Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Az én közösségem olyan, mint az eső: nem lehet tudni, hogy vajon az első nemzedékek között vagy az utolsó nemzedékek között van-e jó.” (at-Tirmidi)
A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) nyilvánvalóvá tette, hogy minden korban léteznek olyan muszlimok. akik jóságos és jóravaló emberek. Ez a hadísz alátámasztja azt is, hogy muszlim hittestvéreinkről kötelesek vagyunk jót feltételezni, mivel ha bármely nemzedékben, minden korban vannak olyan muszlimok akik jóravalók, akkor mindenképpen jót kell feltételeznünk testvéreinkről.

A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ha azt mondja egy férfi: Elkárhoznak az emberek! – akkor ő a legelkárhozottabb közöttük” (Muszlim). Az kárhozik el leginkább, aki rosszat feltételez muszlim hittestvéreiről, és általánosítva kijelenti róluk, hogy semmi jó nem származik tőlük.

Az iszlámban a helyes magatartás e téren az, amit a következő Korán-ája tesz világossá:

„Van közöttük olyan, aki megrágalmaz téged az adományok (elosztásával) kapcsolatban. Ha ők is kapnak belőle, akkor elégedettek, ám ha nem kapnak belőle, akkor haragszanak. Bárcsak megelégednének azzal, amit Allah és a Küldötte adott nekik és azt mondanák: „Allah elegendő számunkra! Allah a kegyéből fog majd adni nekünk, és a Küldötte is. Mi bizony Allah [közelsége, jutalma] után vágyakozunk” (Korán 9:58-59)

A rossz feltételezés már-már a főbűnök közé tartozik, hiszen rengeteg kár származik belőle. A Magasságos Allah azt mondta a Koránban:

„Ó ti, akik hisztek! Kerüljetek sok feltételezést, bizony a feltételezés egy része bűn...” (Korán 49:12).

Allah tehát utasítást adott a legtöbb feltételezés elkerülésére, nehogy rossz feltételezéshez vezessen. Allah így szólt:

„És akik bántják a hívőket és hívő nőket, anélkül hogy bármi [rosszat] tettek volna, azok hatalmas bűnt és vétket vettek magukra.” (Korán 33:58)

A muszlim embernek nem szabad az embereket figyelnie, követnie, utánuk kutatnia, hanem saját magával kell foglalkoznia, hogyan tenni magát jobbá és hogyan tudja kijavítani saját hibáit. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta:

„Ó ti, azok gyülekezete, akik csak nyelvükkel hisznek, a hit még nem érte el a szívüket: Ne beszéljétek ki a muszlimokat, és ne kutassátok takarnivalójukat, mert bizony, aki kutatja takarnivalójukat, Allah is kutatni fogja az ő takarnivalóját. Akinek Allah kutatja a takarnivalóját, [annak Allah] nyilvánosságra hozza, mi folyik a házában!” (al-Albáni)

A jó feltételezés nem csak egyes muszlimok iránt kell, hogy megnyilvánuljon, hanem muszlim családok, csoportok, muszlim közösségek, pártok, társadalmak, mozgalmak iránt is. Bármilyen csoportot, bármilyen közösséget alkotnak a muszlimok, akár kicsit akár nagyot, akár egyedül egy személyben tekintünk a muszlimokra, mint egyénekre, akár mint csoportokra, mindenképpen jót kell feltételezni.
Az alaptalan, rossz feltételezésből nagy vita, veszekedés, széthúzás keletkezhet, amely a család és a közösség kettészakadását eredményezheti. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Óvakodjatok a rossz feltételezéstől! Bizony a rossz feltételezés a leghazugabb beszéd. Ne keressétek egymás hibáit, és ne kémkedjetek! Ne vetélkedjetek, és ne irigykedjetek egymásra! Ne gyűlölködjetek, és ne fordítsatok hátat egymásnak! Legyetek – ó Allah szolgái – testvérek!” (al-Bukhári, Muszlim)

