Ibn Radzsab megemlítette, hogy a kegyes elődeink Ramadánt követően hat hónapon át fohászkodtak azért, hogy Allah elfogadja a cselekedeteiket, és majd hat hónapon át azért, hogy megéljék a következő Ramadánt.

Alí ibn Abí Tálib azt mondta: „Legyetek jobban elfoglalva a cselekedet elfogadásával, mint magával a cselekedettel! Vajon nem hallottátok Allah ezen mondását: „Allah bizony az istenfélőktől fogad el [jótetteket]” (Korán 5: 27).

A magasságos Allah azt mondta a Koránban: „Akik megadják azt, amit adnak, miközben szívük elszorul a félelemtől, hogy Urukhoz fognak visszatérni” (Korán, 23:60).

Áisa (Allah legyen elégedett vele ) azt kérdezte a Prófétától (Allah dicsérje és üdvözítse) az ájában szereplő emberekről: „Vajon ők azok, akik paráználkodnak, részegítőt isznak és lopnak, miközben félik a Magasztos Allahot?” Azt mondta Allah küldötte: „Nem, Abú Bakr leánya! Hanem az, aki böjtöl, adakozik és imádkozik, és közben attól fél, hogy nem lesz elfogadva tőle”. (al-Albáni)

A böjthónap bár véget ért, az istenszolgálatok ezzel nem érnek véget. A Mindenható Allah nem csupán a Ramadán Ura, hanem Ő a mindenség Ura, így minden időben, minden nap és minden hónapban egyformán szolgáljuk Őt. Allah azt mondta: „Szolgáld Uradat, míg el nem jön a bizonyosság” (Korán 13: 99); „Válaszoljatok Uratok [hívására], mielőtt el nem jön egy olyan nap, amely nem tartható vissza Allahtól, és azon a napon nem lesz számotokra menedékhely” (Korán 42: 47)

Megkérdezték egy korai elődünket arról, hogy mi a véleménye azokról az emberekről, akik elvégzik az istenszolgálatokat Ramadánban, és nagy erőfeszítéseket tesznek e hónap alatt, ám ha befejeződik Ramadán, akkor elhagyják azokat. Azt válaszolta: „Rossz emberek, akik Allahot csupán Ramadánban ismerik!”

Egy másik pedig azt mondta: „Aki úgy böjtöl Ramadánban, hogy közben azt mondja magában, hogy ha elmúlik Ramadán, újra engedetlen lesz Allahhal szemben, annak vissza van utasítva a böjtje, és a sikerhez vezető kapu bezáródik az orra előtt”

A Ramadánt követő ünnepnapok az ünneplés, az öröm és a boldogság kinyilvánításának időszaka. Ilyenkor gyakran említjük a Mindenható Allahot, és visszaemlékezünk a könyörületesség havának gyönyörű és felemelő pillanataira, a legszebb éjszakákra, hálát adva Allahnak, amiért képessé tett minket a böjtre, és a böjt általi megtisztulásra. Mindemellett megéljük a hittestvérekkel és a rokonsággal való kapcsolattartás örömét, az irántuk érzett szeretet megerősítését, és a kapcsolatok megújulását.

Ez a nap ünnep és öröm, a mindenható Allah kizárólag a muszlimokat részesíti benne. Nincs nagyobb öröm a hívő szolga öröménél, amikor teljesíti Allah előírásait. Allah azt mondja a Koránban: „Mondd: Allah kegyének és az Ő könyörületének, ennek örüljetek, ez jobb mint amit összegyűjtenek [az evilági mulandóságokból” (Korán 10:58)

Joggal örülhetnek a muszlimok, hiszen Allah elvezette őket az Igaz útra, megérhették Ramadán hónapot, és végig böjtölhették azt, továbbá megajándékozta őket az Ő könyörületével és megbocsátásával, valamint megszabadította őket a Pokol-tűztől.

A Ramadánt követően ugyanakkor az öröm mellett sajnálatos módon az iszlám világban történő véres események miatt szomorúság is érte a muszlimokat. Az egyiptomi katonai diktatúra ellenes tüntetéseket könyörtelenül feloszlatták, a Kairóban és más városokban elkövetett emberiség elleni bűntetteknek, aminek több száz halottja, és több ezer sebesültje van, amelyek a műholdas csatornák közvetítenek, és könnyet fakasztanak minden ép szívvel rendelkező ember szemében. Nem vitás, hogy az arab ország hadserege fegyverét saját népe ellen fordítja az általa képviselt kormányzat megtartása érdekében.

A történelem sokszor megismétli önmagát, hiszen az elkeserítő helyzetben lévő egyiptomiak állapota emlékeztet minket a korai hívők megpróbáltatásaira. Az egyiptomi hadsereg úgy viselkedik, mint annak idején az Uhudi csatában a mekkai bálványimádók, akik ki akarták irtani a muszlimokat, és még a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) is megsebesült. A Mindenható Allah akkor így bátorította a vereségből hazatérő muszlimokat: „És ne lankadjatok, és ne szomorkodjatok, hiszen ti vagytok a felülkerekedők, ha valóban hívők vagytok” (Korán 3: 139)

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta egy alkalommal társainak, hogy sok lesz a hardzs (nyugtalanság, zavargás) az ítélet napja előtt. Egy társa megkérdezte tőle, hogy mi a hardzs, ő pedig azt mondta: „A hazudozás, és a gyilkolás”. Megkérdezték tőle: Vajon több lesz a gyilkosság, mint most? Azt mondta: „Nem a hitetlenek megölése által, hanem azáltal, hogy egymást ölitek, olyannyira, hogy a szomszéd megöli majd szomszédját, a testvérét, a nagybátyját, és az unokatestvérét”. Azt mondták: „Magasztaltassék Allah! Észnél leszünk-e? Azt felelte: „Nem, azoknak lesz elvéve az esze, akik abban az időben élnek majd, és azt gondolja majd egyikőtök, hogy igaza van, miközben nincs igaza [...]” (Ahmed jegyezte fel, al-Albání hitelesnek ítélte)

Allah azt mondta a Koránban; „Allah megígérte azoknak, akik hisznek közületek, és jótettet cselekszenek, hogy helytartóvá teszi őket a földön, ahogyan azokat is helytartóvá tette, akik előttük voltak, és hatalmat ad nekik arra, hogy gyakorolják vallásukat, amelyet kiválasztott számukra, a félelmüket pedig felcseréli biztonságra” (Korán 24: 55).

Minden ép szívű, jóérzésű muszlim ember együtt érez testvéreivel, és osztozik fájdalmukban. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A hívők szeretetükben, könyörületességükben, és együtt érzésükben hasonlatosak a testhez: ha egy szerve panaszkodik, akkor a test egésze álmatlansággal és lázzal válaszol” (Al-Bukhári és Muszlim).

Ahhoz azonban hogy megváltozzon ez a helyzet, amely más muszlim országokat is érint, többet kell tenni, mint az együttérzés. Allah azt mondta a Koránban: „Bizony, Allah nem változtat egy nép helyzetén, amíg nem változtatnak azon, ami magukban van”. (Korán 13:11)

Vissza kell tehát térnie a muszlim umma (világközösség) tagjainak Allahhoz, és közeledni kell hozzá, valamint össze kell fogniuk egymással, meg kell élniük a hittestvériséget, továbbá az iszlámra kell nevelni a gyermekeket.

Fordította: Abdul-Fattah Munif, MME