„De nem! Esküszöm arra, amit láttok, és amit nem láttok. Ez bizony nemes küldött szava!”. Ekkor Omar azt mondta: Ez egy költő! Allah küldötte így olvasott tovább: „Nem pedig egy költőé! Mily kevés a ti hitetek!” Omar ekkor azt mondta: Ez egy jós! „És nem egy jós szava! Mily kevéssé hallgattok az intő szóra! A teremtmények Ura bocsátotta le”. (Korán 69: 38-43). Omar később azt mondta: Ekkor kezdett az iszlám beköltözni a szívembe, de még nem szilárdult meg.

Mielőtt Omar betért volna az iszlámba, Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) így fohászkodott: „Ó Allah! Erősítsd meg az iszlámot valamelyik Omarral a két Omar közül!”

Egy napon aztán, amikor Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) éppen összegyűlt társaival, hogy a Koránt tanítsa nekik, al-Arqam ibn Abi al-Arqam házában, Omar ibn al-Khattáb értesült erről, és nyomban elindult feléjük kardjával. Útközben találkozott egy Naím nevű bálványimádóval, aki megkérdezte tőle: Merre tartasz, Omar? Mohamedet akarom elkapni, hogy megöljem! – felelte Omar. Naím azt mondta: Úgy gondolod, hogy a népe majd békén hagy téged, ha megölöd Mohamedet? Jobban tennéd, ha hazamennél a családodhoz, hogy visszatereld őket a helyes útra, mivel elhagyták vallásodat! Ekkor Omar dühösen testvéréhez Fatimához, és annak férjéhez Szaid ibn Zejdhez sietett.

Khabbáb, a próféta egyik társa éppen a Korán 20. szúráját tanította nekik, amikor megérkezett Omar. Megállt az ajtónál és onnan hallgatta a Koránt, majd bezörgetett. Amikor meghallották Omar hangját, Khabbáb elbújt a ház egyik részében, Fatima pedig elrejtette azt a pergamendarabot, amiből olvastak. Beengedték Omart, aki azt kérdezte: Mi volt ez a hang, amit hallottam? Azt válaszolták: csupán beszélgettünk. Azt mondta: Talán elhagytátok vallásotokat? Azt felelte Szaid: Omar, mit tegyünk, ha az igazság nem a te vallásodban van? Erre Omar rávetette magát és megütötte, majd Fatimát is megütötte, akinek vérezni kezdett az arca. Amikor a dühe alábbhagyott, és látta, mit tett a testvérével, megbánta, amit tett, és elkérte a pergament testvérétől, hogy elolvassa, de Fatima megtagadta annak átadását. Kérte tőle, hogy előbb tisztálkodjon, majd miután megtette, odaadták neki és elolvasta:

„A Könyörületes és Irgalmas Allah nevével. T-H. Nem azért küldtük le hozzád a Koránt, hogy szerencsétlen legyél, hanem emlékeztetőül küldtük annak, aki féli Allahot, leküldött üzenetként attól, aki megteremtette a Földet és a magasságos egeket. A Könyörületes a trónusára helyezkedett” (Korán 20:1-5)

Amikor Khabbáb meghallotta ezt, kijött Omar elé és azt mondta: Omar, remélem, hogy Allah téged jelöl ki arra, hogy kövesd a Próféta hirdetését, hiszen hallottam őt tegnap azt mondani: „Ó Allah! Erősítsd meg az iszlámot valamelyik Omarral a két Omar közül!” Azt mondta Omar: Khabbáb! Vezess engem Mohamedhez, hogy felvegyem az iszlámot.

Khabbáb elvezette őt, Omar pedig bekopogott a házba. Egy férfi kinézett az ajtó résén, s meglátta őt kardjával az oldalán. Visszament a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse) megijedve. Azt mondta: - Allah küldötte! Itt van Omar Ibn al-Khattáb a kardjával! Azt mondta Hamza a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) nagybátyja: Engedd be! Ha jót akar, azt adjuk neki, de ha rosszat, saját kardjával öljük meg!

Azt mondta a próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): Engedd be! Erre beengedték Omart, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) odaállt elé, majd azt mondta neki: „Mi hozott téged ide, al-Khattáb fia? Azt mondta Omar: Allah küldötte! Azért jöttem, hogy higgyek Allahban, és a Prófétájában és abban, ami Allahtól jött!

Mekkából Medinába vándorlása nyilvánosan, a Kurajs törzs szeme láttára történt. Azt mondta róla Ali ibn Abi Tálib: Nem hallottam, hogy valaki a kivándorlók közül rejtőzködés nélkül vándorolt volna ki kivéve Omar. Magához vette kardját, és íját, kezében nyílvesszőt tartott, majd Kurajs szeme láttára megkerülte hétszer a Ka'bá-t, imádkozott, majd azt kiáltotta: Aki azt akarja, hogy megsirassa őt az anyja, árvák legyenek a gyerekei, és özvegy legyen a felesége, az harcoljon velem e völgy mögött!

Tanulságok Omar iszlámra térésének történetéből

Nem szabad lemondani és elveszíteni a reményt egyetlen személlyel kapcsolatban sem.
Bölcsen kell az iszlámra hívni az embereket.
A Korán hatalmassága.
Az iszlám ismertetés nem csak férfiak, hanem a nők feladata is.
A tudás jelentősége az iszlám világközösség (Ummah) életében.
A fohász fontossága.
El lehet követni egy kisebb hibát, ha azzal távol tartunk egy súlyos hibát.

Fordította: Abdul-Fattah Munif, MME