Az istenszolgálat helyességéhez tartozik az, ha valaki jót feltételez Allahról, bármilyen helyzetbe is kerülnénk. Még a halál pillanatában is. A legrosszabb dolog ami történhet az emberrel, az a halál. De a halál pillanatában is jót feltételezünk Allahról, vagyis azt, hogy Allah az életünk befejezésével jót akar, az üdvösségünket, tehát ami a halál után következik az jó lesz számunkra. Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A jó istenszolgálathoz tartozik, hogy a Magasságos Allahról jót gondolunk, aki jót feltételez Allahról, annak Allah jót ad.”
Abu Hurairah (Allah legyen elégedett vele) feljegyezte azt, hogy Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) így szólt: „Mindenható és Fenséges Allah azt mondta: Én olyan leszek a szolgámnak amit rólam feltételez, hogy ha jót feltételez rólam, akkor az leszek számára, és ha rosszat feltételez,akkor az leszek számára.” Ennek az a jelentése, hogy Allah úgy viszonyul hozzánk, ahogyan gondolkodunk Allahról.
Ibn Maszud (Allah legyen elégedett vele) egyik prófétai társ azt mondta: „Esküszöm arra, akin kívül nincsen más istenség, Allah nem ad a szolgájának jót, csakis akkor, ha jót feltételez róla, és esküszöm arra, akin kívül nincs más istenség, hogy az a szolga aki rosszat feltételez Allahról, Allah annak megfelelőt ad neki. Hiszen minden jó az Ő kezében van. És Allah megbocsátja az embernek a bűneit, ha az ember jót feltételez.”
A Mindenható Allah azt mondta: „Hát mit feltételeztek a Világok Uráról?”

A legerősebb remény az, amit az ember remél az Urától, és a legjobb feltételezés az, amikor valaki jót feltételez Allahról.

Azt mondja a Mindenható Allah a Koránban: „És nem teremtettük mindazt ami az egekben és ami a földön van és ami közöttük van hiábavalóságból. Ez a feltételezése azoknak akik hitetlenek, hát jaj azoknak akik hitetlenek a Pokol-tűztől.”

Azt mondta az egyik Korán értelmező: „Ha valaki olyat feltételez Allahról amit nem illendő Allahról feltételezni, akkor Allah a Pokol büntetésével fogja megbüntetni.”

Mégis mikor fontos Allahról jót feltételeznünk? Tulajdonképpen az életünk minden területén. Legveszélyesebb a halál pillanata. Aki a halál pillanatában jót feltételez Allahról, az megmenekül, hiszen azt mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Egyikőtök se haljon meg úgy, hogy nem feltételez a Magasságos és Fenséges Allahról jót.”

Anasz ibn Málik jegyezte fel, hogy Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) bement egy alkalommal egy fiatalhoz aki éppen halálán volt, és azt kérdezte tőle: Mi a helyzet, mit látsz? Azt mondta: Esküszöm Allahra, Ó Allah Küldötte, én Allahtól jót remélek, de félek a bűneimtől. Azt mondta Allah Küldötte: „Az ember szívében ha ez a két dolog összejön (remény és a félelem), akkor Allah azt adja meg a szolgájának amit remélt, és biztonságot ad neki attól, amitől félt.” Tehát egyrészt Allah megadja azt amit az ember remélt, tehát megbocsátást, másrészt pedig biztonságba helyezi attól, amitől félt, tehát a Pokoltól.

Nem csak a halálnál kell jót feltételezni. A nehézségeknél és csapásoknál is így kell tennünk.
Van egy ája, amiben Allah három férfiről beszél, akik az egyik csatában hátra maradtak. Úgy érezték, hogy a világ összeszűkül előttük, nincs maradásuk a földön, szégyenükben elsüllyednek. Szorongatva érezték, hogy sehol máshol nincs menedék csak Allahnál.

Allah azt mondja: „Hozzájuk Allah kiengesztelődően fordult, hogy megbánják bűneiket, Ő bizony a megbánás elfogadója és az Irgalmas.” 

