Aki úgy gondolja, hogy lehetséges Allahra nézve az, hogy megbüntesse közeli szolgáit, és hogy egyenlővé tegye őket ellenségeikkel, annak ellenére, hogy azok jót cselekszenek, és őszinte odaadással szolgálják Őt, az rosszat feltételez Allahról. Az az ember is rosszat feltételez Allahról, aki azt feltételezi, hogy Allah hagyja kárba veszni az ő jótetteit, amelyeket egyedül Allah kedvéért tett, és érvénytelenné teszi azokat, annak ellenére, hogy nem tett olyat, ami ezt okozta volna. Összegzésképpen, aki Allahról olyat feltételez, ami eltér attól, ahogyan Ő jellemezte saját magát, és ahogyan küldöttei jellemezték Őt, az rosszat feltételez Róla.

A magasságos Allah azt mondta a Koránban: „Ó ti, akik hisztek! Kerüljetek sok feltételezést, bizony a feltételezés egy része bűn...”.(Korán 49:12).
Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Ne halljon meg egyikőtök se úgy, hogy közben rosszat feltételez Allahról”.
Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Óvakodjatok a rossz feltételezéstől! Bizony a rossz feltételezés a leghazugabb beszéd, Ne keressétek egymás hibáit, és ne kémkedjetek! Ne vetélkedjetek, és ne irigykedjetek egymásra! Ne gyűlölködjetek és ne fordítsatok hátat egymásnak! Legyetek – ó Allah szolgái – testvérek!” (al-Bukhári, Muszlim)

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) egy alkalommal azt mondta társainak: „Egy olyan ember fog elmenni előttetek, aki a Paradicsom lakói közül való.” Ekkor elment előttük egy férfi az anszárok (a medinai muszlimok) közül, akinek a szakálláról még csöpögött a szertartásos mosdáshoz használt víz, saruját pedig bal kezében tartotta. Másnap a Próféta elmondta ugyanazt, és ugyanaz a férfi ment el előttük, mint az első alkalommal. Harmadnap, megint csak azt mondta a Próféta, amit korábban mondott, a férfi pedig az első állapotához hasonlóan ment el előttük. Amikor felállt a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse), Abdullah ibn Amr ibn Al-’Ász követte a férfit, és azt mondta neki: Összevesztem apámmal, és megesküdtem, hogy három napig nem megyek be hozzá. Ezért ha úgy gondolod, hogy elszállásolnál engem magadnál, amíg le nem telik a három éjszaka, akkor tedd meg. A férfi beleegyezett ebbe. [Abdullah a három nap alatt nem tapasztalt különleges cselekedetet a férfitől]. Abdullah azt mondta neki: Nem láttalak nagy dolgot tenni. Akkor mégis mivel érted el azt, amit Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) mondott? Azt felelte a férfi: Nincs más, mint amit láttál! Ám amikor Abdullah elindult, visszahívta magához a férfi, és azt mondta: Nincs más, mint amit láttál, kivéve, hogy egyetlen muszlim felé sem érzek lelkemben csalárdságot, és nem irigylek senkitől semmi jót, amit Allah adott neki! Abdullah erre azt mondta: Ezzel érted el azt, és ez az, amire mi nem vagyunk képesek. (Ahmad, al-Naszái)

A rossz feltételezés olyan gyanú, ami bizonyíték nélkül jelenik meg a szívben.

A muszlim emberrel szemben elvárás, hogy jót feltételezzen.
Allah azt mondta a Koránban: „Ó, ti akik hisztek, ha erkölcstelen jön hozzátok egy hírrel, akkor bizonyosodjatok meg, nehogy tudatlanul ártsatok egy népnek, s később megbánjátok azt, amit tettetek”. (Korán 49: 6).
Ennek az ájának a kinyilatkoztatási oka, hogy Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elküldte al-Valíd ibn Ukbah-t a Banú al-Musztalak törzs adományainak begyűjtésére. Ő azonban visszatért, és azt mondta a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse): Összegyűltek, hogy harcoljanak ellened! Erre Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elküldte Khálid ibn al-Valídot és megparancsolta neki, hogy bizonyosodjon meg, és ne legyen elhamarkodott. Utóbbi felkerekedett és éjszaka ért a közelükbe, majd őrszemeket küldött, akik mikor visszatértek hozzá, azt mondták neki, hogy e törzs emberei gyakorolják az iszlámot, és hallották is őket, amint imára hívtak, és imádkoztak. Reggelre kelve Khálid (Allah legyen elégedett vele) elment hozzájuk, és számára tetszetős dolgokat látott. Visszament Allah Küldöttéhez (Allah dicsérje és üdvözítse) és közölte vele a hírt, és ekkor Allah kinyilatkoztatta ezt a kegyes az áját. Katádah (Allah legyen elégedett vele) azt mondta, hogy Allah Küldötte ezután mindig azt mondogatta, hogy: „A  megbizonyosodás Allahtól van, a sietség a sátántól”.

