Mohamed prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) érte rágalom, aki kiemelkedő ranggal bír a magasságos Allahnál, és akinek a Koránban Allah dicsérettel illette a beszédét: „Ő (Mohamed) nem kénye-kedve szerint beszél”. (Korán 53: 3).
Allah dicsérte küldötte elméjét: „A társatok nem tévelyedett el, se nem tért le a helyes útról!” (Korán 53: 2).
Allah dicsérte küldötte látását: „Nem tért el a tekintet és nem lépte túl a határt” (Korán 53: 17).
Allah dicsérte a Küldött égi társát (Gábriel angyalt): „A nagy erejű (angyal) tanította őt arra (a Korán)” (Korán 53: 17).
Allah dicsérte Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) erkölcsét: „És te bizony fenséges erkölccsel bírsz” (Korán 68: 2).
Allah szélesre tárta Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) keblét, valamint magasra emelte hírnevét és emlékét: „Nem tártuk-e ki neked a kebled, és vettük le rólad a terhed, ami görnyesztette hátad, és emeltük fel az emlékedet?” (Korán 94: 1-4).
A Korán következőképpen jellemezte Allah küldöttét (Allah dicsérje és üdvözítse): „Bizony eljött már hozzátok egy küldött magatok közül, nehezen viseli reátok nehezedő gondot, ügyel reátok, a hívők iránt kíméletes és irgalmas”. (Korán 9: 128).
Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) üzenete általános, minden embernek szóló üzenet, amely az előző vallások helyébe lépett:
„És nem küldtünk el téged, csakis örömhírhozóként és figyelmeztetőként minden emberhez, ám a legtöbb ember nem bír tudással” (Korán 34: 28).
„És nem küldtünk el téged, csakis könyörületként a Teremtmények számára” (Korán 21:107)
Bármennyire is szeretnék az ellenségeskedők és a gyűlölködők lealacsonyítani az ő rangját, erre képtelenek lesznek, mert a muszlimok szeretete töretlen küldöttük iránt, akinek szeretete által kívánnak Allahhoz közelebb kerülni, és akivel találkozni szeretnének a Feltámadás napján.
A tudósok szerint az emberek két okból lázadnak fel: amikor ellátásuk kerül veszélybe, és amikor a szentségeket éri támadás. Ennek tudható be az a reakció, amely történt az arab népek részéről. Amellett, hogy elítéljük ezt a gyalázkodást, tudnunk kell, hogy olyan módon kell kifejeznünk tiltakozásunkat, amely megegyezik Allah küldöttének (Allah dicsérje és üdvözítse) a hagyományával, gyakorlatával. Nem szabad a tiltakozást, és a haragot rombolással és gyilkossággal kifejezni, ezért mert Allah küldötte megtiltotta ezeket. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Aki megöl egy szerződésest, az nem fogja megérezni a Paradicsom illatát, pedig negyven év járásnyi távolságából is érezni” (hiteles hadísz).
Az iszlám vallás része, hogy tiszteljük és szeretjük Allah összes küldöttét és prófétáját, és elítéljük, hogy bármely égi vallást, vagy prófétát gyalázzák. Kulturáltan kellene tiltakozni, és nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy indítványozzanak az ENSZ-nél olyan nemzetközi törvényeket, amelyek megtiltják az égi vallások, és próféták megsértését.
A történtekért azonban nekünk muszlimoknak kell bocsánatot kérünk Allah küldöttétől (Allah dicsérje és üdvözítse). Bocsánatot kell kérnünk tőle, amiért nem képviseltük megfelelően az iszlám vallást, és eltértünk Allah küldötte hagyományától, és életmódjának követésétől, és így megalázott állapotba kerültünk, és ezzel lehetőséget adtunk az iszlám ellenségeinknek arra, hogy gyalázzák Prófétánkat, és hogy hazugságot állítsanak becsületes és tisztességes életéről.
Kötelességeink Allah küldötte iránt:
1. Engedelmeskedni Allah küldöttének.
A magasságos Allah azt mondta: „Engedelmeskedjetek Allahnak és a Küldöttnek, talán könyörületben részesültök” (Korán 3: 132). Egy másik ája így szól: „És amit a küldött ad nektek az vegyétek át, amitől pedig eltilt, annak vessetek véget” (Korán 7: 59).
Az a muszlim, aki engedelmeskedik Mohamed prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse), az a Teremtő Allahnak engedelmeskedik. Allah azt mondja: „És aki engedelmeskedik a Küldöttnek, az Allahnak engedelmeskedik” (Korán 4: 79).
