Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Allah angyalai kiterjesztették szárnyukat a Sámra (Szíriára)”. (al-Albání). Allah küldötte azt is mondta: „Ó Allah, áldd meg a Sámunkat (Szíriát), Ó Allah, áldd meg a Sámunkat (Szíriát)!” (al-Bukhárí)

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) így szólt: „Ha a Sám lakói romlottak lesznek, akkor semmi jó nem lesz bennetek! Egy csoport a közösségemből győzelemre lesz segítve az emberekkel szemben, és nem fog nekik ártani az, aki cserben hagyja őket, amíg az Óra el nem jön!” (Al-Tirmidzi)

Szíriában jött létre az iszlám birodalom első székhelye, Medina után, ahol Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) számos társa vetette meg a lábát a hódításoknak köszönhetően, és uralkodók sokasága követte egymást, akik jó viszonyt alakítottak ki nem muszlim alattvalóikkal, akiknek biztosítva volt vallásszabadságuk, és jogaik semmiben sem sérültek. A muszlimok igazságosan bántak szomszédaikkal, és nagylelkűen bántak velük. Szíriából áradtak ki az iszlám tudományok első sugarai, és olyan neves tudósok, mint al-Navaví, al-Izz ibn Abdul-Szalám, Ibn Tajmijjah, és Ibn Kathír, mind Damaszkuszban születtek, vagy ott éltek.

Sajnálatos módon évszázadok elmúlásával megváltozott a helyzet, és a Sám már nem az a Sám amely előzőleg volt. Az igazságosság és biztonság már a múlté: az ellenségek kiszakítottak belőle egy részt, az életkörülmények nehézzé váltak, sokan kirajzottak és külföldön telepedtek le az igazságtalanság és a politikai meghurcolások következtében. A palesztinok szenvedése mellett sajnálatos módon megjelent a szírek szenvedése is, és mindkét terület vérzése nagy fájdalmat okoz az Umma (a muszlimok világközössége) szívében.  
Olyan időszak köszöntött be, amely megsemmisítő csapást jelentett az értékekre. Az ország kormányzója hűtlenül kezelte népének kormányzását, és megszegte kötelességét, és elherdálta országának vagyonát és a népében rejlő képességeket. Az ország hadserege, amely az ellenséggel szemben kellene, hogy megmutassa erejét, nem várt módon fegyverét saját népe ellen fordította, és olyan dolog történt, amelyet senki el nem tudott volna képzelni: Az ellenség nagyobb könyörületet tanúsít időnként, mint a népét gyilkoló szír állam hadserege. Olyan nők és gyermekek, akik még csak követ sem emeltek fel ellene tiltakozásul, rakéták és lövedékek áldozatai lettek, és betemették őket saját otthonaik rájuk roskadó épületei. Nem külső ellenség tette ezt velük, hanem az, aki azt állította hogy feléleszti az arab nemzetet, és megvédelmezi!       

Reménykedünk, hogy ez a rémálom véget ér egyszer, és Allah választ ad a fohászokra. Allah azt mondta a Koránban:

„Allah ura az Ő ügyeinek, ám a legtöbb ember nem tudja.” (Korán 12:21)

A hatalmas pusztítás amely mély sebet vájt az Umma testében, együttérzésre sarkallta a muszlimokat, és a Sám panaszára az egész Umma összefogott, a muszlimok tudatukra ébredtek, a mecsetekben felemelkedett a fohászkodó emberek fohászának hangja, és mélyen fekvő érzelmek kerültek újra felszínre a muszlimokban. A megpróbáltatások között sokan visszataláltak vallásukhoz.

A mindenható Allah igazságos és bölcs, okkal rendelte el ezen megpróbáltatást. A csapás megkülönböztethetővé tette az igazmondókat a hazugoktól, és kiderült, hogy ki az, aki cserben hagyja népét, és ki az aki kitart mellette. A próbatétel által tisztulunk meg és emelkedünk fel.  Csüggedésre és szomorkodásra pedig semmi ok, hiszen Allah azt mondta:

„És ne lankadjatok [az ellenséggel szemben], és ne szomorkodjatok [az Uhudi vereség miatt], és ti vagytok a felülkerekedők, ha valóban hívők vagytok.” (Korán 3: 139)

Egy másik ájában pedig azt mondta:

„Ha Allah győzelemre visz titeket, akkor nincs, aki legyőzhetne benneteket! Ám ha magatokra hagy titeket, akkor ki lenne az, aki győzelemre vinne benneteket, miután Ő [magatokra hagyott]? Allahra hagyatkozzanak hát a hívők!” (Korán 3: 160)

A megoldás tehát az Allahra való hagyatkozásban, a türelemben és a kitartásban rejlik:

„Ha sebesülés ér titeket, nos érte már hasonló sebesülés az [ellenséges] népet is. Ezeket [a jó és kevésbé jó] napokat forgandóvá tesszük az emberek között, hogy Allah tudván tudhassa kik azok, akik hisznek, és hogy vértanúkat válasszon közületek. Allah bizony nem szereti az igazságtalanokat.” (Korán 3: 140)

„Forduljatok segítségért Allahhoz és legyetek türelmesek, a föld bizony Allahé, annak adja örökül, akinek akarja a szolgái közül, és a [jó] végkifejlet a hívőket illeti meg” (Korán 7: 128)

A Sám az föld, ahol a keresztesek és a tatárok is fel lettek tartóztatva, és az a föld, ahol a végső csatában el lesz pusztítva a hazug messiás (al-maszíh al-daddzsál). Ezért minden bizonnyal az Ő közeli emberei fognak győzelmet aratni e földön:

„Bizony elküldtünk előtted küldötteket a népükhöz, majd világos bizonyítékokkal érkeztek hozzájuk, azután pedig bosszút álltunk azokon, akik bűnt követtek el, és kötelességünk volt támogatni a hívőket” (Korán 30: 47)

„Bizony, már elhangzott a szavunk küldött szolgáink felé, hogy győztesekké lesznek téve, és a mi seregünk lesz a felülkerekedő” (Korán 37: 171-173)

„Mi bizony megsegítjük küldötteinket és azokat, akik hisznek az evilági életben és azon a napon is, melyen felállnak a tanúk (az Ítélet napján). Azon a napon az igazságtalanok bocsánatkérése nem lesz a hasznukra, átok és a legrosszabb lakhely jár nekik” (Korán 40: 51-52)

Ti hívők!

A csapás elhárítására várakozni istenszolgálat, az Allah könyörületéről való lemondás azonban főbűn. A hívők nem borúlátók, hanem bizakodók, bíznak abban, hogy hamarosan véget érnek a nehézségek és meg vannak győződve arról, hogy az igazságtalanoknak vége szakad. Allah így szólt:

„Ne siettesd őket (a pusztulásukat), bizony [már] csak [néhány napot] számolunk nekik” (Korán 19: 84)    

Abdul-Fattah Munif, MME