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Óvakodjatok a rossz feltételezéstől! Bizony a rossz feltételezés a leghazugabb beszéd. Ne keressétek egymás hibáit, és ne kémkedjetek! Ne vetélkedjetek, és ne irigykedjetek egymásra! Ne gyűlölködjetek és ne fordítsatok hátat egymásnak! Legyetek – ó Allah szolgái – testvérek!” (al-Bukhári, Muszlim)

Allah küldötte megtanította társait arra, hogy jót feltételezzenek az emberekről, és megtiltotta nekik a rossz feltételezést, és gyakorlati tanításban is részesítette őket erről. Egy alkalommal Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elküldte Alit, és két társát egy oázisba, ahol egy asszony levelet készült vinni Mekkába. A levelet Hátib ibn Abi Balta’ah – egy prófétai társ – írta, és a muszlimok Mekka meghódításának terveit árulta el benne a Kurajs törzsnek. Az asszonytól elvették a levelet, és eljutatták a Prófétához , kérdőre vonta őt: Mit jelentsen ez, Hátib?” Ekkor Hátib azt mondta: Ó Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) ne ítélkezz felettem sietve. Én nem tartozom a Kurajs törzs tagjai közé, ám akik veled vannak a Kivándorlók közül, rendelkeznek rokonsággal, akik megvédik Mekkában maradt családjukat, de nekem nincsenek. Ha már egyszer nincs származási kötelék köztünk, szeretett volna a szövetségesük lenni, hogy védelmet biztosítsanak rokonaimnak”. Elmondta, hogy nem hitetlenségből tette, nem állt szándékában elhagyni a hitét, és nem lelt elégedettséget sem a hitetlenségben, a hit követése után.
Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta róla: „Igazat szólt!”. Erre Omar azt mondta: „Engedd, hogy fejét vegyem ennek a képmutatónak!”. Allah küldötte így szólt: „Jelen volt a Bedr ütközetnél! És honnan tudhatod? Lehet, hogy Allah rátekintett a Bedr ütközeten jelenlévő [muszlimokra] és azt mondta: Tegyetek, amit csak akartok, én már megbocsátottam nektek”. Allah erre kinyilatkoztatta ezt az áját: „Ó ti akik hisztek! Ne tegyétek meg az ellenségemet és a ti ellenségeteket közeli baráttá” (Korán 60:1)

Éppen ezért, a muszlim embernek nem szabad az embereket figyelnie, követnie, utánuk kutakodnia, hanem saját magával kell foglalkoznia, saját magát kell jobbá tenni és kijavítani önmaga hibáit.
Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ó, ti azok gyülekezete, akik csak nyelvükkel hisznek, a hit még nem érte el a szívüket: Ne beszéljétek ki a muszlimokat, és ne kutassátok takarnivalójukat, mert bizony, aki kutatja takarnivalójukat, Allah is kutatni fogja az ő takarnivalóját. Akinek Allah kutatja a takarnivalóját, nyilvánosságra hozza mi folyik a házában! (al-Albani)

Ahhoz, hogy jót feltételezzünk az emberekről, nagy erőfeszítést kell önmagunk ellen tennünk, hogy rávegyük magunkat, hiszen a sátán úgy kering az emberben, ahogyan a vér az ereiben.

Kegyes elődeink és a jó feltételezés

Omar ibn al-Khattab azt mondta: Ne feltételezz rosszat egy szó miatt, ami elhagyta hívő testvéred száját, amennyiben találsz rá jó jelentést.

Abu Dudzsánah, amikor halálán volt, arcáról fény sugárzódott. Kérdezték tőle: Miért ilyen fényes az arcod? Azt mondta: „Semmilyen cselekedethez nem ragaszkodtam annyira, mint e kettőhöz: Nem beszéltem olyanról, ami nem tartozott rám, és a szívem mindig tiszta volt a muszlimok felé”.

Bakr ibn Abdullah al-Muzni azt mondta: Vigyázz! Nehogy olyat mondj, ami ha helyes, nem kapsz érte jutalmat, ha pedig tévedsz, vétkezel! Ez pedig a rossz feltételezés testvéredről!

Ibn Szírín azt mondta: „Ha a testvéred felől valamiről értesültél, akkor keress mentséget neki, és ha nem találsz, akkor mondd: Lehet, hogy van olyan indoka, amit nem ismerek.”

A jó feltételezést segítő tényezők:

1. A másik ember állapotába helyezni magunkat, hogy jót kívánjuk neki

2. A legjobb jelentést feltételezni arról, ami elhangzik

3. Mentséget keresni testvéreinknek

4. Távol maradni attól, hogy ítélkezzünk mások szándéka felett

5. Emlékezni a rossz feltételezés, a muszlimok megsértésének, és az öndicséretnek a kártékony hatásaira.

Fordította: Abdul-Fattah Munif, MME