Allah óva intette a muszlimokat attól, hogy engedetlenek legyenek: „Óvakodjanak hát azok, akik eltérnek az utasításától, nehogy kísértés érje őket, vagy fájdalmas büntetés” (Korán 24: 63)
2. Kifejezni az Allah küldötte iránti szeretetet.
Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Nem hisz [teljességgel] egyikőtök sem, amíg nem leszek kedvesebb számára családjánál, vagyonánál és a gyermekeinél, a vagyonánál, és minden embernél”.
Omar ibn al-Khattáb azt mondta Allah küldöttének: „Allahra mondom, Te vagy a teremtmények közül a legkedvesebb számomra, kivéve saját magamat”. Erre Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Nem Omar, amíg nem leszek kedvesebb számodra még önmagadnál is”. Omar ekkor elhallgatott, majd azt mondta: „Ó Allah küldötte! Allahra mondom, kedvesebb vagy számomra saját magamnál is”. Most már igen, Omar! – mondta Allah küldötte.
Sokan állítják azt, hogy szeretik Allah küldöttét, de vajon hogyan fejezhető ki?
Allah küldötte iránti szeretetünket elsősorban azáltal fejezzük ki, hogy megadjuk neki a tiszteletet, és illemtudóan beszélünk róla: „Ó ti hívők! Ne helyezzétek magatokat Allah és a küldötte elé, és féljétek Allahot! Allah a mindent halló és mindent tudó”. (Korán 49: 1)
Allah küldötte szeretetét azonban nem elegendő hangoztatni, és illemtudóan beszélni róla. A szeretetet a gyakorlatban is bizonyítani kell, ami leginkább a neki való engedelmesség útján érhető el: „Mond (ó Mohamed): ha szeretitek Allahot, akkor kövessetek engem” (Korán 3: 31). Az engedelmesség alatt pedig azt érjük, hogy teljesítjük Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) utasításait, és tartózkodunk az általa megtiltott dolgoktól: Allah azt mondta: „Nem lehet egyetlen hívőnek sem hívő asszonynak – ha Allah és a küldötte már döntöttek egy ügyben – hogy választásuk legyen abban” (Korán 33: 36). Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Nem hisz egyikőtök sem, amíg a kénye-kedve nem követi azt, amivel eljöttem”.
Miért engedelmeskedünk Allah küldöttének? Engedelmeskedünk neki, mert csak olyat parancsol meg a muszlimoknak, ami jó számukra, és csak olyat tilt meg, ami rossz nekik. Az engedelmesség az út a Paradicsomba, hiszen Allah küldötte azt mondta: „Az egész közösségem a Paradicsomba kerül kivéve az, aki visszautasítja. Aki engedelmeskedik nekem, az a Paradicsomba kerül, aki pedig ellenszegül nekem, az visszautasítja (a Paradicsomot)”.
Történetek
Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) egyik medinai társa egy nap felkereste a Prófétát, és azt mondta neki, hogy időnként eljön hozzá, csak azért, hogy egy pillantást vessen rá, annyira szerette őt. Sokszor eszébe jutott, hogy a Próféta is ember, aki egy napon meg fog halni, és ő is meghal, de a Feltámadás napján Allah küldötte bizonyára a Paradicsom legmagasabb helyén lesz, ő azonban más szinten lesz a Paradicsomban. Elsírta magát, és azt mondta, hogy lehetséges, hogy nem fogja látni, csak az evilágon, mivel a túlvilágon Allah küldötte a Paradicsom legmagasabb szintjén lesz, ő azonban a legalacsony szinten lesz, ha bejut a Paradicsomba.
Allah küldötte elhallgatott. A magasságos Allah ekkor kinyilatkoztatta a következő áját: „És azok, akik engedelmeskednek Allahnak és a Küldöttnek, együtt lesznek (a Paradicsomban) azokkal, akiket Allah a jótéteményében részesített: a próféták, az igazak, a vértanúk, és a jóravalók közül. Milyen jó társak ezek!” (Korán 4: 69).
Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elmondta ezt az örömhírt a társának, és megnyugtatta, hogy ha engedelmeskedik Allahnak és küldöttének, akkor ott lesz vele a Paradicsomban, az ő társaságában.
Egy másik alkalommal Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) egyik társa vizet hozott neki, hogy megmosakodhasson az imádkozáshoz. Allah küldötte azt mondta: „Ó, Rabí'a! Kérj tőlem bármit!” Rabí'a nagyon szerette Allah küldöttét (Allah dicsérje és üdvözítse), de nem kért tőle sem vagyont, sem hatalmat, hanem azt mondta neki: Azt kérem tőled, hadd lehessek a társaságodban a Paradicsomban! Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta neki: „Vajon nem kérsz valami mást?”. Rabí'a azt felelte: Nem kérek semmi mást! Allah küldötte ekkor azt mondta: „Segíts engem magaddal szemben azzal, hogy gyakran leborulsz Allah előtt”
Abdul-Fattah Munif, MME