Ez volt az első bűn, amellyel engedetlenséget követtek el a mennyekben Allahhal szemben: amikor Iblísz irigy lett Ádámra, és Allah utasítása ellenére sem borult le előtte:

„Bizony mi teremtettünk titeket, majd formát adtunk nektek. Aztán azt mondtuk az angyaloknak, hogy boruljanak le Ádám előtt, s leborultak, kivéve Iblísz, aki nem volt a leborulók között. [Allah] azt mondta: 'Mi akadályozott meg téged abban, hogy leborulj, amikor megparancsoltam?' Azt mondta: 'Én jobb vagyok, mint ő! Engem tűzből teremtettél, s őt agyagból teremtetted'” (Korán 7: 11-12).

Az irigység volt az első bűn, amellyel engedetlenséget követtek el Allahhal szemben a földön is: amikor Ádám fia, Káin irigy lett Ábelre:

„Recitáld el (Ó Mohamed) nekik Ádám két fiának (Ábelnek és Káinnek) a történetét, az igazság szerint. Amikor áldozatot mutattak be mind a ketten, s az egyikőjüktől elfogadtatott, és nem fogadtatott el a másiktól. Azt mondta (Káin): Bizony, meg foglak ölni téged! Azt mondta (Ábel): Allah csak az istenfélőktől fogad el (felajánlást). Ha kinyújtod felém a kezed, hogy megölj engem, én nem fogom kinyújtani a kezem feléd, hogy megöljelek. Én bizony félem Allahot, a teremtmények Urát” (Korán 5: 27-29)

Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Óvakodjatok az irigységtől! Bizony az irigység úgy eszi meg a jótetteket, ahogyan a tűz eszi meg a tűzifát!” (Abu Dáúd)

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Felütötte fejét az előttetek élt népek betegsége: az irigység és a gyűlölet. Ez a lenyíró, és nem arról szólok, ami a hajat nyírja le, hanem ami a vallásosságot. Arra esküszöm, akinek lelkem a kezében van: nem mentek a Paradicsomba addig, amíg nem hisztek, és nem lesztek hívők addig, amíg nem szeretitek egymást. Ne mondjam el, mi fogja azt biztossá tenni számotokra? Terjesszétek magatok között a köszöntést” (al-Tirmidhi)

Allah Küldötte azt is mondta: „Ne szakítsátok meg egymással a kapcsolatot, ne fordítsatok hátat egymásnak, ne gyűlölködjetek egymással, és ne irigykedjetek egymásra! Legyetek testvérek, ahogyan Allah utasított titeket!” (Muszlim)

Az irigység meghatározása: Gyűlölni más személy Allah kegyeiből való részesülését, és remélni annak megszünését. Ha csupán azt kívánja az ember, hogy ugyanolyan kegyben részesüljön mint másvalaki, az nem irigység, főként ha valaki muszlim testvérének jócselekedetét kívánja.

Allah küldötte azt mondta: „Nem szabad irigyelni [más helyzetét] kivéve két esetben: Akkor, ha Allah vagyont adott egy embernek, aki az igazság útján költi el, és abban az esetben, ha Allah bölcsességet adott egy embernek, aki aszerint hoz ítéletet és megtanítja azt az embereknek” (al-Bukhárí és Muszlim).

Az evilági dolgok tekintetében azonban nem helyénvaló azt kívánni, ami másoknak adatott:

„Ne kívánjátok azt, amivel Allah egyeseket közületek előnyben részesített másokkal szemben. A férfiaknak megvan a részesedésük (a fizetségük) abból, amire szert tettek és a nőknek is megvan a részesedésük (fizetségük) abból, amit szereztek. És kérjetek Allahtól az Ő kegyéből! Bizony, Allah minden dologról tud” (Korán 4: 32)

Kárún (Kóré) története is bizonyságul szolgál e tekintetben:

„Bizony Kárún Mózes népéből való volt, de igazságtalanul bánt velük. És annyi kincset adtunk neki, hogy kulcsait alig bírta el egy csapat erős férfi. Emlékezz arra, amikor népe azt mondta neki: 'Ne örvendezz, Allah bizony nem szereti az örvendezőket' […] Azt mondta [Kárún]: A nálam lévő tudás által jutottam hozzá. Vajon nem tudta, hogy Allah nemzedékeket pusztított el előtte, akik erősebbek voltak nála az erejüket tekintve? […] S előállt népe elé az ő pompájában. Azt mondták azok, akik az evilági életet akarják: 'Ó, bár nekünk lenne az, mi megadatott Kórénak! Lám! Övé a hatalmas szerencse.' És azt mondták azok, kiknek megadatott a tudás: 'Jaj nektek! Allah viszonzása jobb annak, ki hisz és jót cselekszik, ám azt csak az állhatatosak nyerik el [...]és elnyelettük a földdel őt [Kárúnt] és házát” (Korán 28: 76-81)

