Atá ibn Abi Rabáh tudós élete és istenfélelme - 2014-04-25

Seikh Fares pénteki szónoklatának összefoglalója

A szónoklat az istenfélő és lelkiismeretes vallástudóst mutatja be, amely nagy jelentőségű és aktuális téma manapság. Az iszlám nagyra becsült vallástudósa, 'Atá ibn Abi Rabáh a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) társainak nemzedékét követő nemzedék tagja volt, és a hidzsra huszonhetedik évében született, Oszmán, a III. kalifa idején.

Kimagaslott kortársai közül vallásjogi ismereteit és tudását, istenfélelmét és erényességét illetően, soha sem aludt a Mekkai Nagymecset falain kívül. Olyan tudósoktól tanult, akik a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse) a társai voltak, mint például Abdullah ibn Omar és Abdullah ibn Abbasz, de hallgatta Abu Huraira leckéit is, illetve tanult Aisától, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) feleségétől is. Mekkában betöltötte a mufti tisztségét, tehát vallásjogi tanácsokat, rendeleteket adott ki Abdullah ibn Abbasz halála után. Amikor Abdullah ibn Omar Mekkában járt, és kérdésekkel keresték fel őt, azt mondta: Ó Mekka lakói, miért gyűjtitek össze elém a vallási kérdéseiteket, holott közöttetek van 'Atá ibn Abi Rabáh.

Tudták róla, hogy olyan tudós volt, aki minden esetben a Korán, és Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) hagyományai alapján mondta ki vallásjogi véleményét. Nem akart sem hatalmat, sem hírnevet szerezni magának, sőt semmilyen vagyont vagy valami evilági portékát, hanem egyedül Allah megelégedését kívánta elérni. A Mindenható Allah pedig rengeteg embernek tette hasznossá 'Atá tudását, legyen szó a szakavatott tudósokról, avagy a kézművesekről. Száz évet élt, és életét a tudásszerzéssel és a jótettekkel töltötte. Kevesen ismerték úgy a mekkai zarándoklat szertartásait, ahogyan ő, hiszen Mekkában élt, és megközelítőleg hetvenszer végezte el a zarándoklatot.

Egy alkalommal Damaszkuszban, Hisám ibn Abdul-Malik kalifa palotájában járt. Szívélyes fogadtatásban részesítette őt a kalifa, és azt kérdezte tőle: Ó Abu Mohamed, mire van szükséged? Ekkor, akik ott beszélgettek nála a legelőkelőbb emberek közül, elhallgattak. Azt felelte neki: A két szent hely (Mekka és Medina) lakói, Allah emberei és Küldöttének szomszédai számára adnál-e ellátást és járandóságot? Azt felelte: Igen! Ó, te ifjú! Írj fel Mekka és Medina lakóinak egy évre elegendő járandóságot és ellátást. Azután a kalifa azt kérdezte: Ó Abu Mohamed, mire lenne még szükséged? Igen, ó hívők parancsnoka! A Hidzsáz hegység lakói, és Nedzsd fennsík lakói, akiktől az arabok származnak, és akik az iszlám vezérei, nekik visszajuttatnád-e a tőlük beszedett adományok többletét? Azt felelte: Igen! Ó, te ifjú! Írd fel, hogy visszakapják adományaik többletét. (Az említett térség szegényei ugyanis nem kapták meg az adományokból nekik járó részt, ezért kérte 'Atá ibn Abi Rabáh a kalifát, hogy küldjön nekik alamizsnát).
Ekkor újra feltette a kalifa a kérdést: Ó Abu Mohamed, mire lenne szükséged? Azt felelte: A birodalom végvárait védők, akik a te ellenségeiddel néznek farkasszemet, és megölik azt, aki a muszlimok ellen gonoszságot forral, megadnád-e nekik ellátásukat bőségesen, mert ha ők elpusztulnak, elvesznek a végvárak is. Azt mondta: Igen! Ó, te ifjú! Írd fel, hogy vigyék el hozzájuk ellátásukat. Ezután azt kérdezte: Van-e egyébre szükséged? Azt mondta: A védelmed alatt állók (az Írás népe) nem terhelhetők többel, mint amennyit bírnak, hiszen amit beszedtek tőlük fejadóként, az segítség nektek ellenségeitekkel szemben. Azt mondta: Igen! Ó, te ifjú! Írd fel a védelem alatt álló népnek, hogy nincsenek olyanra kötelezve, amit nem bírnak el. Van-e más, amire szükséged lenne? Azt mondta: Igen! Légy istenfélő magadra nézve, és tudd meg, hogy egyedül lettél megteremtve, és egyedül fogsz meghalni, és egyedül fogsz feltámadni, és egyedül fogsz számot adni [tetteidről]. Allahra mondom neked, senki nem lesz veled azok közül, akiket látsz (körülötted)!
A kalifa sírni kezdett, 'Atá pedig elindult. A kapuban egy férfi utolérte, és egy zsákot akart átadni neki, ám 'Atá azt mondta: „Nem kérek tőletek ezért fizetséget, a fizetségem csupán a teremtmények Urára tartozik”, majd távozott úgy, hogy egy korty vizet sem ivott a kalifánál.

Ez fontos lecke és tanulság minden olyan tudósnak, aki bár tudja az egész Koránt, tudja a hat leghíresebb hagyomány gyűjteményt, magyarázatokkal, ismeri a vallásjogi döntéseket, és mindent ami az iszlám átfogó ismeretéhez elengedhetetlen, ennek ellenére részrehajló, kedvében jár az uralkodónak, és annak érdekeit figyelembe véve ítél meg dolgokat halalnak (megengedettnek) vagy harámnak (tilalmasnak).

'Atá ibn Abi Rabáh nem félt őszinte tanácsot adni a kalifának, miközben sajnos napjainkban sokszor előfordul, hogy egyes vallástudósok félnek kimondani az igazságot, sőt igyekeznek az uralkodók, elnökök, diktátorok kedvében járni, és vallási kérdésekben is olyan álláspontra helyezkedni, ami kedvező az uralkodó számára. Ez a tudós az egyik legjobb példa arra, hogy milyennek kell lennie az igaz istenfélő vallástudósnak, aki nem lehet részrehajló, igazságtalan, és nem engedheti meg magának, hogy aszerint ítélkezzen, ami éppen a népnek kedvez, vagy ami éppen az uralkodónak kedvez, hanem egyedül Allah megelégedését kell szem előtt tartania.

Abdul-Fattah Munif, MME