Mit küldünk előre 2014-03-28

Al-Sabai Abdulghani szónoklatának összefoglalója 2014. 03. 28.

Ez egy történet, amiről úgy tartják, hogy valóban megtörtént. Volt egy király, aki palotát építtetett, és azt nagyon szép módon feldíszítette, a leghozzáértőbb építészeket hozatta, hogy a lehető leggyönyörűbb módon építsék fel ezt a palotát. Miután befejezték, összehívta az embereket, hogy meglátogassák, és azt mondta a katonáinak, hogy ha valaki észrevesz rajta valami hibát, akkor azonnal javítsák ki.

Az emberek elkezdték körbe járni a palotát, hogy hibát keressenek benne, végig néztek mindent, de nem találtak semmilyen hibát, csak gyönyörködtek a szépségében. Jöttek egymás után és mind azt mondták, hogy semmilyen hibát nem találtak. Jött egy távoli országból egy ember, akin látszott, hogy messziről jött. Ő is körbe járta a palotát, és mikor már ki akart menni az épületből, azt mondta, két hibát találtam benne. Ekkor elrendelték a vészhelyzetet, és azt mondták, hogy a király nagyon elégedetlen lesz, ha valóban van bármilyen hiba. A férfit elvitték a királyhoz, aki megkérdezte, hogy milyen hibát talált benne. Azt felelte az ember: Ez a palota azért hibás, mert elfog jönni egy nap, amikor elpusztul ez az épület, lerombolják vagy összedől, és a másik hiba, hogy aki ennek a palotának a birtokosa, az ő számára is elfog jönni egy nap amikor meghal.
Ekkor a király elsírta magát, és emlékeztette magát a helyzetére, és arra, hogy milyen lesz a végkimenetele, és arra is, hogy mennyire hanyag volt. Ezért azt mondta az embereknek:
- Mutassatok nekem egy olyan palotát, amely sose fog összedőlni, és aminek a tulajdonosa se fog soha meghalni.
Azt mondták neki: Ó király, ez az evilági életben soha nem lesz lehetséges, de a Paradicsomban lehetőség lesz rá.

Vannak emberek, akiket megtéveszt az evilági élet, és azt gondolják, hogy ez az a föld, ahová az ember teremtetett, de a történet emlékeztet bennünket arra, hogy az iszlám vallás tudósai tárgyalták azt a kérdést, hogy az a Paradicsom, ahonnan Ádám kiűzetett, az lesz-e a túlvilági Paradicsom vagy két különböző Mennyországról van szó (tehát ahonnan Ádám kiűzetett és ahová – insá Allah – a Feltámadás Napján kerülünk). A tudósok többsége arra a megállapításra jutott, hogy ez ugyanaz a Mennyország, ahova majd visszakerülünk. Tehát az eredeti a helye a hívőknek a Paradicsom, és az evilági élet, a Föld, csak egy átmeneti hely. De a Paradicsomba jutás nem megy könnyedén, hiszen ép hitre, helyes istenszolgálatra, jó erkölcsre van szükség, és Allahról is jót kell feltételeznünk ahhoz, hogy a Mindenható Allah a Paradicsomot adja nekünk. Allah azt mondja a Koránban:

„Ó népem, ez az evilági élet csupán olcsó holmi, és a túlvilágon van az igazi szálláshely. Aki rosszat tesz, az nem kap fizetségül csak annyit, amennyit tett, és aki jót tett – akár férfi és akár nő, és hívő volt –, azok bekerülnek a Paradicsomba, és számadás nélkül fognak ellátást kapni ott.” (Korán 4:124)

Számos példát találunk Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) és a társai életéből, hogy mennyire önfeláldozók voltak, és mennyi sok áldozatot és jó cselekedetet tettek annak érdekében, hogy elnyerjék a Paradicsomot: Amikor a Mekkából kivándorló muszlimok Medinába érkeztek, nem volt vizük, tehát vízre volt szükségük. Volt egy medinai ember, akinek a birtokában egy vízforrás volt, és Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta ennek a férfinek: „Ha eladod, akkor a Paradicsomban fogsz kapni helyette egy forrást”. Azt mondta a férfi: Ó Allah Küldötte, nincs nekem más forrásom (evilágon), nem tudom megtenni ezt. Ennek a híre eljutott Oszmán ibn Affanhoz, aki megvásárolta harmincötezer ezüstpénzért a forrást, ami akár több milliárd forint is lehet mai áron, majd oda ment Allah Küldöttéhez, hogy megkérdezze: „Kapok-e én ezért a vízforrásért egy forrást a Paradicsomban?” Azt mondta Allah Küldötte: „Igen.” Azt mondta Oszmán ibn Affan: „Nos én megvásároltam, és a muszlimok javára szánom.”

Sok olyan Korán ája van, ami mind alátámasztja azt, hogy aki visszatartja az anyagi javait, mivel egyébként adakozhatna, akkor a vagyona elvész. Aki viszont a túlvilágra előreküldi (eladakozza) Allah megelégedéséért, az viszont fogja látni a túlvilágon és nem fog elveszni. Azt mondja a Mindenható Allah:

„Ám aki átlépi a határt és az evilági életet részesíti előnyben, nos a Pokol tüze az a szállás hely, viszont aki fél az Ura előtt állni számadásra, és megtiltja a lelkének a kényt-kedvet, bizony annak a Paradicsom lesz a szállás helye.” (Korán 79:37-41)

„Bizony akik hisznek és jótetteket cselekednek, ők a legjobbak a teremtmények közül, az ő fizetségük Uruknál édenkertjei lesznek, amelyek alól folyók folynak, örökké ott lesznek, megelégedik velük Allah, és ők is megelégednek Vele, ez jár annak aki féli az Urát.” (Korán 97:7-8)

Látjuk, hogy Allah mit helyez kilátásba a Koránban, és milyen volt a példája a Prófétának és társainak.

