„Aki pedig fél megjelenni az Ura előtt és visszatartja magát a szeszélytől, annak a Kert a lakhelye” (Korán 79: 40-41)

„Ne féljetek hát tőlük, hanem Engem féljetek, ha [valóban] hívők vagytok” (Korán 3: 157)

„Bizony, Allahot a szolgái közül [leginkább] a tudósok félik” (Korán 35: 28)

„Allahhoz meneküljetek hát! Bizony, én világos intő vagyok Tőle, a számotokra” (Korán 51:50)

„Bizony ők mindegyre versengve buzgólkodtak a jócselekedetekben, és hozzánk fohászkodtak áhítozván, és félelemükből, és alázatosak voltak irántunk” (Korán 21: 90)

„És akik megkötik azt, amire nézve Allah megparancsolta, hogy megköttessen, és félik az Urukat és félnek az elszámolás rosszától” (Korán 13:21)

A valódi félelem Allahtól az, ami meggátolja a hívőt attól, hogy áthágja az Allah által megszabott határokat. Sokan állítják ugyanis, hogy félnek Allahtól, cselekedeteikkel azonban ellentmondanak ennek. Például a sátán, Iblísz is hisz, mégis a Pokol-tűzbe kerül, követőivel együtt:

„Mint a sátán, amikor azt mondta az embernek: "Legyél hitetlen!" Miután pedig az hitetlen lett, azt mondta: "Én ártatlan vagyok a te bűnödben. Én félem Allahot, a teremtmények Urát!". Mindkettőjük vége azonban az, hogy a Pokol tüzében lesznek, s benne lakoznak örökké. Ez az igazságtalanok fizetsége” (Korán 59: 16-17)

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Nem lép be a Pokol-tűzbe az a férfi, aki sírva fakadt Allahtól való félelmében, mindaddig amíg a tej vissza nem jut az emlőbe!”

Al-Haszan al-Baszrí mondta: „Félek attól, hogy [Uram] a Pokol-tűzbe helyez engem holnap, és nem vesz rólam tudomást!”

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: Hét féle ember lesz, akiket Allah árnyékban részesít, az árnyékából, azon a napon amikor nem lesz árnyék, csakis az ő árnyéka: „Egy igazságos vezető (kormányzó), és egy fiatalember, aki a Mindenható és Fenséges Allah szolgálatában nőtt fel, és egy férfi akinek a szíve a mecsetekhez kötődik, és két férfi, akik Allahban szerették meg egymást, Őérte gyűlnek össze és Őérte válnak el egymástól, és egy férfi akit magához hívott egy szépséges asszony, ám azt mondta: Én bizony félem Allahot, valamint egy férfi, aki úgy adakozott, hogy nem tudta a bal keze, mit adott a jobb keze, és egy férfi, aki megemlékezett Allahról egyedüllétében, s megeredtek a könnyei” (al-Bukhárí és Muszlim).

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Bizony, én olyat látok, amit ti nem, és olyat hallok, amit ti nem. Nehéz lett (nyikorog) az ég, és jogos, hogy nehéz legyen (nyikorogjon), hiszen nincs benne négyujjnyi hely, amiben ne lenne egy a fejét lehajtó, Allahnak leboruló angyal. Allahra esküszöm, ha tudnátok azt, amit én tudok, akkor keveset nevetnétek, sokat sírnátok, nem éreznétek gyönyört a nőkben az ágyban, és (otthonaitokat elhagyva) kimennétek a sivatagokba és a vadonokba Allahnál menedéket kérve.” (at-Tirmidi)

Oszmán ibn Affán azt mondta, mikor a síroknál szakállát áztatta könnyeivel: „Ha már a Paradicsom és a Pokol-tűz között lennék, és nem tudnám, milyen parancs hangzik el, hogy melyikbe fogok jutni, akkor azt választanám, bárcsak hamuvá lennék, mielőtt megtudnám hová tartok!”

A bűnöktől és hanyagságtól való félelem

Áisa (Allah legyen elégedett vele ) egyszer azt kérdezte a Prófétától (Allah dicsérje és üdvözítse) a következő ájáról: „és akik adják azt, amit adnak, s szívük elszorul a félelemtől, hogy Urukhoz fognak visszatérni” (Korán, 23:60), hogy vajon ők azok, akik paráználkodnak, részegítőt isznak és lopnak, miközben félik a Magasztos Allahot? Azt mondta: „Nem, Abu Bakr lánya! Hanem az, aki böjtöl, adakozik és imádkozik, s közben attól fél, hogy nem fogadtatik el tőle”. (al-Albáni)

Abú Hureira azt mondta élete végén: „Ó Allah, menedéket kérek Nálad attól, hogy paráználkodjak, vagy hogy egy főbűnt kövessek el az iszlámban”. Erre egy ember megkérdezte tőle, hogy ilyen jó erkölcsű hívő mint ő, ilyen idősen, miért fél attól hogy főbűnbe esne? Azt mondta: „Mi lelt téged? Mi adhat nekem biztonságot, miközben Iblísz él!”

Imám al-Ghazáli azt mondta: „Félelem alatt nem nők törékenységét értem, ami által könnyes lesz a szemed, és meglágyul a szíved az intés hallatán, majd hamarosan elfelejted, és visszatérsz a szórakozásodhoz, és játszásodhoz! Ez egyáltalán nem félelem. Aki fél valamitől, az elmenekül attól, és aki vágyik valamire, az felkutatja. Nem fog megmenteni téged, csakis az a félelem, amely megakadályoz téged az ellenszegüléstől, és ösztönöz téged az engedelmességre”.

Fordította: Abdul-Fattah Munif, MME