A hívők nem bűntelenek, nem vagyunk angyalok, ezért előfordul, hogy az ember megbotlik, hibázik. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Esküszöm arra, akinek a kezében van az én lelkem, ha nem vétkeznétek, akkor Allah elvinne benneteket, és más népet hozna helyettetek akik vétkeznek, majd bocsánatot kérnek Allahtól, és Allah megbocsát nekik.”
A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ádám minden gyermeke vétkezik, de a legjobbak a vétkezők közül azok, akik bűnbánattal fordulnak vissza Allahhoz.”
Azt mondja a Mindenható Allah a Koránban: „Ó ti, akik hisztek! Forduljatok bűnbánattal Allahhoz, őszinte megbánással.” (Korán 66: 8) egy másik ájában pedig azt mondja: „És forduljatok Allahhoz mindannyian bűnbánattal, ti hívők.”
Számos olyan ája van ami a bűnbánatra szólít fel minket, hiszen nem tudhatjuk, hogy meddig tart a földi életünk, és nem tudhatjuk, hogy mikor szólít magához Allah minket. Az idő sürget minket, abban az esetben, ha elhibáztunk valamit, hogy megbánjuk majd visszatérjünk Allahhoz.
Történt egy alkalommal, hogy egy bizonyos Abu Tavíl Satab al-Mamdúd elment Allah Küldöttéhez (Allah dicsérje és üdvözítse) és azt mondta: „Mi a véleményed egy férfiről, aki mindenféle bűnt elkövetett már, és egyetlen fajtát sem hagyott ki. Vajon van-e számára lehetőség a bűnbánatra?” Azt kérdezte a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Te vajon muszlim vagy?” Azt válaszolta: „Ami engem illet, én bizony tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség csak Allah, egyedül Ő és nincs neki társa, és tanúsítom, hogy te Allah Küldötte vagy.” Azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Helyes! Tegyél jótetteket és távolodj el a rossz tettektől, mert akkor Allah a rossz tetteket jótettekké változtatja.” Azt kérdezte a a férfi: „És vajon minden hitszegésemet és minden erkölcstelenségemet is megbocsátja?” Azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Igen!” Azt mondta a férfi: „Allah a Legnagyobb! ( Allahu Akbar!), Allah a Legnagyobb (Allahu Akbar!)” – így zengte Allah nagyságát szakadatlanul, amíg el nem tűnt” (Al-Albání)
Allah azt mondja: „És akik, ha erkölcstelenséget tesznek, vagy igazságtalanságot követnek el magukkal szemben, akkor megemlékeznek Allahról, és megbocsátást kérnek a bűneikért – és ki bocsátaná meg a vétkeket, ha nem Allah? – és nem átalkodnak meg abban [a bűnben], amit tesznek, miközben tudják [hogy Allah elfogadja bűnbánatukat]. Az ő fizetségük Uruktól való megbocsátás lesz, és Kertek [a Paradicsomban], amelyek alól folyók folynak, és örökké ott maradnak. Milyen kitűnő jutalom jár azoknak, akik [jót] cselekszenek! (Korán 3: 135-136)
Azt mondja Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Ha vétkeztek, és az égig is érne a vétkeitek száma, majd bűnbánattal fordulnátok Allahhoz, Allah bizonyára kiengesztelődik irántatok.”
Azt mondja a Mindenható Allah egy hadísz kudsziban (ún. szent hadíszban): „Ó szolgáim, ti bizony vétkeztek éjszaka és nappal, Én megbocsátok nektek, Én pedig megbocsátom az összes bűnt, forduljatok hát hozzám bocsánatért, Én megbocsátok nektek.”
Egy másik szent hadíszban azt mondja Allah: „Ó Ádám fia, ha fohászkodsz Hozzám és reménykedsz a megbocsátásomban, megbocsátok neked minden dologgal kapcsolatban. Ó Ádám fia, ha a bűneid elérnék az égben lévő felhőket, majd megbocsátásért fordulnál Hozzám, megbocsátok neked. Ó Ádám fia, hogy ha annyi bűnt követnél el ami megtöltené a földet, majd úgy találkozol Velem a Feltámadás Napján, hogy nem állítasz Mellém társat, akkor bizony hatalmas megbocsátásban részesülnél. És aki egy arasznyival is közeledik Hozzám, én egy karnyújtásnyival közeledek hozzá, és aki karnyújtással közeledik Hozzám, az iránt én még nagyobb távolsággal.”
Ibn Kudáma történetíró számolt be az alábbi történetről, és bár vannak olyan tudósok, akik a hitelességét megkérdőjelezik, nem véleményezik teljes hitelességgel rendelkező történetnek, de nagyon tanulságos.
Ahmed Ibn Hanbal, a híres tudós azt mondta: Ha hittel, törvényekkel vagy szabályokkal kapcsolatos kijelentésekről van szó, akkor szigorúan vesszük azt, ahogyan a hadíszokat kezeljük. Ha azonban, valamilyen jó erkölcsre, kegyes, nemes cselekedetre tanít, akkor nem kezeljük olyan szigorúan, ösztönzésképpen a jó cselekedetekre.
