Egy alkalommal odament egy férfi a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse) és azt kérdezte tőle: „Ó, Allah küldötte, ki jogosult a legjobban arra, hogy jóságos társa legyek?” Azt felelte a Próféta: „Édesanyád!” Azt kérdezte: „Azután kicsoda?” Azt felelte: „Édesanyád!”, mire a férfi megint megkérdezte: „És azután?” A Próféta harmadszor is azt felelte: „Édesanyád!” A férfi ekkor megkérdezte: „Azután kicsoda?” Allah küldötte azt mondta: „Édesapád!” (Imám Muszlim jegyezte fel)

Az édesanya az, aki kitartóan tűrte a terhet, fáradságot és nehézséget, amely a várandósággal, majd a szüléssel és a szoptatással, majd később a gondoskodással és a neveléssel járt. Allah így szólt: 

„És lelkére kötöttük az embernek szüleivel való szép [bánásmódot]. Az anyja elviselhetetlenül hordozta őt, és elviselhetetlenül hozta őt a világra – és a terhességtől az elválasztásig [legkevesebb] harminc hónap van – amikor pedig eléri ereje teljét, és eléri a negyvenedik évét, azt mondja: Uram! Ösztönözz engem arra, hogy hálás legyek a kegyedért, amit irántam és a szüleim iránt gyakoroltál, (és arra) hogy olyan jótettet cselekedjek, amely elnyeri tetszésedet!” (Korán 46: 15)
„És lelkére kötöttük az embernek a szüleivel kapcsolatban – hiszen az édesanyja, legyengülést legyengülésre [halmozva] hordozta őt, és elválasztása (a születéstől) két évig tart – hogy legyél hálás irántam és szüleid iránt! Hozzám lesz a visszatérés (a Feltámadás napján). És ha ők ketten arra erőltetnek téged, hogy olyat társat állíts nekem, melyről nincs tudásod, akkor ne engedelmeskedj nekik, és legyél helyénvaló társuk az evilágon!” (Korán 31: 14-15)

Az édesanya iránti jó bánásmódnak kimagasló a jutalmazása, és a legfontosabb kötelezettségek közül való, sőt az istenfélelemhez és az Allah megelégedését kiváltó cselekedetekhez tartozik. Az édesanyával szépen kell bánni legyen szó beszédről avagy tettekről, és engedelmeskedni kell neki mindaddig, amíg nem utasít olyanra, ami Allahhal szemben engedetlenség.

Szépen kell vele beszélni, és örömöt kell okozni neki, le kell venni a terhet a válláról, és ha már idős, beteg és gyenge, nem szabad bosszankodni emiatt, és tehernek érezni őt, vagy durván beszélni vele. Ne legyünk önteltek és ne tévesszen meg minket az, hogy fiatalabbak, vagy esetleg tanultabbak és műveltebbek vagyunk édesanyánknál, és ne emeljük magunkat föléjük rangunk miatt. Édesanyánk az, aki fohászkodik értünk, Allah pedig azonnal elfogadja értünk mondott fohászát.

Gondoljunk tehát arra, hogy egy napon mi magunk is megöregszünk gyermekeink közt, és szükségünk lesz a jóságukra. Ha jóságosan bánunk a szüleinkkel, akkor hatalmas jutalmazásban és jótetteink megtérülésében lesz részünk.

A szülőkkel való jó viszony és bánásmód jelentőségét mutatja, hogy számos Korán idézetben az istenszolgálattal együtt van megemlítve. A magasságos Allah azt mondta:

„És elrendelte Urad, hogy ne szolgáljatok mást, csupán Őt és [bánjatok] szépen a szülőkkel! Ha pedig egyikőjük, vagy mindkettejük eléri nálad az idős kort, akkor ne mondd azt nekik, hogy „fúj”, ne utasítsd el durván őket, és mondj nekik helyénvaló beszédet! És engedd alá számukra az alázatosság szárnyát a könyörületességből (fakadóan), és mondd: Uram, könyörülj rajtuk, miként ők gondoskodtak rólam kiskoromban!” (Korán 17: 23-24)

Ibn Omar látott egyszer egy férfit, aki nyakába vette az édesanyját, miközben körbejárta vele a Kábát. Ez a férfi megkérdezte Ibn Omart: „Hogy látod, megháláltam neki [amit tett értem]?” Azt felelte neki: „Még egy szülési fájdalmát sem! Azonban jót tettél, Allah pedig a kevés [jótettért] sok jutalmat ad neked”  

Aki azonban ellenszegül édesanyjának, a Feltámadás napján a magasságos Allah nem tekint rá, és nem fogadja el tetteit. Ibn Omarra hivatkozva jegyezték fel, hogy Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) így szólt: „Hárman vannak, akikre Allah nem tekint a Feltámadás napján: Aki engedetlen szüleivel szemben, aki alkoholfüggő, és aki felhánytorgatja az adományát annak, akinek adja”

Abú Bakrára való hivatkozással jegyezték fel, hogy Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Vajon ne közöljem veletek a legnagyobb főbűnöket?” A kérdést háromszor is elismételte. Azt mondták: „Dehogynem!” Azt mondta: „Az Allahhal való társítás, és a szülőkkel való engedetlenség”.

Az édesanya iránti jóság ösztönös dolog, amit Allah helyezett el az ember lelkiismeretébe, és a próféták egy kiemelkedő jellemvonása, akik fohászkodtak Allahhoz édesanyjukért és szüleikért.
Noé próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Uram! Bocsáss meg nékem és a szüleimnek és annak, aki hívőként lépett a házamba, és a hívő férfiaknak és a hívő nőknek!” (Korán 71: 28).
Ibráhím próféta (béke legyen vele) így fohászkodott: „Urunk! Bocsáss meg nekem és a szüleimnek és a hívőknek, azon a napon mikor bekövetkezik az elszámoltatás!” (Korán 14: 41)

Az iszlám akkor is megköveteli a jóságosságot, és a szép bánásmódot a szülőkkel szemben, ha nem követik az iszlám vallást. Aszmá, Abú Bakr leánya (Allah legyen velük elégedett) azt mondta: „Eljött hozzám édesanyám – amikor még bálványimádó volt – Allah küldötte életében. Megkérdeztem Allah küldöttétől: „Eljött hozzám az édesanyám, hogy kérjen tőlem valamit. Tartsam-e vele a kapcsolatot? Azt felelte: „Tartsd a kapcsolatot édesanyáddal” (al-Bukhárí és Muszlim)

Abú Hurajra (Allah legyen vele elégedett) édesanyja bálványimádó volt, és egyszer sértő szavakat mondott a Prófétára. Abú Hurajra elment a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ó Allah Küldötte, az iszlámra hívtam édesanyámat, de ő nem fogadta el. Ma is erre hívtam őt, de ő sértő szavakat mondott rád. Olyat hallottam tőle, amit gyűlölök. Fohászkodj hát Allahhoz, hogy vezesse édesanyámat az igaz útra! Erre Allah Küldötte felemelte a kezét, és azt mondta: „Ó Allah! Vezesd Abú Hurajra édesanyját az igaz útra!”. Abú Hurajra azt mondta: És kérd Allahtól, hogy tegyen engem és anyámat kedvessé a jámbor muszlimok számára. Amikor hazatért, édesanyja éppen fürdött és ezt mondta: „Abú Hurajra, várj egy kicsit!”. Amikor ajtót nyitott, kendő volt a fején és azt mondta: „Tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah és tanúsítom, hogy Mohamed Allah küldötte.”

Abdul-Fattah Munif, MME