Az Allahtól való félelem 2014-06-20

Fares al-Qudaimi sheikh pénteki szónoklatának összefoglalása

A Mindenható Allah azt mondta a Koránban: „Ám aki fél az Ura előtti megjelenéstől, annak két kert jár” (Korán 55: 46)


„Aki pedig fél az Ura előtti megjelenéstől és visszatartja magát a vágytól (kénye-kedvétől), annak a [paradicsomi] Kert a lakhelye” (Korán 79: 40-41)
„Ne féljetek hát tőlük, hanem Engem féljetek, ha [valóban] hívők vagytok” (Korán 3: 157)
 „Bizony, Allahot a szolgái közül [leginkább] a tudósok félik” (Korán 35: 28)
„Allahhoz meneküljetek hát! Bizony, én világos intő vagyok Tőle, a számotokra” (Korán 51: 50)
„Bizony, ők versengve buzgólkodtak a jócselekedetekben és hozzánk fohászkodtak [áldásunk után] áhítozván, és félelemből, és alázatosak voltak irántunk” (Korán 21: 90)
„És akik megkötik azt, amire nézve Allah megparancsolta, hogy megköttessen, és félik az Urukat és félnek az elszámolás rosszától” (Korán 13:21)

Az őszinte, dicséretre méltó Allahtól való félelem az, ami akadályt állít a hívő és az Allah által tilalmassá tett dolgok között. Sokan állítják ugyanis, hogy félik Allahot, azonban cselekedeteikkel ellentmondanak ennek, hiszen a sátán, Iblísz is azt állítja, hogy féli Allahot, mégis a Pokol-tűzbe kerül, követőivel együtt:

„Mint a sátán, amikor azt mondta az embernek: 'Legyél hitetlen!' Miután pedig az hitetlen lett, azt mondta: 'Engem nem terhel felelősség [a te bűnödért]. Én félem Allahot, a teremtmények Urát!'. Mindkettőjük vége azonban az, hogy a Pokol tüzében lesznek, s benne lakoznak örökké. Ez az igazságtalanok fizetsége” (Korán 59: 16-17)

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Aki fél [az útonállóktól], az éjszaka leple alatt útra kel, és aki az éjszaka leple alatt útra kel, az eléri otthonát. Bizony, drága Allah portékája, és Allah portékája a Paradicsom” (Al-Tirmidhi)

Abdul-Rahmán ibn Jezíd azt mondta: „Így szóltam Jezídnek: 'Miért látom a szemedet mindig könnyesnek?' Azt mondta: 'Testvérem, Allah bizony fenyegetve ígéretet tett arra, ha ellenszegülök neki, akkor a Pokolba fog bebörtönözni, és Allahra mondom, ha csak azzal fenyegetett volna meg, hogy a fürdőhelyiségbe börtönöz engem, már akkor is illő lenne, hogy sose apadjon el a könnyem!”

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta egy szent hadíszban, a Dicsőséges és Fenséges Allah mondását idézve: „Dicsőségemre esküszöm, nem hozok össze szolgámra nézve két félelmet és két biztonságot” A Mindenható Allah biztonságba helyezi a túlvilágon azt, aki az evilágon istenfélelmet tanúsított, és félelmet ad a túlvilágon annak, aki az evilágon biztonságban érezte magát Allah felügyeletétől és büntetésétől.
Al-Haszan al-Baszrí mondta: „Félek attól, hogy [Uram] a Pokol-tűzbe helyez engem holnap, és nem vesz rólam tudomást!”
Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Nem lép be a Pokol-tűzbe az a férfi, aki sírva fakadt Allahtól való félelmében, mindaddig amíg a tej vissza nem jut az emlőbe, és nem gyűlhet össze az Allah útján felvert por és a Gyehenna füstje” (Ahmad)
Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Hét féle ember lesz, akiket Allah árnyékban részesít, az árnyékából, azon a napon amikor nem lesz árnyék, csakis az ő árnyéka: „Egy igazságos vezető (kormányzó), és egy fiatalember, aki a Mindenható és Fenséges Allah szolgálatában nőtt fel, és egy férfi akinek a szíve a mecsetekhez kötődik, és két férfi, akik Allahban szerették meg egymást, Őérte gyűlnek össze és Őérte válnak el egymástól, és egy férfi akit magához hívott egy szépséges asszony, ám azt mondta: Én bizony félem Allahot, valamint egy férfi, aki úgy adakozott, hogy nem tudta a bal keze, mit adott a jobb keze, és egy férfi, aki megemlékezett Allahról egyedüllétében, s megeredtek a könnyei” (al-Bukhárí és Muszlim).