A múlthéten történt, hogy a közösségünkben meghalt két egymást követő napon egy-egy testvérünk. Már elkezdték szervezni a temetésüket. De nagyon kevés olyan ember van, akit a Föld hiányolna, hogyha meghalnának. A Föld nem veszít semmit, ha eltávozik valaki innen. Ha valaki részt akar venni a jótékonykodásban, akkor részt vesz, ha nem, akkor más fogja az ő helyét betölteni, és valaki mást felhasznál majd Allah a jó cél érdekében, tervének megvalósításában. Vagy felszállunk arra a hajóra, vagy más száll fel helyettünk, de a hajó megy. A kérdés az, hogy részt veszünk e benne mi, vagy sem. Volt olyan a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) társai közül, akinek a halála kozmikus változásokat idézett elő. Például amikor a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse) egyik legközelebb álló társa, Szaad ibn Muad meghalt, akkor a Könyörületes Allah trónja beleremegett. Nem akármilyen emberről van szó. Szaad olyan személy volt, akit az egész népe Medinában nagyra tartott, megbecsült és nagy tiszteletben állt, aki a vallását nagyon komolyan vette, amit Allah elvárt azt teljesítette, amit megtiltott attól távol tartotta magát, Allah útján erőfeszítéseket tett, küzdött, ha harcról volt szó, az éjszakáit virrasztással töltötte és Koránt olvasott, és kész volt egész vagyonát eladakozni. A Banu Kuraida törzs elleni háborúban megsérült, és ennek a sérülésnek következtében meghalt, és ekkor mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse), hogy az ő halála miatt megremegett Allah trónusa.
Úgy szól a hadísz, hogy amikor az emberek vitték a holttestét, kísérték az temetőig, a képmutatók gúnyolódtak. Amikor vitték a hordágyat azt mondták: „Milyen könnyűnek találtatik, milyen könnyű a súlya.” Ezt gúnyolódásból mondták, mintha ő nem nyomna sokat a latban. Allah Küldötte ezt megtudta, és azt mondta: „Azért volt könnyű, mert az angyalok is vitték ezen az úton.”
Vannak olyan emberek, akiknek a halála veszteség, vagy legalábbis a Mindenható Allah, az angyalok és a muszlimok is szomorúak. De ha olyanvalaki hal meg, aki nem tett semmit a testvéreiért, nem hagyott igazi nyomot, nem küzdött Allahért, azt nem hiányolják, azért nem szomorkodnak. Azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Van olyan ember, akinek a halála számára könnyebbséget hoz, és van, akinek a halála másoknak hoz megkönnyebbülést.”

Az előbbi végre elhagyja az evilági életet, amiben sok megpróbáltatás és sok nehézség volt, és ez megkönnyebbülés neki. Az utóbbi, ha meghal, az emberek örülnek, vagy legalábbis megkönnyebbülnek, hogy Allah végre megszabadította őket tőle. Melyik csoportba akarunk tartozni? Mindenkinek el fog jönni az a nap, hogy rólunk mondják, hogy meghaltunk. Vajon veszteségnek fogják érezni az emberek, vagy nem? Volt-e értékünk Allahnál vagy sem? Nem az az értékes ember, aki sokáig él, vagy sok pénze, sok gyermeke van, hanem kizárólag azok a tettek teszik értékessé az embert, amik jót és javulást hoznak a környezetünkben. A jó ember tevékenysége túlmutat saját magán, nem csak magával foglalkozik, hanem másoknak is segít, áldozatot hoz értük, javító szándékkal tanácsot ad, részt vesz abban, hogy másoknak is levegye a terhet a válláról. Természetesen mindennek az alapja a hit és az istenfélelem, mert Allah ezeket a tetteket csak akkor értékeli, ha az Ő arcáért (megelégedéséért) cselekedtünk.

Azt mondta a Mindenható Allah, amikor ezekről az emberekről beszél:
„Ők olyanok, akik versengetek a jó cselekedetekben, és fohászkodtak Hozzánk reménykedve (jutalmazásban) és félve (büntetéstől), és istenfélők voltak.”
(Korán 21:90)

Azt mondta a Mindenható Allah, amikor Jézusról (béke legyen vele) beszélt a Koránban:
„És engem áldottá tett bárhol is legyek, és elrendelte nekem az imádkozást és adakozást ameddig csak élek.”
(Korán 19:31)

Tehát a Mindenható Allah Jézust (Allah dicsérje és üdvözítse) példává tette, hiszen áldottá tette, mert bárhová ment segített, áldást adott az embereknek. Allah azt mondja a Koránban Mohamed Prófétáról (Allah dicsérje és üdvözítse):
„Mohamed Allah küldötte, és akik vele vannak, szigorúak a hitetlenekkel szemben, de könyörületesek egymás között, láthatod, hogy meghajolnak és leborulnak, és így keresik Allah jótéteményét és a megelégedését, jelük az arcukon van a leborulás nyomától, ez az ő példázatuk a Tórában, és az Evangéliumban az a növény, amely előhozza a hajtást, majd pedig ez a hajtás megerősödik felnő és kiegyenesedik, és tetszetős ez a földművesek számára.” (Korán 48:29)

Azt mondja a Mindenható Allah:
„Aki jótettet cselekszik legyen akár férfi akár nő, ha hívő akkor szép életben részesítjük őt, és legjobb cselekedetei szerint fogjuk őket megfizetni.” (Korán 16:97).

Tehát az evilágon és a túlvilágon is. Az evilágon megelégedés lesz a szívében a hívőknek, hiszen megelégszik azzal, amit Allah adott, a túlvilágon pedig ott van a Paradicsom.