Omar kalifa, amikor beszédet intézett a muszlimokhoz, óva intette őket a rossz feltételezésről: „Ne feltételezzetek a testvéretekről rosszat, egy olyan szó miatt, amely elhagyta a száját, miközben találsz jó kifogást számára.”
Bármilyen pletykát is hallunk másokról, amíg nincs meggyőző bizonyítékunk arról, hogy valóságról és nem kitalációról van szó, nem szabad róluk ítélkeznünk és rosszat feltételeznünk. Keressünk inkább mentséget testvéreinknek. Azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Keress testvérednek akár hetven kifogást”.

Történt, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) elé vezettek egy muszlim férfit, akit több alkalommal ittas állapotban találtak Medinában. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) megparancsolta, hogy büntessék meg az alkoholfogyasztásért. Amikor már sokadjára vezették a Próféta elé, volt olyan a társai között, aki azt mondta: „Allah átkozza meg, nem szégyelli magát, hogy ilyen sokszor elő kell vezetni őt?” Ekkor a Próféta afelé a férfi felé fordult, aki átkozta az embert azt mondta: „Ne átkozzátok, mert szereti Allahot, és a Küldöttét”. Ha átkozzuk és sértegetjük azt, aki elkövet egy rosszcselekedetet, ahelyett hogy segítenénk neki a bűnbánat megtartásában, akkor csupán azt érjük el, hogy még megátalkodottabb emberré válik.

Volt egy Szerí al-Szakafí nevű kegyes elődünk, aki azt mondta: „Egy napon azt mondtam: Hála Allahnak! - és folyton bocsánatot kérek Allahtól, hogy ezt mondtam. Megkérdezték tőle: Magasztaltassék Allah! Azt mondod „Hála Allahnak” és bocsánatot kérsz miközben ez egy istenemlegetés? Azt felelte: Igen. Azt kérdezték tőle: Hogy lehet ez? Azt mondta: Történt egyszer, hogy a városban tűzvész pusztított, és eljött hozzám egy férfi, aki azt mondta, hogy a piacon minden bolt elpusztult, kivéve az ő boltja. Ekkor azt mondtam: Hála Allahnak! Utána gondolkodtam, és rájöttem arra, hogy örvendeztem, amiért épségben maradt a boltom, de megfeledkeztem a többi emberről. (Ez azt jelenti, hogy nem érdekelte az, hogy a testvérei tönkrementek.) Ezért úgy gondolok erre a napra, mint egy csapásra, mivel ezt mondtam, s nem pedig azt, hogy „nincs erő sem képesség, csak Allah által” és „Allahé vagyunk, és Allahoz fogunk visszatérni”. Úgy gondolta, hogy az efféle viselkedés bűnbánatot kíván.

Érzékenynek kell lennünk a muszlim testvéreinket érő problémák, háborúk, nehézségek, éhínségek láttán, és fohászkodnunk kell értük. Senki sem marad megpróbáltatás nélkül, ezért ahogy mi is szeretnénk, hogy jót feltételezzenek rólunk, tegyük mi is ezt és fohászkodjunk egymásért. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) idején, ha valakinek baja esett, mindenki együtt szomorkodott vele, és ha öröm érte, akkor mindenki vele együtt örült.

Ugyanakkor emlékezzünk arra, hogy Allahról is jót kell feltételeznünk. Ha elvégezzük az istenszolgálatainkat, és igyekszünk Allahnak tetsző módon élni, akkor azt kell Allahról gondolnunk, hogy megkönyörül rajtunk, és bejutunk a Paradicsomba. Nem szabad Allahról rosszat feltételezni. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Egyikőtök se haljon meg úgy, hogy rosszat feltételez Allahról!” Hiszen a Mindenható Allah könyörülete hatalmas, megbocsátása pedig végtelen.

Abdul-Fattah Munif, MME