki, hogy öljenek meg minden izraelita újszülött gyermeket. Először minden évben így tettek, majd a tanácsadói rávették arra, hogy csak minden második évben végezzen népirtást, hogy ne fogyjanak el az izraelita rabszolgák, mert akkor nem lesz, aki szolgálja őket és dolgozik helyettük. Az egyik évben, amikor minden újszülöttet megöltek a fáraó katonái, született egy izraelita kisgyermek, akit Mózesnek neveztek el. Amikor Mózes (béke legyen vele) megszületett, az édesanyja nagyon féltette őt attól, hogy megölik, ezért hallgatott arra az isteni sugallatra, amely azt mondta neki, hogy tegye őt egy kosárba, majd helyezze a Nílusba a csecsemőt hordozó kosarat, és hagyatkozzon Allahra, és nem esik majd bántódása, sőt Allah vissza fogja juttatni hozzá a gyermekét. Mózes (béke legyen vele) édesanyja hatalmas hittel és mély meggyőződéssel felvértezve engedte útjára a gyermekét, annak ellenére, hogy nem tudta hová fogja vinni a folyó. Allah úgy akarta, hogy a kosár épp a fáraó palotájának folyópartjára sodródjon, ahol az udvari szolgák megtalálták a kosarat, a fáraó feleségéhez vitték, akinek megtetszett a csecsemő, megszerette és úgy döntött, hogy saját gyermekéül fogadja. A fáraó végül beleegyezett abba, hogy a palotában maradjon a kisgyermek, ahol gondoskodtak a neveléséről, de nem találtak neki olyan dajkát, aki szoptathatta volna, mert a csecsemő nem fogadta el a szoptató dajkákat. Mózes édesanyja korábban elküldte a lányát, hogy kísérje figyelemmel újszülöttje sorsát. Amikor a lány megtudta, hogy a palotában szoptató dajkát keresnek Mózesnek (béke legyen vele), jelentkezett a palotánál, hogy tud egy asszonyról, akitől a csecsemő biztosan elfogadná a tejet. Elvezette a fáraó feleségét Mózes (béke legyen vele) édesanyjához, aki nagyon boldog volt, mert beigazolódott számára Allah ígérete: visszahozta hozzá szeretett gyermekét. Nem árulta el, hogy a gyermek a sajátja, mert az végzetes lett volna Mózesre (béke legyen vele), és a leánytestvérére nézve is.

Így nevelkedett fel Mózes (béke legyen vele) a fáraó palotájában, a fáraó pedig nem sejtette, hogy nevelt gyermeke lesz az, aki majd elveszi a hatalmát. Amikor pedig Mózes (béke legyen vele) már erős férfivé vált, egy alkalommal megvédett egy izraelita férfit egy egyiptomival szemben, és akaratlanul megölte az egyiptomit, amiért el kellett menekülnie Egyiptomból, és a sivatagot átszelve a midianiták földjén talált menedéket. A midianiták vezére befogadta őt, amiért megvédte a lányait egy csoport otromba pásztortól, és hozzá adta egyik leányát. Mózes (béke legyen vele) egy ideig ott élt közöttük, majd amikor Allah megszólította és prófétának választotta, és elküldte őt Egyiptomba a fáraóhoz, hogy engedje szabadon az izraelitákat, Mózes (Béke legyen vele) útnak indult. Egyiptomba érve csodákat mutatott a fáraónak Allah engedelmével, hogy meggyőzze, őt Allah küldte el hogy hirdesse az egyistenhitet, de a fáraó hajthatatlannak bizonyult, és varázslónak nevezte Mózest (béke legyen vele), majd bolondnak titulálta, és kényszeríteni akarta arra, hogy istenként imádja őt, akárcsak a fáraó népe tette. Amikor nem érte el a célját, felhánytorgatta neki azt, hogy ő nevelte fel, valamint megpróbálta hiteltelenné tenni azzal, hogy gyilkosnak nevezte, mert annak idején véletlenül megölte az egyiptomit.

Allah azonban megmutatta a fáraónak, hogy Mózes (béke legyen vele) nem varázsló, se nem bolond, hiszen olyan csodákat vitt végbe, amit ember nem képes előidézni, valamint olyan érveket sorolt fel, amelyek nem hangozhatnak el egy ostoba embertől. A fáraó tudta a szíve mélyén, hogy Mózes (béke legyen vele) igazat mond, és tudta hogy Isten létezik, és hogy ki az úr a világegyetemben, mégis a fennhéjázása és a hatalom féltése arra vette rá, hogy ne adjon igazat Mózesnek (béke legyen vele), és ne engedje el az izraelitákat, hanem folytassa ellenük a népirtást, az üldözést és továbbra is rabszolgaként dolgoztassa őket a földjén.

Allah ekkor elrendelte Mózesnek (béke legyen vele) hogy induljon népével át a Vörös-tengeren, és a sivatagon az új hazájukba, ahol nem kellett tartaniuk a fáraó üldözésétől, és kegyetlenkedésétől, és ahol háborítatlanul szolgálhatják Allahot, és szabadon gyakorolhatják a vallásukat. A fáraó pedig nem tudta megakadályozni, hogy az izraeliták kivonuljanak Egyiptomból. Utánuk eredt a hadseregével, de a végén belefulladt a katonáival együtt a tengerbe.

Ennek a csodás megmenekülésnek a története korunkban is jelentős tanulságokat hordoz magában, hiszen emlékeztet bennünket arra, hogy Allah nem hagyja magukra az üldözött és elnyomott hívőket, hanem megsegíti és győzelemre viszi őket az igazságtalan, elnyomó zsarnokokkal szemben, akiket lealacsonyít és megbüntet, amiért elkövetik az üldözést és zsarnokoskodást, és amiért fennhéjázóan járnak a földön.

Mózesnek (béke legyen vele) és népének diadalában nem csupán a férfiaknak volt nagy szerepe, hanem a nőknek is. Láthattuk miként hitt Allahban Mózes (béke legyen vele) édesanyja és engedte el gyermekét a folyóba, ami hatalmas és mély hitbizonyságról tanúskodik, illetve Mózes (béke legyen vele) nővérének és a fáraó feleségének a szerepéről sem szabad elfeledkeznünk, hiszen életüket kockáztatva mentették meg Mózest (béke legyen vele) a fáraó kegyetlenkedésétől, és tettek hatalmas szolgálatot a hívők győzelme érdekében.

Fordította: Abdul-Fattah Munif, MME 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink