A jótett fogalma az iszlámban - 2012-05-04

2012. május 4. Pénteki szónoklat – Seikh Fares szónoklatának összefoglalója

Az iszlám a törvényei, szabályai és iránymutatásai által olyan muszlim társadalmat kíván létrehozni, amely békés, biztonságos, és nyugalmat sugároz és amelynek tagjai között szeretet, együttműködés és barátság honol, amelyben mindenki együttérez a másikkal, és örömet kíván szerezni testvérének. Az iszlámban ez a cél a vallás szerves részét képezi, és elérése fejében evilági és túlvilági jutalmazást helyez kilátásba.

Tudni kell, hogy az iszlám kiterjesztette a jóság és helyénvaló tettek körét, amely túlmutat az egyén hitéletén. Allah így szólt a Koránban:
„Nem az a jámborság, hogy arcotokat napkelet és napnyugat felé fordítjátok, hanem a [valódi] jámborság [azé], aki hisz Allahban, az Utolsó Napban, az angyalokban, az Írásban, a prófétákban és aki javait – bármily kedvesek is azok néki – odaadja a rokonainak, az árváknak, a szegényeknek, az úton lévőknek, azoknak, akik kérnek és a rabszolgák [kiváltására]; és megtartja az imádkozást, megadja az alamizsnát, és [azoké] akik betartják egyezségüket, ha egyezséget kötnek, és akik türelmesek a nyomorúságban, a bajban és a harci csapás idején. Ők azok, akik igazak és ők az istenfélők” (Korán 2: 177).

Testvéreim!

A muszlim ember megannyi utat talál arra, hogy örömöt szerezzen testvérének, mégha egy jótanáccsal, egy szép szóval, vagy egy mosollyal is. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta egy hadísz szerint:
„A legkedvesebb emberek Allah előtt azok, akik a leghasznosabbak az emberek számára, és a legkedvesebb a tettek közül a Mindenható és Fenséges Allah előtt, az az öröm, amit egy muszlimnak szerzel, vagy ha kiszabadítod egy szorongatott helyzetből, vagy kiegyenlíted a tartozását, vagy csillapítod az éhségét. Kedvesebb számomra muszlim testvéremnek segíteni egy ügyében, mint az, hogy elvonuljak a mecsetemben – a medinai mecsetben – egy hónapon át (Isten imádatával töltve az időt), és aki elhárítja haragját, Allah elleplezi szemérmét (hibáit). Annak, aki visszatartja a dühét – annak ellenére, hogy ha úgy akarná, kitölthetné azt – Allah a Feltámadás napján megelégedéssel fogja megtölteni a szívét. Aki segít muszlim testvérének egy ügyében, amíg az be nem fejeződik, Allah megszilárdítja neki a lábát, azon a napon, amikor összecsuklanak a lábak. A rossz erkölcs úgy rontja meg a cselekedetet, ahogyan az ecet a mézet”. (al-Albání)

A magasságos Allah azt mondta a Koránban:
„Ó ti akik hisztek, hajoljatok meg, boruljatok le és szolgáljátok Uratokat, és tegyetek jót, talán boldogultok” (Korán 22: 77)

Allah szolgái!

A társadalom tagjainak szükségük van egymásra, hiszen az élet viszontagságainak hullámaiban nélkülözhetetlenné válik – az Allahba vetett bizalom mellett – a hittestvérekre és a jó szomszédokra támaszkodniuk. Allah azt mondta:
„Segítsétek egymást a jámborságban és az istenfélelemben, de ne segítsétek egymást a bűnben és az ellenségességben!” (Korán 5:2).

Nincs jelentősebb jámborság, és jóság, mint örömöt szerezni egy nehéz helyzetben lévő muszlimnak. Egy prófétai társ, akit Hakím ibn Hizámnak hívtak, mindig elszomorodott, ha nem találkozott egy rászorulóval. Azt mondogatta: „Ha úgy virradt rám a reggel, hogy nem találtam ajtóm előtt egyetlen rászorulót sem, akkor tudtam, hogy ez a csapások közül való, amelynek elviseléséért Allahtól kérek jutalmazást”.

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A muszlim muszlimnak testvére, nem igazságtalan vele, s nem hagyja cserben. Aki eljár testvérének dolgában, annak Allah is eljár a dolgában, aki pedig valami csapást hárít el egy muszlimról, arról Allah is elhárít egy csapást a Feltámadás napjának csapásai közül. Aki elleplez egy muszlimot, azt Allah is elfogja leplezni a Feltámadás napján”. (al-Bukhárí és Muszlim).

Abdul-Fattah Munif, MME

Vissza a tetejére