Malik ibn Dinar, egy kegyes elődünk bűnbánatának történetéről van szó. Amikor megkérdezték, hogy miként tért vissza Allahhoz bűnbánattal, azt felelte: Rendőr voltam, de alkoholt fogyasztottam rendszeresen. Született egy kislányom, akit nagyon szeretettem, és aki valahányszor látta, hogy apja maga elé teszi az italt, idejött hozzám, és magához húzta azt [az abroszt], amelyre tettem az italt. Amikor betöltötte a kislány a kétéves kort, meghalt. Nagyon megrázott ez a szomorú esemény, és egy alkalommal, amikor elérkezett Saabán hónap közepe, ittasan feküdtem le aludni, és nem végeztem el az esti imádkozást. Ekkor láttam egy álmot, mintha a Feltámadás Napja jött volna el, amikor megfújták a harsonát, a sírok kiadták tartalmukat, és összegyűjtötték a teremtményeket, és én is közöttük voltam. Zajt hallottam mögülem, hátra fordultam, és íme, egy hatalmas tátott szájú sárkány volt ott, amely gyorsan közeledett felém. Elkezdtem ijedten menekülni a kígyó elől. Elhaladtam egy tiszta ruhájú, jó illatú idős ember mellett. Köszöntöttem őt, majd segítséget kértem tőle: „Légy szíves, adj nekem menedéket ez elől a sárkány elől!” Az idős ember elsírta magát, és azt mondta: „Nem tudok neked segíteni, idős vagyok már és gyenge. Hogy tudnék én rajtad segíteni, hiszen ez nagyobb erejű mint én, képtelen vagyok segíteni. Siess menj tovább hátha Allah ad neked lehetőséget a megmenekülésre. Hanyatt-homlok menekülve távoztam, felmentem egy emelkedőre, és láttam onnan a Pokol-tűz különböző szintjeit, és azt hogy milyen rettenetes a Pokol tüze, amelybe majdnem beleestem a sárkánytól való félelmemben, de ekkor egy kiáltó azt kiáltotta nekem: „Térj vissza, mert nem vagy a Pokol lakója”. Megnyugodtam a szavától, és visszatértem, de a sárkány újra el kezdett keresni engem. Újra visszamentem az idős emberhez, és azt mondtam neki: „Kértem hogy ments meg ettől a sárkánytól, de nem tettél semmit!” Az idős férfi újra elsírta magát, és azt válaszolta: „Gyenge vagyok, de menj fel arra a hegyre, ahol a muszlimok letétbe helyezett dolgai vannak, és ha van ott neked letéted, az segíteni fog rajtad” Amikor ránéztem a hegyre, menekülve igyekeztem oda, mögöttem a sárkánnyal, és amikor a hely közelébe értem, néhány angyal azt kiáltotta: Emeljétek fel a függönyöket, és nyissátok meg a kapukat, és tekintsetek le, hátha van ennek a nyomorultnak a letétje, amely megmentené ellenségétől. Ekkor azt mondta: Olyan gyermekeket láttam, mint a hold, és íme, megpillantottam a kislányomat, aki meghalt. A kislány meglátta és sírni kezdett, és azt mondta: Allahra, Ő az édesapám! Ezután fényben úszva ugrott akkorát, mint egy nyíllövés, és máris előttem termett, egyik kezét felém a másikat a sárkány felé nyújtotta, mire a sárkány elmenekült. Ezután leültetett engem, az ölembe ült, majd a szakállamra ütött és azt mondta:
„Vajon nem jött el az idő azoknak, akik hisznek, hogy alázattal teljen el szívük az Allahról való megemlékezés miatt?” Elkezdtem sírni és azt kérdeztem: „Mond meg nekem mi volt ez a kígyó, amely el akart engem pusztítani?”
Azt mondta a kislány: „Az a rossz cselekedeted, olyan sok rosszat tettél, hogy ilyen hatalmasra növekedett, és a Pokol-tűzébe akart süllyeszteni téged, ami pedig az idős embert illeti, az a jó cselekedeted, amelyet legyengítettél, és nem volt elég ereje arra, hogy legyőzze a rossz tetteidet”. Ekkor megrémülve ébredtem fel alvásomból, és reggelre kelve kiöntötte a részegítőt eltörte az üveget, és bűnbánatot tanúsított.
A tanulság tehát az, hogy használjuk ki a lehetőséget a visszatérésre, és igyekezzünk a helytelen cselekedeteket a helyes cselekedetekre cserélni. A Mindenható Allah azt mondja a Koránban:
„Mondd: ’Ó szolgáim, akik túlzásba estetek (vétkeztetek) magatokkal szemben, ne veszítsétek el a reményt Allah könyörületében. Bizony, Allah minden bűnt megbocsát. Bizony, Ő Megbocsátó, Irgalmas” (Korán 39: 53)
Dr. Abdul-Fattah Munif, MME