A kamatszedés egyik formája: a muszlim ember kibeszélése háta mögött 2012-12-07

2012. december 7. Pénteki szónoklat – Fares seikh szónoklatának összefoglalója

Az iszlámban a másik ember kibeszélése távollétében főbűnnek számít. Allah óva inti a muszlimokat attól, hogy kibeszéljék hittestvérüket: „Ó ti, akik hisztek! Kerüljetek sok feltételezést, bizony a feltételezés egy része bűn, és ne kémkedjetek, és ne beszéljétek ki egymást a távollétben (egymás háta mögött)! Vajon szereti-e egyikőtök halott testvére húsát megenni? Ám irtóztok attól [irtózzatok hát a kibeszéléstől is]. És féljétek Allahot, Allah bizony Kiengesztelődő, Irgalmas”.(Korán 49:12)

Előfordult a történelemben, hogy kényszerhelyzetben, a túlélés érdekében, és az éhhalál elkerülése céljából egyesek emberi húst ettek, hogy meg ne halljanak. Ibn Kathír, a híres történetíró, és Koránmagyarázó közölt egy idevágó történetet a „Kezdet és vég” c. munkájában, miszerint a 462/1070. évben az egyiptomi területeken iszonyatosan felemelkedtek az árak, és szörnyű szárazság és éhínség sújtotta a muszlimok birodalmát, amelynek következtében az emberek [az egyébként tilalmas] döghúst és a kutyák húsát is megették, és a kutya öt aranytallérba került, sőt az elpusztult elefántok húsát is megették. A nagyvezír egy napon, amikor épp leszállt az öszvéréről, az inas pedig nem figyelt az éhségtől való kimerültsége miatt, három személy levágta az öszvért, és megették a húsát. Megbüntették, és felfeszítették őket, ám másnap reggelre már csak a csontjaik maradtak, mert az emberek megették az ő húsukat is éhségükben.

Kétségtelen, hogy ez a szörnyű történet undort kelt minden jóérzésű emberben, de még ennél is szörnyűbb azoknak az esete, akik szükségtelenül, kényszerhelyzet nélkül eszik meg embertársuk húsát, méghozzá azáltal, hogy kibeszélik háta mögött, távollétében. Allah azt mondja: „És ne beszéljétek ki egymást a távollétben (egymás háta mögött)! Vajon szereti-e egyikőtök halott testvére húsát megenni? Ám irtóztok attól [irtózzatok hát a kibeszéléstől is]”.(Korán 49:12).
A Korán itt olyan képet mutat be, amitől a legkeményebb és legkevésbé érzékeny szívű ember is megrendül.

Ezt a gaztettet arabul ghíba-nak nevezik, mely az iszlámban főben járó bűn, és Allahnál hatalmas a büntetése.

Az erényes emberekben undort kelt az efféle cselekmény, és csupán az ostobák esnek ebbe a bűnbe, és ez az erkölcstelen, engedetlen emberek jellemvonása. A magasságos Allah azt mondta: "És ne becsméreljétek egymást, és ne szólítsátok egymást ragadványneveken (gúnyneveken)! Milyen rossz szólítás az erkölcstelenség a hitbe lépés után. Akik nem tanúsítanak bűnbánatot, bizony azok a bűnösök” (Korán 49: 11)

Ez a jellemvonás nem származhat olyan embertől, kinek szíve eltelt a hittel. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: Ó, azoknak gyülekezete, akik nyelvükkel hisznek, de nem lépett a hit a szívükbe! Ne beszéljétek ki a muszlimokat, és ne kutassátok takarni valójukat, mert bizony, aki kutatja takarni valójukat, Allah is kutatni fogja az ő takarni valóját, és akinek Allah kutatja a takarni valóját, leleplezi őt, még ha háza mélyén is van (nyilvánosságra hozza titkait)!” (al-Albáni)

Az emberek könnyelműen kezelik ezt a fajta becsületsértést annak förtelmessége és Allah előtti ocsmánysága ellenére. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A kamatnak hetvenhárom kapuja van: a legkisebb olyan, mintha a férfi az ő anyjával hálna, és a legnagyobb kamat a muszlim háta mögötti kibeszélése magánéletét (családját, hírnevét) illetően”. (Al-Albáni)

A kamatszedés a főbűnök közé tartozik. A muszlim ember soha, semmilyen körülmények között nem számíthat fel és nem fogadhat el kamatot. „Amit kamatra adtok, hogy növekedjen [a vagyonotok] az emberek javaiból, az nem növekszik Allahnál, azonban ami alamizsnát adtok Allah arcát [megelégedését] áhítozván, ők azok akik megsokszorosítják” (Korán 30:39)

A Koránban senki más ellen nem szerepel Allah részéről kezdeményezett háború, csak a kamatot szedők ellen: „Ó ti, hívők! Féljétek Allahot és engedjétek el a fönnmaradt kamatot, ha ti valóban hívők vagytok! Ám ha ezt nem teszitek meg, akkor fogadjátok hírét egy háborúnak Allahtól és az Ő küldöttétől” (Korán 2: 278-279)

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Egy dirhem (ezüst pénzérem) kamat, amelyet tudatosan szed az ember, súlyosabb, mint harminchatszori paráználkodás”.

A kibeszélés a sírbeli élet gyötrelmét eredményezi. Egyszer a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) elment két sír mellett, és azt mondta: „Bizony, ők kínoztatnak, és nem kínoztatnak nagy dolgok miatt! Ami egyiküket illeti, a vizelet miatt (nem tartotta tisztán magát), a másik pedig a ghíba miatt (másokat kibeszélt távollétükben)” (al-Albáni).

Nem csupán az számít bűnnek, ha takarni valót fedünk fel testvérünkről, hanem ha jót mondunk róla, hiszen azzal felmagasztalhatjuk őt, és a gonosz emberekben irigységet válthat ki. Egyszer Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) megkérdezte társaitól: „Tudjátok-e mit jelent távollétben kibeszélni valakit? Allah és a Küldötte tudja – felelték. Azt mondta: „[Azt jelenti] olyasmivel emlegetni a testvéredet, ami neki nem tetszik. Azt kérdezték: „És ha igaz az, amit mondok a testvéremről?” Azt felelte: „Ha benne van az abban, amit mondasz róla, akkor kibeszélted őt, és ha nem igaz, akkor megrágalmaztad őt!” (Muszlim).

Abdul-Fattah Munif, MME