Allah azt mondja a Koránban: „Mondd: Menedéket keresek a hajnalhasadás Uránál, annak gonoszságától, amit teremtett, és a sötétséget hozó [éjszaka] gonoszsága elől, és a csomókba fújó [boszorkányok] gonoszsága elől, és az irigy gonoszsága elől, amikor irigykedik” (Korán 113. szúra)

Ezzel a szúrával kapcsolatosan mondta Ibn al-Qajjim: „Vedd szemügyre, hogy a magasságos Allah az „amikor irigykedik” kifejezéssel leszűkítette az irigy ember gonoszságát, mert előfordulhat, hogy irigykedik ugyan az ember, azonban képes elrejti azt, és semmilyen formában nem okoz általa kárt, sem szívében, sem beszédével sem a keze által, habár lelkében érez valamit abból, mégsem nyilvánít ki testvére felé, csupán olyat ami Allahnak kedves. Ettől senki sem mentesül, csakis az akit Allah megvéd”

Egy muszlim ember nem kívánhatja, hogy a másik meg legyen attól a kegytől fosztva, amiben Allah részesíti, és nem becsmérelheti azt az embert, továbbá mindent megtesz azért, hogy leküzdje és eltávolítsa az irigység érzését a szívéből, mert nem kíván fellázadni Allah akarata ellen, hiszen elfogadja, hogy a magasságos Allah azt árasztja el kegyeivel, akit akar.

Az irigység valójában csak annak árt, aki irigykedik, hiszen Allahnak mindenről tudomása van, és az igazságtalan cselekedet utoléri azt, aki megcselekedte. Allah azt mondja a Koránban: „A rossz cselvetés csupán azt veszi körül, aki annak birtokosa (aki szőtte)” (Korán 35: 43)

Al-Máwardi úgy tartotta, hogy az irigységnek három oka lehet: az irigyelt személy iránt táplált gyűlölet; azon eredmény elérésére való képtelenség, amelyet az irigyelt személy ért el; olyan keggyel vagy erénnyel való rendelkezés, amellyel kitűnik az irigyelt személy.

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Bizony, Allah kegyeinek vannak ellenségei”. Azt kérdezték: Kik ők, ó Allah küldötte? Azt mondta: „Akik irigykednek az emberekre azért, amit Allah adott nekik az Ő jótéteményéből” (al-Tabarání)

Az iszlám azonban szeretetre és hittestvériségre tanít. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) mondta: „Nem teljes a hite annak, aki nem szereti a testvérének azt, amit magának szeret” (al-Bukhári, Muszlim). Az irigy ember sajnos sosem kívánja a hittestvérének azt, amit magának kíván. Ellenkezőleg, az irigy ember azt kívánja a hittestvérének, hogy meg legyen fosztva a jótól.

Ha azonban valakinek a szívébe beleivódik az irigység, és azt kívánja, hogy az irigyelt ember elveszítse azt a jót, amiben részesült, valamint becsméreli őt és azt kívánja, hogy helyette csak ő részesüljön abból a dologból, nos ebben az esetben fellázad Allah akarata ellen, és bűnt követ el.

Az irigység Allah elrendelésének kifogásolása, hiszen az irigykedő személy elégedetlen Allah döntésével, megkérdőjelezve annak igazságosságát, valamint Allah kegyességét egyes emberek iránt, megkérdőjelezve azt, hogy megérdemelték Allah kegyeit. A magasságos Allah azt mondta:

„Vajon ők osztják el Urad könyörületét? Mi osztottuk el közöttük megélhetésüket az evilági életben, és felemeltük némelyüket a többiek fölé, hogy egyikük a másikból hasznot vegyen, és Urad könyörülete jobb, mint amit összegyűjtenek” (Korán 43: 32)

Seikh Ibn Tejmijja azt mondta: „Az irigység azt jelenti: utálni azt, amit Allah másnak adott a jóból, akkor is, ha az illető nem kívánja azt, hogy a másik meg legyen fosztva attól. Az irigység valójában Allahhal való szembeszegülés, hiszen az irigy ember azt hiszi, hogy az irigyelt nem érdemli meg azt, amit kapott, pedig Allah azt árasztja el kegyeivel, akit akar.”

Az irigység valójában olyan jellemvonás, amely nem illik a muszlimhoz, ezért a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) óva intette a muszlimokat ettől, és úgy fogalmazott, hogy a hívő emberben nem lehet együtt a hit és az irigység: „Nem találkozhat a hívő lelkében a hit és az irigység”. (Ibn Habbán).

Egyszer megkérdezték Allah Küldöttét (Allah dicsérje és üdvözítse) arról, hogy az emberek közül ki a legjobb. Azt válaszolta: „Minden igazmondó, kisöpört szívű” Azt mondták (a társai): Tudjuk mit jelent az igazmondó, de mit jelent a kisöpört szívű? Azt válaszolta: „[A kisöpört szív] az istenfélő, tiszta szív, amelyben nincs bűn, igazságtalanság, gyűlölet, sem irigység.” (Ibn Mádzsah)

Fordította: Abdul-Fattah Munif, MME