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Bizony, én olyat látok, amit ti nem, és olyat hallok, amit ti nem. Nehéz lett (nyikorog) az ég, és jogos, hogy nehéz legyen (nyikorogjon), hiszen nincs benne négyujjnyi hely, amiben ne lenne egy a fejét lehajtó, Allahnak leboruló angyal. Allahra esküszöm, ha tudnátok azt, amit én tudok, akkor keveset nevetnétek, sokat sírnátok, nem éreznétek gyönyört a nőkben az ágyban, és (otthonaitokat elhagyva) kimennétek a sivatagokba és a vadonokba Allahnál menedéket kérve.” (at-Tirmidhi)

Abú Bakr (Allah legyen vele elégedett) azt mondta: „Milyen jó kegyben van részed te madár! Eszel, iszol és nem tartozol elszámolással, és repkedsz, bárcsak olyan lehetnék, mint amilyen te vagy”
Oszmán ibn Affán azt mondta, mikor a síroknál szakállát áztatta könnyeivel: „Ha már a Paradicsom és a Pokol-tűz között lennék, és nem tudnám, milyen parancs hangzik el, hogy melyikbe fogok jutni, akkor azt választanám, bárcsak hamuvá lennék, mielőtt megtudnám hová tartok!”
Ali ibn Abí Tálib azt mondta: „Ó Uram! Ó Uram!” - majd az evilághoz szólt, azt mondván: „Az utamat álltad, szemet vetettél rám! Távozz hát! Távozz hát! Másra, másra [vessél szemet]! Háromszorosan is elváltam tőled, hiszen életkorod rövid, a társaságod alávaló és a veszélyed csekély. Jaj a kevés útravaló miatt és az út szörnyű magánya miatt!”

A bűnöktől és az istenszolgálatok elhanyagolásától való félelem

Áisa (Allah legyen elégedett vele ) egyszer azt kérdezte a Prófétától (Allah dicsérje és üdvözítse) a következő ájáról: „és akik adják azt, amit adnak, s szívük elszorul a félelemtől, hogy Urukhoz fognak visszatérni” (Korán, 23:60), hogy vajon ők azok, akik paráználkodnak, részegítőt isznak és lopnak, miközben félik a Magasztos Allahot? Azt mondta: „Nem, Abu Bakr lánya! Hanem az, aki böjtöl, adakozik és imádkozik, s közben attól fél, hogy nem fogadtatik el tőle”. (al-Albáni)

Abú Hureira azt mondta élete végén: „Ó Allah, menedéket kérek Nálad attól, hogy paráználkodjak, vagy hogy egy főbűnt kövessek el az iszlámban”. Erre egy ember megkérdezte tőle, hogy ilyen jó erkölcsű hívő, amilyen ő, ilyen idősen miért fél attól hogy főbűnbe esne? Azt mondta: „Mi lelt téged? Mi adhat nekem biztonságot, miközben Iblísz él!”

Imám al-Ghazáli azt mondta: „Félelem alatt nem a nők törékenységét értem, ami által könnyes lesz a szemed, és meglágyul a szíved az intés hallatán, majd hamarosan elfelejted, és visszatérsz a szórakozásodhoz, és játszásodhoz! Ez egyáltalán nem félelem. Aki fél valamitől, az elmenekül attól, és aki vágyik valamire, az felkutatja. Nem fog megmenteni téged, csakis az a félelem, amely megakadályoz téged az ellenszegüléstől, és ösztönöz téged az engedelmességre”.

Dr. Abdul-Fattah Munif, MME