Ez a három férfi, aki mindenféle ürügyre hivatkozva hátra maradt a csatában, lelkiismeretük megszólalt, megbánták ezt a cselekedetüket. Rosszat tettek, de Allah megbocsátott nekik, mert megbánták, szomorkodtak emiatt és úgy érezték, hogy elkellene menekülniük és megsemmisülniük, annyira szégyellték magukat. Emiatt a bűnbánat miatt amit éreztek, Allah megbocsátott neki.
A megélhetés szűkössége is olyan helyzet, amikor fontos jót feltételeznünk Allahról. Azt mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Akit szegénység sújt, és azt az emberek elé tárta, akkor a szegénysége nem fog megszűnni, akit viszont szegénység sújt, majd Allah elé tárta, akkor Allah hamarosan ellátást küld neki, előbb vagy utóbb.”

Nehéz helyzet az is, amikor az ember vállára nehezedik a tartozása. Úgy érzi, hogy úrrá lesz rajta a saját tartozása, jót kell feltételeznie Allahról.
Al-Bukhári hadísz gyűjteményében áll, hogy Zubair ibn Awwam azt mondta a fiának Abdulláhnak: Fiam ha tehetetlen vagy valamivel szemben, az én tartozásommal kapcsolatban. (Zubair úgy halt meg, hogy volt még tartozása). Ha képtelen lennél ezt visszaadni, akkor hagyatkozz Allahra, Aki az én Gyámolítóm. Azt mondta Abdullah: Nem igazán értettem azt, hogy mire gondol, addig amíg meg nem kérdeztem, hogy ki is a te Gyámolítód? Azt válaszolta Zubair: Hát nem azt mondja a Mindenható Allah egy szent hadíszban? „Akivel egy szűkös helyzet történik a tartozása miatt,azt kellene hogy mondja, Ó Te Zubair Gyámolítója (Allah), vedd le a vállamról ezt a terhet.” Tehát kéri Allahot, hogy rendezze a tartozást, és Allah rendezni fogja a tartozást.

Amikor fohászkodunk jót kell feltételeznünk Allahról, hogy Ő meghallgatja a fohászt.
Azt mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Fohászkodjatok Allahhoz, miközben bizonyosak vagytok abban, hogy meg fogja válaszolni a fohászt.”
Viszont nem szabad összekeverni a jó feltételezést beképzeltséggel vagy a lustasággal. Allah a jó feltételezésre ad jutalmazást az embernek. Az a jó feltételezés, amely két dologra veszi rá az embert: Jó cselekedetre, és a helytelen dolgok elkerülésére. A jó feltételezés nem azt jelenti, hogy elhiszem vagy úgy gondolom, hogy Allah megold majd mindent helyettem és én nem teszek semmit. Hanem a jó feltételezés az, hogy hagyatkozok Allahra, jót feltételezek, és cselekszek.
Aki azt állítja, hogy jót feltételez Allahról, de nem végzi el az istenszolgálatokat, sőt a rossz cselekedetek és a bűnök felé hajlik, az nem feltételez valójában jót, hanem a sátánra hallgat, és hitvány alakká válik.

A jó feltételezéssel együtt jár az, hogy az ember minden eszközt ami a jó vél irányába elmozdítja az embert megragadja. Ha ez ember csak jót feltételez és nem cselekszik nem ragadja meg a siker eszközeit, nem lesz sikeres.  Ha pedig megragadná az eszköz sikereit, de nem hagyatkozik Allahra és nem feltételez jót Róla, megint csak sikertelen lesz.
A hívő ember szívében a jó feltételezés összehozza a jó cselekedetet és az istenfélelmet. Ibn Maszud azt mondta: „A hívő ember olyannak látja a bűneit, mintha egy hegy lenne fölötte ami már majdhogynem rázuhan. Az erkölcstelen pedig úgy látja a bűneit, mintha az csak egy légy lenne amit el kéne hessegetni az orra elől.”
Al-Haszan al-Baszri pedig azt mondta: „A hívő ember jót feltételez Uráról, ezért jót tesz, az erkölcstelen rosszat feltételez Uráról, ezért rosszul végzi a cselekedetét.”

Dr. Abdul-Fattah Munif, MME